Joel 2

EL LIBRO DEL PUEBLO DE DIOS	KÁLDI-NEOVULGÁTA
1 ¡Toquen la trompeta en Sión, hagan sonar la alarma en mi Montaña santa! ¡Tiemblen todos los habitantes del país, porque llega el Día del Señor, porque está cerca!	1 Fújjátok meg a harsonát Sionban, fújjatok riadót szent hegyemen, rendüljön meg az ország minden lakója, mert jön az Úr napja; mert közel van!
2 ¡Día de tinieblas y oscuridad, día nublado y de sombríos nubarrones! Como la aurora que se extiende sobre las montañas, avanza un pueblo numeroso y fuerte como no los hubo jamás, ni lo habrá después de él, hasta en las generaciones más lejanas.	2 Jön a sötétség és a homály napja, a felhő és a vihar napja, mint a hegyekre boruló szürkület, jön egy nagyszámú és erős nép. Nem volt hozzá hasonló ősidőktől fogva, s utána sem lesz többé nemzedékek nemzedékén át!
3 Delante de él, el fuego devora, detrás de él, la llama consume. El país es como un jardín de Edén delante de él, detrás de él, un desierto desolado. ¡Nada se le escapa!	3 Színe előtt tűz emészt, és utána láng perzsel. Mint a gyönyörűség kertje, olyan a föld előtte, és kietlen pusztaság utána; senki sem menekülhet meg előle.
4 Su aspecto es como el de los caballos, se abalanzan como corceles:	4 Alakjuk olyan, mint a lovak alakja, s úgy száguldanak, mint a lovasok.
5 como un estrépito de carros de guerra que saltan sobre la cima de los montes; como el crepitar de la llama ardiente que devora la hojarasca; como un pueblo fuerte en orden de batalla.	5 Hangjuk olyan, mint a szekerek robogása a hegyek tetején, mint a tarlót emésztő tűz lángjának sistergése. Olyanok ők, mint hatalmas, harcra kész nép:
6 Ante él, los pueblos se estremecen, se crispan todos los rostros.	6 színe előtt gyötrelem fogja el a népeket, minden arc magába gyűjti pírját.
7 Se abalanzan como valientes, como guerreros escalan las murallas. Cada uno avanza hacia adelante y no se entrecruzan sus caminos.	7 Úgy száguldanak, mint a hősök, megmásszák a falakat, mint a harcos férfiak; mindegyik a maga útján halad, nem térnek le útjukról.
8 No se atropellan entre sí, cada uno va por su línea; arremeten en medio de las flechas, sin romper la formación.	8 Egyik sem akadályozza a másikat, mindegyik a maga ösvényén halad; még a fegyvereken is keresztültörnek, nincs akadály előttük.
9 Se precipitan sobre la ciudad, se abalanzan sobre las murallas, suben a las casas, entran por las ventanas como el ladrón.	9 Betörnek a városba, felfutnak a falra, felmásznak a házakba, és behatolnak az ablakon, mint a tolvaj.
10 ¡Ante él, la tierra tiembla, los cielos se conmueven, el sol y la luna se ensombrecen, las estrellas pierden su brillo!	10 Színe előtt megremeg a föld, megmozdulnak az egek; nap és hold elsötétedik, s a csillagok visszatartják fényüket;
11 El Señor hace oír su voz al frente de sus tropas: ¡qué numerosos son sus batallones, que poderoso el que ejecuta su palabra! Porque el Día del Señor es grande y terrible: ¿quién podrá soportarlo?	11 s az Úr hallatja mennydörgését az ő seregének színe előtt; mert igen nagy az ő tábora, s mert hatalmasak, akik parancsát végrehajtják. Bizony nagy az Úr napja, és fölötte rettenetes; ki viselheti el?
12 Pero aún ahora –oráculo del Señor– vuelvan a mí de todo corazón, con ayuno, llantos y lamentos.	12 »Nos tehát – mondja az Úr –, térjetek hozzám teljes szívetekből, böjttel, sírással és jajgatással.
13 Desgarren su corazón y no sus vestiduras, y vuelvan al Señor, su Dios, porque él es bondadoso y compasivo, lento para la ira y rico en fidelidad, y se arrepiente de tus amenazas.	13 Szaggassátok meg szíveteket, nem pedig ruhátokat, és térjetek meg az Úrhoz, a ti Istenetekhez, mert jóságos ő és irgalmas, türelmes és nagyirgalmú, és szánakozik a bajok felett.«
14 ¡Quién sabe si él no se volverá atrás y se arrepentirá, y dejará detrás de sí una bendición: la ofrenda y la libación para el Señor, su Dios!	14 Ki tudja, hátha ismét megtér és elfelejt, s áldást hagy hátra maga után, étel- és italáldozatot az Úr, a ti Istenetek számára?
