A zsoltárok könyve 22

KÁLDI-NEOVULGÁTA	EL LIBRO DEL PUEBLO DE DIOS
1 A karvezetőnek. A »Szarvastehén hajnalban« dallama szerint. Dávid zsoltára.	1 Del maestro de coro. Según la melodía de «La cierva de la aurora». Salmo de David.
2 Istenem, Istenem, miért hagytál el engem? Távol van szabadulásomtól hangos jajveszékelésem.	2 Dios mío, Dios mío, ¿por qué me has abandonado? ¿Por qué estás lejos de mi clamor y mis gemidos?
3 Én Istenem, kiáltok nappal, de te nem hallgatsz meg, és éjjel is, de nyugtot nem találok.	3 Te invoco de día, y no respondes, de noche, y no encuentro descanso;
4 Pedig te szent vagy és Izrael dicsérete között laksz.	4 y sin embargo, tú eres el Santo, que reinas entre las alabanzas de Israel.
5 Benned bíztak atyáink, bíztak, és te megszabadítottad őket.	5 En ti confiaron nuestros padres: confiaron, y tú los libraste;
6 Hozzád kiáltottak és megszabadultak, benned bíztak és meg nem szégyenültek.	6 clamaron a ti y fueron salvados, confiaron en ti y no quedaron defraudados.
7 Én azonban féreg vagyok, nem ember, embereknek gyalázata, népnek utálata.	7 Pero yo soy un gusano, no un hombre; la gente me escarnece y el pueblo me desprecia;
8 Aki csak lát, mind gúnyt űz belőlem, félrehúzza ajkát, fejét csóválgatja:	8 los que me ven, se burlan de mí, hacen una mueca y mueven la cabeza, diciendo:
9 »Az Úrban bízott, mentse meg őt, szabadítsa meg, ha kedvét leli benne.«	9 «Confió en el Señor, que él lo libre; que lo salve, si lo quiere tanto».
10 Hiszen te vagy, aki kihoztál engem anyám méhéből, te vagy reménységem anyám emlője óta.	10 Tú, Señor, me sacaste del seno materno, me confiaste al regazo de mi madre;
11 Rád voltam utalva anyám ölétől, anyám méhétől fogva te vagy az Istenem.	11 a ti fui entregado desde mi nacimiento, desde el seno de mi madre, tú eres mi Dios.
12 Ne légy távol tőlem, mert közel a nyomorúság, és nincs, aki segítséget nyújtana.	12 No te quedes lejos, porque acecha el peligro y no hay nadie para socorrerme.
13 Körülvett engem sok tulok, Básán bikái körülfogtak engem.	13 Me rodea una manada de novillos, me acorralan toros de Basán;
14 Kitátották felém szájukat, mint ragadozó és ordító oroszlán.	14 abren sus fauces contra mí como leones rapaces y rugientes.
15 Szétfolytam, miként a víz, minden csontom kificamodott, szívem, mint a viasz, megolvadt bensőmben.	15 Soy como agua que se derrama y todos mis huesos están dislocados; mi corazón se ha vuelto como cera y se derrite en mi interior;
16 Ajkam, mint a cserép, kiszáradt, nyelvem ínyemhez tapadt, lesújtottál a halál porába.	16 mi garganta está seca como una teja y la lengua se me pega al paladar.
17 Körülvett engem nagy sereg kutya, a gonoszok zsinatja körülfogott engem. Átlyuggatták kezemet és lábamat,	17 Me rodea una jauría de perros, me asalta una banda de malhechores; taladran mis manos y mis pies
18 megszámlálhattam minden csontomat. Néznek rám, bámulnak engem,	18 Yo puedo contar todos mis huesos; ellos me miran con aire de triunfo,
19 elosztották maguk között ruháimat, és köntösömre sorsot vetettek.	19 se reparten entre sí mi ropa y sortean mi túnica.
20 De te, Uram, ne légy távol tőlem, én erősségem siess segítségemre!	20 Pero tú, Señor, no te quedes lejos; tú que eres mi fuerza, ven pronto a socorrerme
21 Szabadítsd meg lelkemet a kardtól, egyetlenemet a kutyák karmából!	21 Libra mi cuello de la espada y mi vida de las garras del perro.
22 Ments meg az oroszlán torkából, engem, a megalázottat, a bölény szarvától!	22 Sálvame de la boca del león, salva a este pobre de los toros salvajes.
23 Hadd hirdessem testvéreimnek nevedet, a gyülekezetben hadd dicsérjelek:	23 Yo anunciaré tu Nombre a mis hermanos, te alabaré en medio de la asamblea:
24 Ti, akik félitek az Urat, dicsérjétek őt, Jákob minden utóda, magasztaljátok őt! Félje őt Izrael minden utóda,	24 «Alábenlo, los que temen al Señor; glorifíquenlo, descendientes de Jacob; témanlo, descendientes de Israel.
25 Mert ő nem veti meg és nem nézi le a szegény nyomorúságát, nem fordítja el tőle tekintetét, és meghallgatja, amikor hozzá kiált.	25 Porque él no ha mirado con desdén ni ha despreciado la miseria del pobre: no le ocultó su rostro y lo escuchó cuando pidió auxilio»
26 Rólad szól dicséretem a nagy gyülekezetben; amit fogadtam, teljesítem azok előtt, akik félik őt.	26 Por eso te alabaré en la gran asamblea y cumpliré mis votos delante de los fieles:
27 Jóllakásig esznek majd a szegények, akik keresik az Urat, dicsérik majd őt: »Éledjen fel szívük mindörökre!«	27 los pobres comerán hasta saciarse y los que buscan al Señor lo alabarán. ¡Que sus corazones vivan para siempre!
28 Észbe kap és megtér az Úrhoz a föld minden határa, és leborul színe előtt a nemzetek valamennyi családja.	28 Todos los confines de la tierra se acordarán y volverán al Señor; todas las familias de los pueblos se postrarán en su presencia.
29 Mert az Úré a királyi hatalom, és ő uralkodik a nemzeteken.	29 Porque sólo el Señor es rey y él gobierna a las naciones.
30 Csak őt imádják mind, akik a földben alszanak; leborulnak előtte mindazok, akik a porba leszállnak. Neki él majd a lelkem,	30 Todos los que duermen en el sepulcro se postrarán en su presencia; todos los que bajaron a la tierra doblarán la rodilla ante él, y los que no tienen vida
31 Neki szolgálnak majd utódaim. Az Úrról beszélnek az eljövendő nemzedéknek,	31 glorificarán su poder. Hablarán del Señor a la generación futura,
32 az ő igazságát fogják hirdetni a születendő népnek: »Így cselekedett az Úr!«	32 anunciarán su justicia a los que nacerán después, porque esta es la obra del Señor.