A zsoltárok könyve 40
123456789101112131415161718192021222324252627282930313233343536373839404142434445464748495051525354555657585960616263646566676869707172737475767778798081828384858687888990919293949596979899100101102103104105106107108109110111112113114115116117118119120121122123124125126127128129130131132133134135136137138139140141142143144145146147148149150
Ter
Kiv
Lev
Szám
MTörv
Józs
Bír
Rút
1Sám
2Sám
1Kir
2Kir
1Krón
2Krón
Ezdr
Neh
Tób
Judit
Eszt
1Makk
2Makk
Jób
Zsolt
Péld
Préd
Én
Bölcs
Sir
Iz
Jer
Siralm
Bár
Ez
Dán
Óz
Jo
Ám
Abd
Jón
Mik
Náh
Hab
Szof
Agg
Zak
Mal
Mt
Mk
Lk
Jn
Csel
Róm
1Kor
2Kor
Gal
Ef
Fil
Kol
1Tessz
2Tessz
1Tim
2Tim
Tit
Filem
Zsid
Jak
1Pét
2Pét
1Ján
2Ján
3Ján
Júd
Jel
Confronta con un'altra Bibbia
Cambia Bibbia
KÁLDI-NEOVULGÁTA | VULGATA |
---|---|
1 A karvezetőnek. Dávid zsoltára. | 1 In finem. Psalmus ipsi David. |
2 Várva-vártam az Urat, s ő lehajolt hozzám. | 2 Beatus qui intelligit super egenum et pauperem : in die mala liberabit eum Dominus. |
3 Meghallgatta könyörgésemet, kihúzott a nyomorúság verméből, a sár fertőjéből; Lábamat kősziklára helyezte, lépésemet biztossá tette. | 3 Dominus conservet eum, et vivificet eum, et beatum faciat eum in terra, et non tradat eum in animam inimicorum ejus. |
4 Új éneket adott számba, Istenünket dicsérő szózatot. Sokan látják és félelem fogja el őket, s az Úrba vetik reményüket. | 4 Dominus opem ferat illi super lectum doloris ejus ; universum stratum ejus versasti in infirmitate ejus. |
5 Boldog az az ember, aki az Úrba vetette reményét, s aki nem tart a gőgösöktől, a hazugságra vetemedőktől. | 5 Ego dixi : Domine, miserere mei ; sana animam meam, quia peccavi tibi. |
6 Sokat tettél értünk, Uram, én Istenem, csodáiddal és terveiddel: nincs hozzád hasonló senki sem! Hirdetni akarom őket és beszélni róluk, de túl sok ahhoz, hogy számba vehetném. | 6 Inimici mei dixerunt mala mihi : Quando morietur, et peribit nomen ejus ? |
7 Vágóáldozatot és ételáldozatot nem kívántál, hanem testet készítettél nekem. Égő- s bűnért való áldozatot nem követeltél, | 7 Et si ingrediebatur ut videret, vana loquebatur ; cor ejus congregavit iniquitatem sibi. Egrediebatur foras et loquebatur. |
8 ezért így szóltam: »Íme, eljövök! A könyvtekercsben meg van írva rólam, | 8 In idipsum adversum me susurrabant omnes inimici mei ; adversum me cogitabant mala mihi. |
9 hogy teljesítsem akaratodat. Ezt akarom, én Istenem, törvényed a szívemben van.« | 9 Verbum iniquum constituerunt adversum me : Numquid qui dormit non adjiciet ut resurgat ? |
10 Nagy gyülekezet előtt hirdetem igazságodat; Íme nem tartom vissza ajkamat, Uram, te tudod! | 10 Etenim homo pacis meæ in quo speravi, qui edebat panes meos, magnificavit super me supplantationem. |
11 Igazságodat nem rejtem el szívemben, hűségedet és segítségedet hirdetem. Nem titkolom irgalmadat és hűségedet a nagy gyülekezetben. | 11 Tu autem, Domine, miserere mei, et resuscita me ; et retribuam eis. |
12 Te, Uram, ne vond meg irgalmadat tőlem; Kegyelmed és hűséged tartson fenn mindenkor engem, | 12 In hoc cognovi quoniam voluisti me, quoniam non gaudebit inimicus meus super me. |
13 mert számtalan veszély környékez; utolértek gonoszságaim, fel sem tudok tekinteni, számosabbak, mint a hajszál fejemen, és a szívem is elhagyott engem. | 13 Me autem propter innocentiam suscepisti ; et confirmasti me in conspectu tuo in æternum. |
14 Teljék kedved, Uram, megmentésemben, Uram, siess segítségemre. | 14 Benedictus Dominus Deus Israël a sæculo et usque in sæculum. Fiat, fiat. |
15 Jöjjenek zavarba mind és szégyenüljenek meg, akik életemre törnek, hogy elvegyék. Hátráljanak meg és piruljanak, akik rosszat akarnak nekem. | |
16 Dermedjenek meg zavarukban, akik azt mondják: »Úgy kell neked!« | |
17 Ujjongjanak s örvendezzenek benned mindazok, akik téged keresnek; »Magasztaltassék az Úr!« – mondják mindenkor, akik örvendeznek szabadításodon. | |
18 Bár én koldus vagyok és szegény, az Úr majd gondoskodik rólam. Segítőm és szabadítóm te vagy, Istenem, ne késlekedj! |