Jób könyve 3

KÁLDI-NEOVULGÁTA	VULGATA
1 Ezután megnyitotta Jób a száját, elátkozta születése napját	1 Post hæc aperuit Job os suum, et maledixit diei suo,
2 és mondta:	2 et locutus est :
3 »Vesszen a nap, amelyen születtem, az éj, amelyen mondták: ‘Fiú fogantatott.’	3 Pereat dies in qua natus sum, et nox in qua dictum est : Conceptus est homo.
4 Legyen az a nap sötétség, Isten odafenn ne törődjék vele, napfény azon ne világítson.	4 Dies ille vertatur in tenebras : non requirat eum Deus desuper, et non illustretur lumine.
5 Lepje el sötétség s a halál árnya, ülje meg sűrű felleg, és borítsa keserűség!	5 Obscurent eum tenebræ et umbra mortis ; occupet eum caligo, et involvatur amaritudine.
6 Sötét förgeteg vegye ez éjjelt birtokába; az év napjai közé be ne tudják, s a hónapokhoz ne számítsák!	6 Noctem illam tenebrosus turbo possideat ; non computetur in diebus anni, nec numeretur in mensibus.
7 Maradjon az az éjjel magtalan, vígság azon ne legyen;	7 Sit nox illa solitaria, nec laude digna.
8 átkozzák el azok, akik napot átokkal illetnek, akik készek felkelteni a Leviatánt!	8 Maledicant ei qui maledicunt diei, qui parati sunt suscitare Leviathan.
9 Öltözzenek sötétbe hajnalának csillagai, várja a világosságot, de hiába, ne lássa hajnal hasadását,	9 Obtenebrentur stellæ caligine ejus ; expectet lucem, et non videat, nec ortum surgentis auroræ.
10 mert nem zárta el az engem hordozó méhnek kapuját, mert nem tartotta távol szememtől a nyomorúságot!	10 Quia non conclusit ostia ventris qui portavit me, nec abstulit mala ab oculis meis.
11 Miért nem haltam meg a méhben? Miért nem pusztultam el mindjárt, amikor kijöttem a méhből?	11 Quare non in vulva mortuus sum ? egressus ex utero non statim perii ?
12 Térd engem miért fogadott, miért tápláltak emlők?	12 Quare exceptus genibus ? cur lactatus uberibus ?
13 Így most csendben aludnék, békességben szenderegnék együtt	13 Nunc enim dormiens silerem, et somno meo requiescerem
14 királyokkal, országok tanácsosaival, akik pusztaságot építettek maguknak,	14 cum regibus et consulibus terræ, qui ædificant sibi solitudines ;
15 vagy fejedelmekkel, akik aranyban bővelkedtek, akik ezüsttel töltötték meg házaikat.	15 aut cum principibus qui possident aurum, et replent domos suas argento ;
16 Vagy mint az elásott idétlen gyermek, nem lennék többé, mint a magzat, amely nem látott napvilágot.	16 aut sicut abortivum absconditum non subsisterem, vel qui concepti non viderunt lucem.
17 Ott felhagynak a gonoszok a tombolással, és pihennek az erőben megfogyottak;	17 Ibi impii cessaverunt a tumultu, et ibi requieverunt fessi robore.
18 együtt vannak bántódás nélkül, akik hajdan foglyok voltak, nem hallják többé a börtönőr szavát.	18 Et quondam vincti pariter sine molestia, non audierunt vocem exactoris.
19 Együtt van ott kicsiny és nagy egyaránt, s a szolga már nem függ urától.	19 Parvus et magnus ibi sunt, et servus liber a domino suo.
20 Mire való világosság a nyomorultnak és élet a keseredett léleknek?	20 Quare misero data est lux, et vita his qui in amaritudine animæ sunt :
21 Azoknak, akik várják a halált, de nem jő, és ásva keresik, jobban mint a kincset;	21 qui expectant mortem, et non venit, quasi effodientes thesaurum ;
22 akik örülnének mérték nélkül, ha a sírt végre megtalálnák?	22 gaudentque vehementer cum invenerint sepulchrum ?
23 Mire való az élet a férfinak, akinek útja el van rejtve, akit Isten homályba burkolt?	23 viro cujus abscondita est via et circumdedit eum Deus tenebris ?
24 Sóhajjal kezdem étkezésemet, mint víz árja ömlik hangos zokogásom;	24 Antequam comedam, suspiro ; et tamquam inundantes aquæ, sic rugitus meus :
25 mert amitől félve féltem, az elért engem, s amitől rettegtem, eljött reám.	25 quia timor quem timebam evenit mihi, et quod verebar accidit.
26 Nem voltam álnok, nem hallgattam, nem nyugodtam, mégis rámborult a harag!«	26 Nonne dissimulavi ? nonne silui ? nonne quievi ? et venit super me indignatio.