Sámuel második könyve 12

KÁLDI-NEOVULGÁTA	NEW AMERICAN BIBLE
1 Elküldte tehát az Úr Nátánt Dávidhoz. Amikor odaért hozzá, azt mondta neki: »Két ember volt egy városban: az egyik gazdag, a másik szegény.	1 The LORD sent Nathan to David, and when he came to him, he said: "Judge this case for me! In a certain town there were two men, one rich, the other poor.
2 A gazdagnak igen sok juha és marhája volt,	2 The rich man had flocks and herds in great numbers.
3 a szegénynek azonban nem volt semmije sem, csak egy kis nőstény báránykája, amelyet ő vásárolt és táplált, s amely nála, fiaival együtt nőtt fel, a kenyeréből evett, a poharából ivott, az ölében aludt, s olyan volt neki, mintha a lánya lett volna.	3 But the poor man had nothing at all except one little ewe lamb that he had bought. He nourished her, and she grew up with him and his children. She shared the little food he had and drank from his cup and slept in his bosom. She was like a daughter to him.
4 Amikor aztán egyszer vendég érkezett a gazdaghoz, az nem akart a maga juhaiból s marháiból venni, hogy lakomát szerezzen a hozzá érkezett utasnak, hanem fogta a szegény ember bárányát, s azt készítette el eledelül a hozzá érkezett embernek.«	4 Now, the rich man received a visitor, but he would not take from his own flocks and herds to prepare a meal for the wayfarer who had come to him. Instead he took the poor man's ewe lamb and made a meal of it for his visitor."
5 Igen nagy haragra gerjedt erre Dávid az ellen az ember ellen, s azt mondta Nátánnak: »Az Úr életére mondom, hogy halál fia az az ember, aki ezt cselekedte.	5 David grew very angry with that man and said to Nathan: "As the LORD lives, the man who has done this merits death!
6 Négyszeresen térítse vissza a bárányt, mivelhogy ezt cselekedte és könyörtelenül járt el.«	6 He shall restore the ewe lamb fourfold because he has done this and has had no pity."
7 Azt mondta erre Nátán Dávidnak: »Te vagy az az ember! Ezt üzeni az Úr, Izrael Istene: Én felkentelek Izrael királyává, megszabadítottalak Saul kezéből,	7 Then Nathan said to David: "You are the man! Thus says the LORD God of Israel: 'I anointed you king of Israel. I rescued you from the hand of Saul.
8 neked adtam urad házát, öledbe adtam urad feleségeit, neked adtam Izrael és Júda házát, s ha ez még kevés volt, sokkal többet is adtam volna neked.	8 I gave you your lord's house and your lord's wives for your own. I gave you the house of Israel and of Judah. And if this were not enough, I could count up for you still more.
9 Miért vetted hát semmibe az Úr szavát, olyasmit cselekedve, ami gonosz az én színem előtt?! A hetita Uriást megöletted karddal, feleségét feleségül vetted, Ammon fiainak kardja által ölted meg őt!	9 Why have you spurned the LORD and done evil in his sight? You have cut down Uriah the Hittite with the sword; you took his wife as your own, and him you killed with the sword of the Ammonites.
10 Ne távozzék tehát a kard sohasem házadtól, mivel semmibe sem vettél engem, s elvetted a hetita Uriás feleségét, hogy a te feleséged legyen.	10 Now, therefore, the sword shall never depart from your house, because you have despised me and have taken the wife of Uriah to be your wife.'
11 Ezt üzeni ezért az Úr: Íme, saját házadból támasztok bajt ellened, szemed előtt veszem el feleségeidet, és adom oda vetélytársadnak. Az feleségeiddel fog hálni a nap színe alatt.	11 Thus says the LORD: 'I will bring evil upon you out of your own house. I will take your wives while you live to see it, and will give them to your neighbor. He shall lie with your wives in broad daylight.
12 Te ugyanis titokban cselekedtél, én azonban egész Izrael színe előtt s a nap színe alatt váltom valóra ezt a dolgot.«	12 You have done this deed in secret, but I will bring it about in the presence of all Israel, and with the sun looking down.'"
13 Azt mondta ekkor Dávid Nátánnak: »Vétkeztem az Úr ellen!« Azt mondta erre Nátán Dávidnak: »Az Úr meg is bocsátotta bűnödet: nem lakolsz halállal;	13 Then David said to Nathan, "I have sinned against the LORD." Nathan answered David: "The LORD on his part has forgiven your sin: you shall not die.
14 mindazonáltal, mivel e dolog által alkalmat adtál az Úr ellenségeinek a káromlásra, fiad, aki született neked, meghal.«	14 But since you have utterly spurned the LORD by this deed, the child born to you must surely die."
15 Nátán erre visszatért házába. Meg is verte az Úr azt a gyermeket, akit Uriás felesége szült Dávidnak, úgyhogy lemondtak róla.	15 Then Nathan returned to his house. The LORD struck the child that the wife of Uriah had borne to David, and it became desperately ill.
