Jób könyve 27

KÁLDI-NEOVULGÁTA	VULGATA
1 És Jób folytatta szavait és így szólt:	1 Addidit quoque Job, assumens parabolam suam, et dixit :
2 »Az élő Istenre mondom, aki megrövidített igazamban, s a Mindenhatóra, aki keserűséggel illette lelkemet,	2 Vivit Deus, qui abstulit judicium meum, et Omnipotens, qui ad amaritudinem adduxit animam meam.
3 hogy amíg lélegzet van bennem, s az Isten lehelete van orromban,	3 Quia donec superest halitus in me, et spiritus Dei in naribus meis,
4 ajkam nem beszél gonoszat, és nyelvem nem kohol hamisságot.	4 non loquentur labia mea iniquitatem, nec lingua mea meditabitur mendacium.
5 Távol legyen tőlem, hogy igazat adjak nektek! Mindhalálig nem tágítok abból, hogy ártatlan vagyok.	5 Absit a me ut justos vos esse judicem : donec deficiam, non recedam ab innocentia mea.
6 Ragaszkodom igazamhoz, nem tágítok tőle; nem is vádolt engem a szívem teljes életemben!	6 Justificationem meam, quam cœpi tenere, non deseram : neque enim reprehendit me cor meum in omni vita mea.
7 Úgy járjon az ellenségem, mint a gonosz, s aki ellenem támad, mint az igaztalan.	7 Sit ut impius, inimicus meus, et adversarius meus quasi iniquus.
8 Mert mi az istentelen reménye, mikor harácsol, s az Isten nem menti meg lelkét?	8 Quæ est enim spes hypocritæ, si avare rapiat, et non liberet Deus animam ejus ?
9 Meghallja-e Isten az ő kiáltását, ha eljön rá a szorongatás?	9 Numquid Deus audiet clamorem ejus, cum venerit super eum angustia ?
10 Örömét lelheti-e a Mindenhatóban, kiálthat-e Istenhez bármikor?	10 aut poterit in Omnipotente delectari, et invocare Deum omni tempore ?
11 Megmutatom nektek Isten kezét, nem tartom titokban a Mindenható szándékát!	11 Docebo vos per manum Dei quæ Omnipotens habeat, nec abscondam.
12 Íme, ti mindnyájan tudjátok, miért beszéltek tehát ok nélkül hiábavalókat?	12 Ecce vos omnes nostis : et quid sine causa vana loquimini ?
13 Ez a gonosz ember része Istentől, és a zsarnokok örökrésze, amelyet a Mindenhatótól vesznek:	13 Hæc est pars hominis impii apud Deum, et hæreditas violentorum, quam ob Omnipotente suscipient.
14 fiai, ha sokasodnak, kard élére hányják őket, és sarjadéka nem lakhat jól kenyérrel.	14 Si multiplicati fuerint filii ejus, in gladio erunt, et nepotes ejus non saturabuntur pane :
15 Maradékait a döghalál viszi sírba, és özvegyeik nem siratják őket.	15 qui reliqui fuerint ex eo sepelientur in interitu, et viduæ illius non plorabunt.
16 Hordjon bár össze annyi ezüstöt, mint a homok, szerezzen bár annyi ruhát, mint az agyag,	16 Si comportaverit quasi terram argentum, et sicut lutum præparaverit vestimenta :
17 megszerzi ugyan, de az igaz ölti magára, az ezüstön pedig az ártatlan osztozik.	17 præparabit quidem, sed justus vestietur illis, et argentum innocens dividet.
18 Házát csak pók módjára építi, csak olyan az, mint a csősz kunyhója.	18 Ædificavit sicut tinea domum suam, et sicut custos fecit umbraculum.
19 A gazdag, ha aludni tér, nem visz magával semmit sem, ha kinyitja szemét, semmit sem talál;	19 Dives, cum dormierit, nihil secum auferet : aperiet oculos suos, et nihil inveniet.
20 mint az ár, úgy tör rá a szegénység, elragadja éjjel a förgeteg.	20 Apprehendet eum quasi aqua inopia : nocte opprimet eum tempestas.
21 Felkapja őt a perzselő szél és elviszi, s mint a forgószél, elfújja helyéről.	21 Tollet eum ventus urens, et auferet, et velut turbo rapiet eum de loco suo.
22 És rá lő kímélet nélkül, úgy, hogy futva menekül keze elől.	22 Et mittet super eum, et non parcet : de manu ejus fugiens fugiet.
23 Összecsapja fölötte kezét, és pisszeg fölötte, amint helyére néz.	23 Stringet super eum manus suas, et sibilabit super illum, intuens locum ejus.