A példabeszédek könyve 9

KÁLDI-NEOVULGÁTA	KÁLDI-NEOVULGÁTA
1 A bölcsesség házat épített magának, kifaragta hét oszlopát,	1 A bölcsesség házat épített magának, kifaragta hét oszlopát,
2 leölte áldozatait, elegyítette borát, meg is terítette asztalát.	2 leölte áldozatait, elegyítette borát, meg is terítette asztalát.
3 Elküldte szolgálóit, hogy kiáltsák a várban és a város falain:	3 Elküldte szolgálóit, hogy kiáltsák a várban és a város falain:
4 »Aki tudatlan, jöjjön hozzám!« S a dőréknek üzente:	4 »Aki tudatlan, jöjjön hozzám!« S a dőréknek üzente:
5 »Jöjjetek, egyétek étkemet, és igyatok a borból, amelyet nektek elegyítettem!	5 »Jöjjetek, egyétek étkemet, és igyatok a borból, amelyet nektek elegyítettem!
6 Hagyjatok fel az együgyűséggel, hogy élhessetek, és járjatok a belátás útjain!«	6 Hagyjatok fel az együgyűséggel, hogy élhessetek, és járjatok a belátás útjain!«
7 Aki arcátlant dorgál, szidalmat szerez magának, aki gonoszt korhol, szégyenfoltot hoz magára.	7 Aki arcátlant dorgál, szidalmat szerez magának, aki gonoszt korhol, szégyenfoltot hoz magára.
8 Ne fedd meg az arcátlant, hogy meg ne gyűlöljön! Fedd meg a bölcset, és megkedvel téged.	8 Ne fedd meg az arcátlant, hogy meg ne gyűlöljön! Fedd meg a bölcset, és megkedvel téged.
9 Adj a bölcsnek alkalmat, és bölcsességben gyarapszik, tanítsd az igazat, és sietve elfogadja!	9 Adj a bölcsnek alkalmat, és bölcsességben gyarapszik, tanítsd az igazat, és sietve elfogadja!
10 A bölcsesség kezdete az Úr félelme, s a Szentnek ismerete okosság,	10 A bölcsesség kezdete az Úr félelme, s a Szentnek ismerete okosság,
11 mert általam sokasodnak napjaid, és lesz még több életéved.	11 mert általam sokasodnak napjaid, és lesz még több életéved.
12 Ha bölcs vagy, a magad javára vagy az, ha arcátlan vagy, magad vallod kárát!	12 Ha bölcs vagy, a magad javára vagy az, ha arcátlan vagy, magad vallod kárát!
13 Dőreség-asszony lármás, csupa csábítás és egyebet sem tud.	13 Dőreség-asszony lármás, csupa csábítás és egyebet sem tud.
14 Leül háza kapujába, egy székre a város magas helyén,	14 Leül háza kapujába, egy székre a város magas helyén,
15 hogy hívja az arra menőket, akik az útjukon járnak:	15 hogy hívja az arra menőket, akik az útjukon járnak:
16 »Aki tudatlan, jöjjön hozzám!« S a dőréknek ezt üzeni:	16 »Aki tudatlan, jöjjön hozzám!« S a dőréknek ezt üzeni:
17 »A lopott víz édesebb, s a titkon élvezett kenyér ízletesebb!«	17 »A lopott víz édesebb, s a titkon élvezett kenyér ízletesebb!«
18 És nem tudják, hogy ott a megholtak árnyai vannak, s az ő vendégei az alvilág mélyén laknak!	18 És nem tudják, hogy ott a megholtak árnyai vannak, s az ő vendégei az alvilág mélyén laknak!