Salmos 137

BIBLIA	KÁLDI-NEOVULGÁTA
1 A orillas de los ríos de Babilonia estábamos sentados y llorábamos, acordándonos de Sión;	1 Ott ültünk Babilon folyóvizei mellett, és sírtunk, amikor Sionra gondoltunk.
2 en los álamos de la orilla teníamos colgadas nuestras cítaras.	2 A fűzfákra akasztottuk ott hangszereinket,
3 Allí nos pidieron nuestros deportadores cánticos, nuestros raptores alegría: «¡Cantad para nosotros un cantar de Sión!»	3 mert énekszót kívántak tőlünk, akik foglyul ejtettek minket: »Zengjetek dalt nekünk Sion dalaiból«, mondták, akik elhurcoltak minket.
4 ¿Cómo podríamos cantar un canto de Yahveh en una tierra extraña?	4 Hogyan énekelhetnénk az Úr énekét idegen földön?
5 ¡Jerusalén, si yo de ti me olvido, que se seque mi diestra!	5 Ha megfeledkezem rólad, Jeruzsálem, bénuljon meg a jobb kezem!
6 ¡Mi lengua se me pegue al paladar si de ti no me acuerdo, si no alzo a Jerusalén al colmo de mi gozo!	6 Ragadjon a torkomhoz a nyelvem, ha rólad meg nem emlékezem, ha nem tartom Jeruzsálemet legfőbb örömömnek!
7 Acuérdate, Yahveh, contra los hijos de Edom, del día de Jerusalén, cuando ellos decían: ¡Arrasad, arrasadla hasta sus cimientos!	7 Emlékezzél meg, Uram, Edom fiairól, Jeruzsálemnek arról a napjáról, amikor ők ezt mondták: »Rontsátok le! Rontsátok le, egészen az alapjáig!«
8 ¡Hija de Babel, devastadora, feliz quien te devuelva el mal que nos hiciste,	8 Babilon leánya, te nyomorult, boldog, aki megfizet neked rajtunk elkövetett tetteidért!
9 feliz quien agarre y estrelle contra la roca a tus pequeños!	9 Boldog, aki megragadja és sziklához vágja kisdedeidet!