Jób könyve 15

KÁLDI-NEOVULGÁTA	EL LIBRO DEL PUEBLO DE DIOS
1 És felelt a temáni Elifáz, és ezt mondta:	1 Elifaz de Temán replicó, diciendo:
2 »Úgy felel-e a bölcs, mintha szélnek beszélne, és megtöltheti-e bensőjét hevességgel?	2 ¿Acaso un sabio da respuestas en el aire y llena de viento su interior?
3 Olyannal feleselsz, aki nem hasonló hozzád, és olyasmit beszélsz, amiből nincsen hasznod.	3 ¿Arguye con palabras inútiles y con discursos que no sirven de nada?
4 Amennyire rajtad áll, lerontod a félelmet, és megszünteted az áhítatot Isten előtt.	4 ¡Más aún, tú destruyes la piedad, y anulas la reflexión delante de Dios!
5 Mivel gonoszságod tanítja a szádat, s az istenkáromlók nyelvét követed,	5 Porque es tu culpa la que inspira tus palabras y eliges el lenguaje de la gente astuta.
6 azért önnön szád kárhoztat téged és nem én, saját ajkaid érvelnek ellened!	6 Tu misma boca te condena, no yo; tus propios labios atestiguan contra ti.
7 Vajon te születtél-e első embernek s a halmok előtt jöttél-e létre?	7 ¿Eres tú el primer hombre que nació? ¿Fuiste dado a luz antes que las colinas?
8 Be vagy-e avatva Isten terveibe, és bölcsessége nálad alábbvaló-e?	8 ¿Has tenido acceso al consejo divino y has acaparado la sabiduría?
9 Mit tudsz, hogy ne tudnánk mi is? Mit értesz, hogy ne értenénk mi is?	9 ¿Qué sabes tú que nosotros no sepamos? ¿Qué entiendes tú más que nosotros?
10 Közöttünk van ősz is, meg élemedett, atyádnál is jóval idősebb!	10 Aquí también hay ancianos de cabellos blancos, gente de más edad que tu mismo padre.
11 Kevés neked az Isten vigasztalása? Gonosz szavaid ezt is meghiúsítják.	11 ¿No te basta el consuelo que Dios te da y una palabra pronunciada con dulzura?
12 Miért ragad el indulatod, és miért villog szemed, mintha nagyokat gondolnál?	12 ¿Por qué te dejas arrastrar por tus impulsos? ¿Qué significan esos ojos huraños,
13 Miért fuvalkodik fel lelked Isten ellen, hogy ilyen szavakat engedsz ki szádból?	13 cuando vuelves tu saña contra Dios y lanzas denuestos por la boca?
14 Mi is az ember, hogy hiba nélkül legyen, s az asszony szülötte, hogy igaznak látsszék?	14 ¿Qué es el hombre para que sea puro y el nacido de mujer para que sea justo?
15 Íme, szentjei között sincsen változhatatlan, még az egek sem tiszták az ő szemében.	15 Si Dios no se fía ni siquiera de sus santos y el cielo no es puro a sus ojos.
16 Annál kevésbé az undok, a romlott ember, ki issza az igaztalanságot, mint a vizet.	16 ¡cuánto menos ese ser abominable y corrompido, el hombre, que bebe como agua la iniquidad!
17 Elbeszélem neked, hallgass rám! Megjelentem neked, amit láttam,	17 Yo te voy a explicar, escúchame; déjame contarte algo que vi.
18 amit bölcsek hirdetnek, és atyáik előttük el nem titkoltak,	18 Es lo que refieren los sabios, lo que no les ocultaron sus padres:
19 – a föld akkor még csak az övék volt, és idegen nem fordult meg náluk –	19 a ellos solos les fue dada la tierra y ningún extraño pasaba en medio de ellos.
20 a gonosz egész életében gyötrődik, és a zsarnok éveinek száma bizonytalan.	20 El malvado se atormenta todos los días de su vida, muy pocos años están reservados al hombre cruel;
21 Félelmes hang cseng mindig fülében, és békesség idején is folyton ármányt gyanít.	21 voces horribles resuenan en sus oídos, en plena paz, lo asalta el devastador.
22 Nem mer a sötétből a világosságra jönni, mindenhol kardot sejt.	22 El no espera evadirse de las tinieblas y está destinado a la espada.
23 Amikor elmegy kenyeret keresni, tudja, hogy a sötétség napja kezénél van.	23 Anda errante como pasto de los buitres y sabe que su ruina es segura. El día tenebroso
24 Aggasztja a szükség, bekeríti a szorongás, úgy, mint a királyt, aki csatára készül,	24 lo aterra, la angustia y la opresión lo acometen, como un rey preparado para el ataque.
25 mert kinyújtja kezét Isten ellen és dacol a Mindenhatóval;	25 Porque extendía su mano contra Dios y se envalentonaba contra el Todopoderoso:
26 rohamra megy ellene merev nyakkal, domború pajzsok tömött sorával.	26 arremetía contra él con el cuello tendido, con todo el espesor de sus escudos blindados,
27 Kövérség födi arcát, és háj lóg le ágyékáról;	27 porque había untado su rostro con grasa y había robustecido sus lomos.
28 és letelepedett elpusztult városokban, elhagyott házakban, amelyeket rombadőlésre ítéltek.	28 Ahora habita en ciudades destruidas, en casas donde ya nadie vive, que amenazan convertirse en escombros.
29 Nem marad gazdag, és vagyona nem állandó, nem ver gyökeret a földben.	29 El no se enriquecerá, no durará su fortuna, ni sus posesiones se extenderán por el país.
30 Nem menekszik meg a sötétségből; hajtásait láng perzseli, s elenyészik szája leheletétől.	30 No escapará de las tinieblas, una llama secará sus retoños, su flor será arrastrada por el viento.
31 Ne higgye hiába, tévedéstől megejtve, hogy valami áron meg lehet őt váltani;	31 Que no confíe en la mentira, porque se equivoca, y su recompensa será la decepción.
32 mielőtt napjai betelnének, tönkremegy, és keze elszárad.	32 Su follaje se marchitará antes de tiempo y su ramaje no mantendrá su verdor.
33 Olyan, mint a szőlőtő, amely lehullatja éretlen bogyóit, mint az olajfa, amely elhányja virágát;	33 Como una vid, perderá sus uvas todavía agrias, como un olivo dejará caer sus flores.
34 mert a gonoszok gyülekezete terméketlen, és tűz emészti a vesztegetést készséggel elfogadók sátrait,	34 Sí, la raza del impío es estéril, el fuego devora la carpa del hombre venal.
35 azt, aki bajt fogan, bűnt szül, és cselt érlel méhében.«	35 El que concibe malicia, engendra maldad, y su vientre está grávido de mentira.