| 1 Történt pedig Ácháznak, Júda királyának napjaiban, aki Jótámnak, Uzija fiának volt a fia, hogy felvonult Rászin, Szíria királya, és Pekach, Remalja fia, Izrael királya Jeruzsálem ellen, hogy ostrom alá fogja; de nem tudták bevenni. |
| 2 Amikor eljutott a hír Dávid házához: »Szíria Efraimban táborozik«, megremegett a király szíve és népének szíve, mint ahogy megremegnek az erdő fái a széltől. |
| 3 Akkor azt mondta az Úr Izajásnak: »Menj ki Ácház elé, te és fiad, Seár-Jasúb, a Felső-tó vízvezetékének végéhez, a ruhamosók mezejéhez vezető útra, |
| 4 és mondd neki: Vigyázz, maradj nyugton! Ne félj, szíved ne szorongjon ettől a két füstölgő, üszkös fadarabtól, Rászintól és Szíriától, Remalja fiának heves haragja miatt, |
| 5 mert gonosz tervet szőtt ellened Szíria, Efraim és Remalja fia, mondván: |
| 6 ‘Vonuljunk fel Júda ellen, félemlítsük meg, hódítsuk meg magunknak, és tegyük királlyá benne Tábeél fiát!’« |
| 7 Így szól az Úristen: »Ez nem következik be, és nem történik meg! |
| 8 Mert Damaszkusz csak Szíriának a feje, Rászin pedig Damaszkusznak a feje! Még hatvanöt esztendő, és összeomlik Efraim, s nem lesz többé nép! |
| 9 Szamaria csak Efraimnak a feje, Remalja fia pedig Szamariának a feje! Ha nem hisztek, bizony, nem maradtok fenn!« |
| 10 Szólt továbbá az Úr Ácházhoz, e szavakkal: |
| 11 »Kérj magadnak jelet az Úrtól, a te Istenedtől, akár az alvilág mélyéből, akár fentről, a magasból!« |
| 12 De Ácház azt mondta: »Nem kérek, és nem kísértem az Urat.« |
| 13 Erre a próféta így szólt: »Halljátok hát, Dávid háza! Nem elég nektek, hogy embereknek vagytok terhére, és azért terhére vagytok az én Istenemnek is? |
| 14 Ezért az Úr maga ad majd nektek jelet. Íme, a szűz méhében fogan, és fiút szül, s nevét Emmánuelnek fogja hívni. |
| 15 Aludttejet és mézet eszik majd, hogy meg tudja vetni a rosszat és a jót tudja választani. |
| 16 Mert mielőtt a gyermek meg tudná vetni a rosszat, és a jót választani, elhagyott lesz az az ország, melynek két királyától rettegsz. |
| 17 Hoz majd az Úr rád, népedre és atyád házára olyan napokat, amilyenek nem jöttek, amióta Efraim elszakadt Júdától: Asszíria királyát.« |
| 18 Ez történik majd azon a napon: füttyszóval előhívja az Úr a legyeket, melyek Egyiptom folyóinak torkolatánál vannak, s a méheket, melyek Asszíria földjén rajzanak; |
| 19 azok pedig eljönnek, és megtelepszenek valamennyien a meredek völgyekben és a sziklák hasadékaiban, minden tövisbozótban és minden itatóhelyen. |
| 20 Azon a napon leborotválja az Úr a Folyamon túlról bérbevett borotvával – Asszíria királyával – a fejet és a lábak szőrét, s a szakállt is levágja. |
| 21 Ez történik majd azon a napon: mindenkinek lesz egy üszője és két birkája, |
| 22 s a tej bősége miatt vajat eszik; vajat és mézet eszik ugyanis mindenki, aki megmarad az országban. |
| 23 Ez történik majd azon a napon: minden hely, ahol ezer ezüstöt érő, ezer szőlőtő van, tövissé és tüskévé válik. |
| 24 Nyilakkal és íjjal mennek oda, mert tövis és bozót lesz az egész ország. |
| 25 S a hegyoldalakra, amelyeket most kapával művelnek, nem mennek fel a tövistől és tüskétől való félelem miatt: ökörlegelő lesz az valamennyi, és aprómarha tapossa. |
