Jób könyve 3

KÁLDI-NEOVULGÁTA	KING JAMES BIBLE
1 Ezután megnyitotta Jób a száját, elátkozta születése napját	1 After this opened Job his mouth, and cursed his day.
2 és mondta:	2 And Job spake, and said,
3 »Vesszen a nap, amelyen születtem, az éj, amelyen mondták: ‘Fiú fogantatott.’	3 Let the day perish wherein I was born, and the night in which it was said, There is a man child conceived.
4 Legyen az a nap sötétség, Isten odafenn ne törődjék vele, napfény azon ne világítson.	4 Let that day be darkness; let not God regard it from above, neither let the light shine upon it.
5 Lepje el sötétség s a halál árnya, ülje meg sűrű felleg, és borítsa keserűség!	5 Let darkness and the shadow of death stain it; let a cloud dwell upon it; let the blackness of the day terrify it.
6 Sötét förgeteg vegye ez éjjelt birtokába; az év napjai közé be ne tudják, s a hónapokhoz ne számítsák!	6 As for that night, let darkness seize upon it; let it not be joined unto the days of the year, let it not come into the number of the months.
7 Maradjon az az éjjel magtalan, vígság azon ne legyen;	7 Lo, let that night be solitary, let no joyful voice come therein.
8 átkozzák el azok, akik napot átokkal illetnek, akik készek felkelteni a Leviatánt!	8 Let them curse it that curse the day, who are ready to raise up their mourning.
9 Öltözzenek sötétbe hajnalának csillagai, várja a világosságot, de hiába, ne lássa hajnal hasadását,	9 Let the stars of the twilight thereof be dark; let it look for light, but have none; neither let it see the dawning of the day:
10 mert nem zárta el az engem hordozó méhnek kapuját, mert nem tartotta távol szememtől a nyomorúságot!	10 Because it shut not up the doors of my mother's womb, nor hid sorrow from mine eyes.
11 Miért nem haltam meg a méhben? Miért nem pusztultam el mindjárt, amikor kijöttem a méhből?	11 Why died I not from the womb? why did I not give up the ghost when I came out of the belly?
12 Térd engem miért fogadott, miért tápláltak emlők?	12 Why did the knees prevent me? or why the breasts that I should suck?
13 Így most csendben aludnék, békességben szenderegnék együtt	13 For now should I have lain still and been quiet, I should have slept: then had I been at rest,
14 királyokkal, országok tanácsosaival, akik pusztaságot építettek maguknak,	14 With kings and counsellers of the earth, which built desolate places for themselves;
15 vagy fejedelmekkel, akik aranyban bővelkedtek, akik ezüsttel töltötték meg házaikat.	15 Or with princes that had gold, who filled their houses with silver:
16 Vagy mint az elásott idétlen gyermek, nem lennék többé, mint a magzat, amely nem látott napvilágot.	16 Or as an hidden untimely birth I had not been; as infants which never saw light.
17 Ott felhagynak a gonoszok a tombolással, és pihennek az erőben megfogyottak;	17 There the wicked cease from troubling; and there the weary be at rest.
18 együtt vannak bántódás nélkül, akik hajdan foglyok voltak, nem hallják többé a börtönőr szavát.	18 There the prisoners rest together; they hear not the voice of the oppressor.
19 Együtt van ott kicsiny és nagy egyaránt, s a szolga már nem függ urától.	19 The small and great are there; and the servant is free from his master.
20 Mire való világosság a nyomorultnak és élet a keseredett léleknek?	20 Wherefore is light given to him that is in misery, and life unto the bitter in soul;
21 Azoknak, akik várják a halált, de nem jő, és ásva keresik, jobban mint a kincset;	21 Which long for death, but it cometh not; and dig for it more than for hid treasures;
22 akik örülnének mérték nélkül, ha a sírt végre megtalálnák?	22 Which rejoice exceedingly, and are glad, when they can find the grave?
23 Mire való az élet a férfinak, akinek útja el van rejtve, akit Isten homályba burkolt?	23 Why is light given to a man whose way is hid, and whom God hath hedged in?
24 Sóhajjal kezdem étkezésemet, mint víz árja ömlik hangos zokogásom;	24 For my sighing cometh before I eat, and my roarings are poured out like the waters.
25 mert amitől félve féltem, az elért engem, s amitől rettegtem, eljött reám.	25 For the thing which I greatly feared is come upon me, and that which I was afraid of is come unto me.
26 Nem voltam álnok, nem hallgattam, nem nyugodtam, mégis rámborult a harag!«	26 I was not in safety, neither had I rest, neither was I quiet; yet trouble came.