A zsoltárok könyve 22

KÁLDI-NEOVULGÁTA	LA SACRA BIBBIA
1 A karvezetőnek. A »Szarvastehén hajnalban« dallama szerint. Dávid zsoltára.	1 Al maestro di coro. Sulla melodia "Le cerve dell'aurora". Salmo. Di Davide.
2 Istenem, Istenem, miért hagytál el engem? Távol van szabadulásomtól hangos jajveszékelésem.	2 Dio mio, Dio mio, perché mi hai abbandonato, tenendo lontano il mio grido d'aiuto, le parole del mio ruggito?
3 Én Istenem, kiáltok nappal, de te nem hallgatsz meg, és éjjel is, de nyugtot nem találok.	3 Dio mio! Chiamo di giorno e non rispondi, di notte e non c'è requie per me.
4 Pedig te szent vagy és Izrael dicsérete között laksz.	4 Ma tu come il Santo siedi, tu, vanto d'Israele.
5 Benned bíztak atyáink, bíztak, és te megszabadítottad őket.	5 In te confidarono i nostri padri, confidarono e li liberasti.
6 Hozzád kiáltottak és megszabadultak, benned bíztak és meg nem szégyenültek.	6 A te gridarono e furono salvi, in te confidarono e non rimasero confusi.
7 Én azonban féreg vagyok, nem ember, embereknek gyalázata, népnek utálata.	7 Ma io sono un verme e non un uomo, ludibrio della gente e scherno della plebe.
8 Aki csak lát, mind gúnyt űz belőlem, félrehúzza ajkát, fejét csóválgatja:	8 Tutti al vedermi m'irridono, storcono la bocca, scuotono il capo:
9 »Az Úrban bízott, mentse meg őt, szabadítsa meg, ha kedvét leli benne.«	9 "S'è affidato al Signore, lo liberi, lo salvi, se davvero gli vuol bene".
10 Hiszen te vagy, aki kihoztál engem anyám méhéből, te vagy reménységem anyám emlője óta.	10 Sei tu che m'hai tratto dal grembo materno e al petto di mia madre mi hai affidato.
11 Rád voltam utalva anyám ölétől, anyám méhétől fogva te vagy az Istenem.	11 A te fui votato ancora nel grembo, dal seno materno il mio Dio sei tu.
12 Ne légy távol tőlem, mert közel a nyomorúság, és nincs, aki segítséget nyújtana.	12 Non restare lontano da me, poiché la sventura è vicina e non v'è chi soccorra.
13 Körülvett engem sok tulok, Básán bikái körülfogtak engem.	13 Mi hanno circondato tori senza numero, giovenchi di Basan mi hanno accerchiato.
14 Kitátották felém szájukat, mint ragadozó és ordító oroszlán.	14 Tengono aperte su di me le loro fauci, leoni ruggenti, pronti a sbranare.
15 Szétfolytam, miként a víz, minden csontom kificamodott, szívem, mint a viasz, megolvadt bensőmben.	15 Come acqua mi sento disciolto, sono disgiunte tutte le mie ossa, il mio cuore è diventato come di cera, tutto si strugge dentro il mio petto.
16 Ajkam, mint a cserép, kiszáradt, nyelvem ínyemhez tapadt, lesújtottál a halál porába.	16 Riarsa è la mia gola a somiglianza d'un coccio, attaccata al palato è la mia lingua; in polvere di morte tu mi riduci.
17 Körülvett engem nagy sereg kutya, a gonoszok zsinatja körülfogott engem. Átlyuggatták kezemet és lábamat,	17 Sì, un branco di cani mi sta accerchiando, un'accolta di malvagi mi sta d'intorno. Hanno scavato le mie mani e i miei piedi,
18 megszámlálhattam minden csontomat. Néznek rám, bámulnak engem,	18 posso contare tutte le mie ossa. Essi protendono lo sguardo, si mostrano felici della mia sventura;
19 elosztották maguk között ruháimat, és köntösömre sorsot vetettek.	19 le mie vesti si dividono fra loro, sui miei abiti gettano la sorte.
20 De te, Uram, ne légy távol tőlem, én erősségem siess segítségemre!	20 Ma tu, Signore, non restartene lontano, o mia forza, vieni presto in mio aiuto.
21 Szabadítsd meg lelkemet a kardtól, egyetlenemet a kutyák karmából!	21 Strappa dalla spada l'anima mia, dalla stretta d'un cane me che son solo,
22 Ments meg az oroszlán torkából, engem, a megalázottat, a bölény szarvától!	22 salvami dalle fauci del leone e dalle corna di bufali me che son misero.
23 Hadd hirdessem testvéreimnek nevedet, a gyülekezetben hadd dicsérjelek:	23 Il tuo nome annunzierò ai miei fratelli, in mezzo all'assemblea dirò le tue lodi.
24 Ti, akik félitek az Urat, dicsérjétek őt, Jákob minden utóda, magasztaljátok őt! Félje őt Izrael minden utóda,	24 Voi che temete il Signore, lodatelo, tutta la discendenza di Giacobbe, rendete a lui gloria, adoratelo voi tutti, o discendenza d'Israele,
25 Mert ő nem veti meg és nem nézi le a szegény nyomorúságát, nem fordítja el tőle tekintetét, és meghallgatja, amikor hozzá kiált.	25 poiché non ha disprezzato, non ha disdegnato l'afflizione del misero, non ha nascosto il suo volto da lui, al suo grido d'aiuto l'ha ascoltato.
26 Rólad szól dicséretem a nagy gyülekezetben; amit fogadtam, teljesítem azok előtt, akik félik őt.	26 Proclamerò a te la mia lode nella grande assemblea, i miei voti scioglierò davanti a quelli che lo temono.
27 Jóllakásig esznek majd a szegények, akik keresik az Urat, dicsérik majd őt: »Éledjen fel szívük mindörökre!«	27 Mangino i poveri e si sazino, lodino il Signore quelli che lo cercano, viva il loro cuore in eterno.
28 Észbe kap és megtér az Úrhoz a föld minden határa, és leborul színe előtt a nemzetek valamennyi családja.	28 Si ricordino e al Signore ritornino tutti i confini della terra e si prostrino davanti a lui tutte le famiglie delle genti,
29 Mert az Úré a királyi hatalom, és ő uralkodik a nemzeteken.	29 poiché del Signore è il regno, egli è in mezzo ai popoli dominatore.
30 Csak őt imádják mind, akik a földben alszanak; leborulnak előtte mindazok, akik a porba leszállnak. Neki él majd a lelkem,	30 Sì, tutti i nobili della terra gli renderanno omaggio e si curveranno davanti a lui tutti quanti i mortali. L'anima mia per sé ha fatto vivere:
31 Neki szolgálnak majd utódaim. Az Úrról beszélnek az eljövendő nemzedéknek,	31 la mia discendenza lo servirà. Celebrerà per sempre il Signore.
32 az ő igazságát fogják hirdetni a születendő népnek: »Így cselekedett az Úr!«	32 Verranno e annunzieranno la sua giustizia al popolo che nascerà: "Sì, è opera sua!".