15 ¡Toquen la trompeta en Sión, prescriban un ayuno, convoquen a una reunión solemne,	15 Fújjátok meg a harsonát Sionban, hirdessetek szent böjtöt, rendeljetek el ünnepet,
16 reúnan al pueblo, convoquen a la asamblea, congreguen a los ancianos, reúnan a los pequeños y a los niños de pecho! ¡Que el recién casado salga de su alcoba y la recién casada de su lecho nupcial!	16 gyűjtsétek össze a népet, szenteljétek meg a gyülekezetet, hívjátok egybe a véneket, gyűjtsétek össze a gyermekeket és a csecsemőket; jöjjön ki hálószobájából a vőlegény, és nászházából a menyasszony.
17 Entre el vestíbulo y el altar lloren los sacerdotes, los ministros del Señor, y digan: «¡Perdona, Señor, a tu pueblo, no entregues tu herencia al oprobio, y que las naciones no se burlen de ella! ¿Por qué se ha de decir entre los pueblos: Dónde está su Dios?».	17 Sírjanak az előcsarnok és az oltár között a papok, az Úr szolgái, és mondják: »Könyörülj, Uram, könyörülj népeden; ne engedd, hogy gyalázzák örökrészedet, és uralkodjanak rajta a nemzetek!« Miért mondanák a népek között: »Hol van az ő Istenük?«
18 El Señor se llenó de celos por su tierra y se compadeció de su pueblo.	18 Ekkor az Úrban féltő szeretet ébredt országa iránt, és megkegyelmezett népének.
19 El Señor respondió y dijo a su pueblo: «Ahora, yo les envío el trigo, el vino nuevo y el aceite, y ustedes se saciarán con esto. Nunca más los entregaré al oprobio entre las naciones.	19 És így felelt az Úr népének: »Íme, én küldök nektek gabonát, bort és olajat, úgyhogy jóllakhattok velük, és nem teszlek ki többé titeket a nemzetek gyalázkodásának.
20 Al que viene del Norte lo alejaré de ustedes, lo arrojaré a una tierra árida y desolada: su vanguardia, hacia el mar oriental, su retaguardia, hacia el mar occidental; y subirá su hedor, subirá su pestilencia». –¡Porque él ha hecho grandes cosas!–.	20 És eltávolítom tőletek az északi ellenséget, és járatlan és puszta földre űzöm őt; előőrsét a keleti tengerbe, utóvédjét a nyugati tengerbe vetem, és felszáll büdössége, felszáll rothadásának bűze, mert kevélyen cselekedett.
21 ¡No temas, tierra, alégrate y regocíjate, porque el Señor ha hecho grandes cosas!	21 Ne félj, ország! Ujjongj és örvendj, mert nagy dolgokat vitt végbe az Úr!
22 ¡No teman, animales del campo! Los pastizales de la estepa han reverdecido, los árboles producen sus frutos, la higuera y la viña dan sus riquezas.	22 Ne féljetek, ti állatai a földnek, mert sarjadnak immár a puszta legelői! A fa megtermi gyümölcsét, a fügefa s a szőlő megadja termését.
23 ¡Alégrense, habitantes de Sión, regocíjense en el Señor, su Dios! Porque él les ha dado la lluvia de otoño en su justa medida, e hizo caer sobre ustedes, como en otros tiempos, el aguacero de otoño y de primavera.	23 Sion fiai, ti is ujjongjatok, és örvendezzetek az Úrban, a ti Istenetekben, mert megadta nektek az igazság esőjét, és korai meg késői esőt hullat rátok, mint egykor.
24 Las eras se llenarán de trigo, y los lagares desbordarán de vino nuevo y aceite fresco.	24 És megtelnek a szérűk gabonával, és árad a sajtókból a bor meg az olaj.
25 Yo los resarciré por los años en que lo devoraron todo la langosta y el pulgón, el roedor y la oruga, mi gran ejército que envié contra ustedes.	25 És kárpótollak titeket azokért az esztendőkért, amelyeket elpusztított a sáska, a cserebogár, az üszög és a hernyó, az én nagy seregem, melyet ellenetek küldtem.
26 Comerán abundantemente hasta saciarse, y alabarán el nombre del Señor, su Dios, que ha hecho maravillas con ustedes. ¡Mi pueblo jamás quedará confundido!	26 Jóllakásig eszitek majd ennivalótokat, és áldjátok az Úrnak, Isteneteknek nevét, aki csodálatos dolgokat cselekedett veletek; és népem soha többé meg nem szégyenül.
27 Así ustedes sabrán que yo estoy en medio de Israel, que yo soy el Señor, su Dios, y no hay otro. ¡Mi pueblo jamás quedará confundido!	27 Akkor majd megtudjátok, hogy én Izrael közepette vagyok, és én, az Úr, vagyok a ti Istenetek, és nem más, és népem soha többé meg nem szégyenül.«