Job 10

BIBLIA	KÁLDI-NEOVULGÁTA
1 Asco tiene mi alma de mi vida: derramaré mis quejas sobre mí, hablaré en la amargura de mi alma.	1 Undorodik a lelkem az élettől! Szabadjára engedem magamban panaszomat. Szólok lelkem keserűségében!
2 Diré a Dios: ¡No me condenes, hazme saber por qué me enjuicias!	2 Mondom Istennek: Ne kárhoztass engem! Jelentsd meg nekem: miért ítélsz el ennyire?
3 ¿Acaso te está bien mostrarte duro, menospreciar la obra de tus manos, y el plan de los malvados avalar?	3 Jólesik-e neked, hogy megnyomorítasz és elnyomsz engem, kezed alkotását, a gonoszok tervét pedig megsegíted?
4 ¿Tienes tú ojos de carne? ¿Como ve un mortal, ves tú?	4 Vajon szemed húsból való, s úgy látsz-e te, mint ember szokott látni?
5 ¿Son tus días como los de un mortal? ¿tus años como los días de un hombre?,	5 Olyanok-e napjaid, mint az ember napjai, s olyanok-e éveid, mint az emberi idők,
6 ¡para que andes rebuscando mi falta, inquiriendo mi pecado,	6 hogy keresed bűnömet és kutatsz vétkem után,
7 aunque sabes muy bien que yo no soy culpable, y que nadie puede de tus manos librar!	7 holott tudod, hogy semmi gonoszt nem tettem, és nincs, aki kezedből ki tudna ragadni?
8 Tus manos me formaron, me plasmaron, ¡y luego, en arrebato, quieres destruirme!	8 Gondosan formált és alkotott engem a kezed körös-körül egészen, és ily hirtelen tönkreteszel engem?
9 Recuerda que me hiciste como se amasa el barro, y que al polvo has de devolverme.	9 Emlékezzél, kérlek, hogy úgy formáltál, mint az agyagot! Mégis ismét porrá akarsz tenni?
10 ¿No me vertiste como leche y me cuajaste como queso?	10 Nemde kiöntöttél, mint a tejet, megalvasztottál, mint a sajtot,
11 De piel y de carne me vestiste y me tejiste de huesos y de nervios.	11 bőrrel, hússal öltöztettél engem, csonttal, ínnal illesztettél egybe,
12 Luego con la vida me agraciaste y tu solicitud cuidó mi aliento.	12 életet és kegyelmet adtál nekem, és lélegzetem fölött gondosságod őrködött!
13 Y algo más todavía guardabas en tu corazón, sé lo que aún en tu mente quedaba:	13 Bár szívedben rejtegetted, és tudom, hogy elmédben forgattad mindezeket:
14 el vigilarme por si peco. y no verme inocente de mi culpa.	14 ha vétkeztem, és eddig megkíméltél, miért nem engedsz bűnömtől tisztának lennem?
15 Si soy culpable, ¡desgraciado de mí! y si soy inocente, no levanto la cabeza, ¡yo saturado de ignominia, borracho de aflicción!	15 Ha gonosz vagyok, akkor jaj nekem! Ha pedig igaz vagyok, akkor sem járhatok emelt fővel, mert tele vagyok csapással és nyomorúsággal.
16 Y si la levanto, como un león me das caza, y repites tus proezas a mi costa.	16 Ha büszke volnék, elfognál, mint az oroszlánt, és csodás módon újra megkínoznál.
17 Contra mí tu hostilidad renuevas, redoblas tu saña contra mí; sin tregua me asaltan tus tropas de relevo.	17 Tanúidat állítanád újra ellenem, megnövelnéd haragodat irányomban, büntetések új hada vonulna fel ellenem.
18 ¿Para qué me sacaste del seno? Habría muerto sin que me viera ningún ojo;	18 Miért hoztál elő anyám méhéből? Bár múltam volna ki, hogy szem ne látott volna engem;
19 sería como si no hubiera existido, del vientre se me habría llevado hasta la tumba.	19 akkor olyan volnék, mintha nem is lettem volna, anyám méhéből a sírba vittek volna!
20 ¿No son bien poco los días de mi existencia? Apártate de mí para gozar de un poco de consuelo,	20 Kevés életnapom nemde, hamar véget ér! Engedd, hogy kissé sirassam fájdalmamat,
21 antes que me vaya, para ya no volver, a la tierra de tinieblas y de sombra,	21 mielőtt elmegyek, hogy vissza ne térjek többé a sötét és a halál árnyékával borított földre,
22 tierra de oscuridad y de desorden, donde la misma claridad es como la calígine.	22 a nyomorúság és sötétség földjére, ahol halálárnyék, zűrzavar és örökös iszonyat lakozik!«