16 Erre Dávid könyörgött Istenhez a gyermekért, majd böjtöt tartott Dávid, félrevonult, és lefeküdt a földre.	16 David besought God for the child. He kept a fast, retiring for the night to lie on the ground clothed in sackcloth.
17 Erre odamentek hozzá házának vénei, és unszolták, hogy keljen fel a földről. Ő azonban nem akart, s eledelt sem vett magához velük.	17 The elders of his house stood beside him urging him to rise from the ground; but he would not, nor would he take food with them.
18 Hetednapon aztán az történt, hogy meghalt a gyermek. Dávid szolgái azonban nem merték jelenteni neki, hogy meghalt a gyermek, mert azt mondták: »Íme, amikor a gyermek még élt, szóltunk neki, s nem hallgatott szavunkra: mennyivel inkább fogja sanyargatni magát, ha azt mondjuk: Meghalt a gyermek.«	18 On the seventh day, the child died. David's servants, however, were afraid to tell him that the child was dead, for they said: "When the child was alive, we spoke to him, but he would not listen to what we said. How can we tell him the child is dead? He may do some harm!"
19 Ám amikor Dávid látta, hogy szolgái sugdolóznak, megértette, hogy meghalt a gyermek, s azt mondta szolgáinak: »Ugye meghalt a gyermek?« Ők azt felelték neki: »Meghalt.«	19 But David noticed his servants whispering among themselves and realized that the child was dead. He asked his servants, "Is the child dead?" They replied, "Yes, he is."
20 Erre Dávid felkelt a földről, megfürdött, megkente magát, ruhát váltott és bement az Úr házába és imádkozott, majd házába tért, s kérte, hogy tegyenek ennivalót eléje és evett.	20 Rising from the ground, David washed and anointed himself, and changed his clothes. Then he went to the house of the LORD and worshiped. He returned to his own house, where at his request food was set before him, and he ate.
21 Azt mondták erre neki szolgái: »Mi dolog ez, amit műveltél? Amikor még élt, böjtöltél és sírtál a gyermekért, amikor pedig meghalt a gyermek, felkeltél és étkeztél?«	21 His servants said to him: "What is this you are doing? While the child was living, you fasted and wept and kept vigil; now that the child is dead, you rise and take food."
22 Ő azt mondta: »Amikor még élt, böjtöltem és sírtam a gyermekért, mert azt mondtam: Ki tudja, hátha nekem ajándékozza őt az Úr, s életben marad a gyermek.	22 He replied: "While the child was living, I fasted and wept, thinking, 'Perhaps the LORD will grant me the child's life.'
23 Most azonban, hogy meghalt, miért böjtöljek? Visszahívhatom-e még? Sőt, én elmegyek majd hozzá, de ő nem tér vissza hozzám.«	23 But now he is dead. Why should I fast? Can I bring him back again? I shall go to him, but he will not return to me."
24 Aztán Dávid megvigasztalta Batsebát, a feleségét, s bement hozzá és hált vele, s az fiút szült, s elnevezte Salamonnak. Az Úr szerette őt,	24 Then David comforted his wife Bathsheba. He went and slept with her; and she conceived and bore him a son, who was named Solomon. The LORD loved him
25 és elküldte Nátán prófétát, hogy nevezze el az Úr miatt Jedidjának (azaz az Úr kedveltjének).	25 and sent the prophet Nathan to name him Jedidiah, on behalf of the LORD.
26 Joáb ezalatt hadakozott Ammon fiainak Rabbátja ellen, s be is vette a királyi várost.	26 Joab fought against Rabbah of the Ammonites and captured this royal city.
27 Követeket küldött erre Joáb Dávidhoz, s ezt üzente: »Hadakoztam Rabbát ellen, de a Vizivárost még be kell venni.	27 He sent messengers to David with the word: "I have fought against Rabbah and have taken the water-city.
28 Nos tehát gyűjtsd egybe a nép többi részét, s vedd ostrom alá a várost, s vedd be, hogy ne az én nevemnek tulajdonítsák a győzelmet, ha én dúlom fel a várost.«	28 Therefore, assemble the rest of the soldiers, join the siege against the city and capture it, lest it be I that capture the city and it be credited to me."
29 Erre Dávid egybegyűjtötte az egész népet, s elindult Rabbát ellen, s hadakozott ellene és bevette.	29 So David assembled the rest of the soldiers and went to Rabbah. When he had fought against it and captured it,
30 A koronát is levette királyuk fejéről – egy talentum arany volt a súlya, s drágakövek voltak rajta –, s azt Dávid a maga fejére tétette. Nagyon sok zsákmányt is hozott a városból,	30 he took the crown from Milcom's head. It weighed a talent, of gold and precious stones; it was placed on David's head. He brought out immense booty from the city,
31 s elhozta népét is, és a kőfűrészek, vasékek és fejszék mellé állította és a téglaégetőkben dolgoztatta őket. Így cselekedett Ammon fiainak valamennyi városával. Aztán Dávid visszatért egész seregével együtt Jeruzsálembe.	31 and also led away the inhabitants, whom he assigned to work with saws, iron picks, and iron axes, or put to work at the brickmold. This is what he did to all the Ammonite cities. David and all the soldiers then returned to Jerusalem.