Jób könyve 7

KÁLDI-NEOVULGÁTA	NEW AMERICAN BIBLE
1 Katonasor az ember élete a földön, és napjai olyanok, mint a napszámos napjai:	1 Is not man's life on earth a drudgery? Are not his days those of a hireling?
2 kívánkozik árnyék után, mint a szolga, és várja munkája végét, mint a napszámos.	2 He is a slave who longs for the shade, a hireling who waits for his wages.
3 Nekem is kárba veszett hónapok jutottak részemül, és keserves éjjeleket számlálok magamnak.	3 So I have been assigned months of misery, and troubled nights have been told off for me.
4 Ha lefekszem, kérdem: Mikor kelek újra? Majd várom az estét, és mire beáll a szürkület, jóllakom kínnal.	4 If in bed I say, "When shall I arise?" then the night drags on; I am filled with restlessness until the dawn.
5 Rothadásba, por szennyébe öltözik a testem, bőröm elszárad és összezsugorodik.	5 My flesh is clothed with worms and scabs; my skin cracks and festers;
6 Napjaim gyorsabban szaladnak, mint a takács vetélője, és remény nélkül eltűnnek.	6 My days are swifter than a weaver's shuttle; they come to an end without hope.
7 Emlékezzél meg, hogy életem már csak lehelet, és szemem nem lát többé boldogságot.	7 Remember that my life is like the wind; I shall not see happiness again.
8 Nem lát engem többé ember szeme; mire rám veted szemedet, már nem vagyok.	8 The eye that now sees me shall no more behold me; as you look at me, I shall be gone.
9 Amint a felhő elenyészik, elmegy, úgy nem jön fel többé, aki alászállt az alvilágba;	9 As a cloud dissolves and vanishes, so he who goes down to the nether world shall come up no more.
10 nem tér már vissza házába, és otthona nem látja többé viszont.	10 He shall not again return to his house; his place shall know him no more.
11 Ezért én sem türtőztetem számat, szólok lelkem gyötrelmében, panaszkodom lelkem keservében:	11 My own utterance I will not restrain; I will speak in the anguish of my spirit; I will complain in the bitterness of my soul.
12 óceán vagyok-e vagy szörnyeteg, hogy börtönbe vetsz engem?	12 Am I the sea, or a monster of the deep, that you place a watch over me? Why have you set me up as an object of attack; or why should I be a target for you?
13 Ha gondolom: Majd megvigasztal fekvőhelyem, könnyebbségem lesz, ha elmerengek ágyamon,	13 When I say, "My bed shall comfort me, my couch shall ease my complaint,"
14 akkor álmokkal rettegtetsz és rémlátással rémítesz,	14 Then you affright me with dreams and with visions terrify me,
15 úgyhogy inkább megfulladást áhít a lelkem, és halál után epednek csontjaim.	15 So that I should prefer choking and death rather than my pains.
16 Undorodom! Nem kívánok tovább élni! Kímélj meg, hisz merő semmi az életem!	16 I waste away: I cannot live forever; let me alone, for my days are but a breath.
17 Mi is az ember, hogy nagyra tartod, és érdemesnek látod vele törődni,	17 What is man, that you make much of him, or pay him any heed?
18 minden reggel meglátogatod, és minduntalan próbára teszed?	18 You observe him with each new day and try him at every moment!
19 Még meddig tart, hogy nem kímélsz, és nem engeded, hogy nyugodtan nyelhessem le nyálamat?	19 How long will it be before you look away from me, and let me alone long enough to swallow my spittle?
20 Vétkeztem? Mit tettem ezzel neked, óh emberek Őre! Miért tettél céltábládnak, hogy terhe lettem önmagamnak?	20 Though I have sinned, what can I do to you, O watcher of men?
21 Miért nem törlöd el a vétkemet, és miért nem veszed el a bűnömet? Lám – most a porba térek megnyugodni, és ha holnap keresel, már nem leszek!«	21 Why do you not pardon my offense, or take away my guilt? For soon I shall lie down in the dust; and should you seek me I shall then be gone.