Jób könyve 29
123456789101112131415161718192021222324252627282930313233343536373839404142
Ter
Kiv
Lev
Szám
MTörv
Józs
Bír
Rút
1Sám
2Sám
1Kir
2Kir
1Krón
2Krón
Ezdr
Neh
Tób
Judit
Eszt
1Makk
2Makk
Jób
Zsolt
Péld
Préd
Én
Bölcs
Sir
Iz
Jer
Siralm
Bár
Ez
Dán
Óz
Jo
Ám
Abd
Jón
Mik
Náh
Hab
Szof
Agg
Zak
Mal
Mt
Mk
Lk
Jn
Csel
Róm
1Kor
2Kor
Gal
Ef
Fil
Kol
1Tessz
2Tessz
1Tim
2Tim
Tit
Filem
Zsid
Jak
1Pét
2Pét
1Ján
2Ján
3Ján
Júd
Jel
Confronta con un'altra Bibbia
Cambia Bibbia
KÁLDI-NEOVULGÁTA | BIBLIA |
---|---|
1 Jób ismét folytatta mondását és így szólt: | 1 Job continuó pronunciando su discurso y dijo: |
2 »Bár úgy lennék, mint a hajdani hónapokban, azokban a napokban, amikor Isten még óvott engem, | 2 ¡Quién me hiciera volver a los meses de antaño, aquellos días en que Dios me guardaba, |
3 amikor lámpása a fejem fölött ragyogott, és sötétben is az ő világosságánál jártam; | 3 cuando su lámpara brillaba sobre mi cabeza, y yo a su luz por las tinieblas caminaba; |
4 úgy, mint java-korom napjain voltam, amikor sátramban titkon Isten lakozott, | 4 como era yo en los días de mi otoño, cuando vallaba Dios mi tienda, |
5 amikor még velem volt a Mindenható, és gyermekeim körülöttem voltak; | 5 cuando Sadday estaba aún conmigo, y en torno mío mis muchachos, |
6 amikor tejben fürösztöttem lábamat, s a szikla kedvemért olajtól patakzott. | 6 cuando mis pies se bañaban en manteca, y regatos de aceite destilaba la roca! |
7 Amikor a város kapujához kimentem, a piacon nekem ülést készítettek, | 7 Si yo salía a la puerta que domina la ciudad y mi asiento en la plaza colocaba, |
8 az ifjak, amikor megláttak, félrevonultak, az öregek pedig felkeltek s állva maradtak, | 8 se retiraban los jóvenes al verme, y los viejos se levantaban y quedaban en pie. |
9 az előkelők abbahagyták a beszédet, és ujjukat szájukra tették, | 9 Los notables cortaban sus palabras y ponían la mano en su boca. |
10 a főemberek visszafojtották hangjukat, és nyelvük ínyükhöz tapadt. | 10 La voz de los jefes se ahogaba, su lengua se pegaba al paladar. |
11 A fül, amely hallott, boldognak hirdetett, a szem, amely látott, bizonyságot tett felőlem, | 11 Oído que lo oía me llamaba feliz, ojo que lo veía se hacía mi testigo. |
12 azért, mert megmentettem a szegényt, ha kiáltozott, s az árvát, akinek nem volt gyámola, | 12 Pues yo libraba al pobre que clamaba, y al huérfano que no tenía valedor. |
13 a veszni induló áldása szállott rám, s az özvegy szívét megvigasztaltam, | 13 La bendición del moribundo subía hacia mí, el corazón de la viuda yo alegraba. |
14 az igazság ruháját vettem magamra, mint a palást és fejdísz, úgy burkolt igaz ítéletem. | 14 Me había puesto la justicia, y ella me revestía, como manto y turbante, mi derecho. |
15 Szeme voltam a vaknak, lába a sántának. | 15 Era yo los ojos del ciego y del cojo los pies. |
16 Atyja voltam a szegényeknek, az ismeretlen ügyét is gondosan kivizsgáltam. | 16 Era el padre de los pobres, la causa del desconocido examinaba. |
17 Összetörtem a gonosz állkapcsát, kiragadtam fogai közül a prédát. | 17 Quebraba los colmillos del inicuo, de entre sus dientes arrancaba su presa. |
18 Azt hittem, saját fészkemben halok meg, és megsokasítom napjaimat, mint a pálma; | 18 Y me decía: «Anciano moriré, como la arena aumentaré mis días. |
19 gyökereimet vízek mellé mélyesztem, és harmat hull éjjel ágaimra, | 19 Mi raíz está franca a las aguas, el rocío se posa de noche en mi ramaje. |
20 hírnevem folyton megújul, s az íj újjáéled kezemben. | 20 Mi gloria será siempre nueva en mí, y en mi mano mi arco renovará su fuerza. |
21 Akik hallottak engem, várták döntésemet, csöndben figyeltek tanácsomra; | 21 Me escuchaban ellos con expectación, callaban para oír mi consejo. |
22 szavaimhoz semmit sem mertek hozzátenni, rájuk szálltak beszédem csöppjei, | 22 Después de hablar yo, no replicaban, y sobre ellos mi palabra caía gota a gota. |
23 áhítva vártak engem, mint az esőt, szájukat epedve tátották, mint a tavaszi záporra. | 23 Me esperaban lo mismo que a la lluvia, abrían su boca como a lluvia tardía. |
24 Ha rájuk mosolyogtam, el sem hitték, és arcom ragyogása nem maradt hatás nélkül. | 24 Si yo les sonreía, no querían creerlo, y la luz de mi rostro no dejaban perderse. |
25 Ha közéjük kívántam menni, első helyre ültettek; bár úgy ültem, mint a király, akit hadsereg áll körül, mégis a szomorkodókat vigasztaltam. | 25 Les indicaba el camino y me ponía al frente, me asentaba como un rey en medio de su tropa, y por doquier les guiaba a mi gusto. |