| 1 »Jaj a lázongó fiaknak – mondja az Úr –, akik tervet szőnek, mely nem tőlem való, és szövetséget kötnek, mely nem az én akaratom, hogy bűnt bűnre halmozzanak! |
| 2 Útra kelnek, hogy lemenjenek Egyiptomba, de az én számat nem kérdezik meg, hanem menedéket keresnek a fáraónál, és oltalmat Egyiptom árnyékában. |
| 3 A fáraó menedéke azonban szégyen lesz számotokra, és gyalázat az oltalom Egyiptom árnyékában. |
| 4 Mert bár Tániszba mentek küldöttei, és követei Háneszig jutottak, |
| 5 mind szégyent vallanak a nép miatt, mely nem használhat nekik, nem lehet segítségükre és hasznukra, csak szégyenükre és gyalázatukra.« |
| 6 A szorongatás és nyomorúság földjén át, ahol nőstény és hím oroszlán, vipera és szárnyas kígyó él, hiába viszik szamarak hátán gazdagságukat, és tevék púpján kincseiket a néphez, mely nem használhat. |
| 7 Egyiptom segítsége üres hiábavalóság; ezért nevezem őt tehetetlen Ráhábnak. |
| 8 Most menj, írd fel ezt előttük egy táblára, és egy könyvbe vésd be, hogy megmaradjon az eljövendő időre, tanúbizonyságul örökre! |
| 9 Bizony, engedetlen nép ez, hamis fiak, fiak, akik nem akarnak hallgatni az Úr tanítására; |
| 10 akik azt mondják a látóknak: »Ne lássatok!«, és a látnokoknak: »Ne lássatok nekünk igaz dolgokat! Beszéljetek nekünk hízelgő dolgokat, lássatok csalárdságokat! |
| 11 Hagyjátok el az utat, térjetek le az ösvényről, hagyjatok nekünk békét Izrael Szentjével!« |
| 12 Ezért így szól Izrael Szentje: »Mivel megvetettétek ezt a szót, és a hamisságban meg csalárdságban bíztok, s arra támaszkodtok, |
| 13 azért ez a bűn olyan lesz számotokra, mint leomló faldarab, mely kiszakad a magas falból, és hirtelen, egy szempillantás alatt roppan össze, |
| 14 és úgy összetörik, mint ahogy összetörik a fazekasok korsója, kíméletlenül összezúzva, és nem található törmelékei között egy cserépdarab, amelyben parazsat lehetne hozni a tűzhelyről, vagy vizet meríteni a gödörből.« |
| 15 Mert így szól az Úristen, Izrael Szentje: »Megtérés és nyugalom által szabadultok meg; nyugodtság és bizalom által lesz erőtök.« De ti nem akartátok, |
| 16 hanem így hencegtetek: »Azért sem! Inkább lovakon száguldozunk!« Ezért el fogtok száguldani! »És gyors paripákra szállunk!« Csakhogy gyorsabbak lesznek üldözőitek! |
| 17 Ezren megrettennek egy ember fenyegetésétől, ötnek fenyegetésétől elmenekültök, míg úgy nem maradtok, mint a jelzőpózna a hegytetőn, és mint a zászló a dombon. |
| 18 Az Úr azonban arra vár, hogy kegyelmezzen nektek, és ezért fölkel, hogy irgalmazzon nektek. Mert az ítéletnek Istene az Úr; boldogok mind, akik benne reménykednek! |
| 19 Bizony, Sion népe, aki Jeruzsálemben laksz, többé nem fogsz sírni; biztosan megkegyelmez neked kiáltásod hangjára, amint meghallja, válaszol neked. |
| 20 Bár az ínség kenyerét adja nektek az Úr, és a nyomorúság vizét, de nem rejtőzik el többé tanítód, hanem szemed látni fogja tanítódat, |
| 21 és füled meghallja az igét, mely mögötted szól: »Ez az út, ezen járjatok!«, amikor jobbra vagy balra letérnétek. |
| 22 Akkor tisztátalannak fogod tartani faragott bálványaid ezüstbevonatát és öntött istenszobraid aranyburkolatát; szétszórod, mint undokságot: »El veled!« – mondod neki. |
| 23 Akkor esőt fog adni magodra, mellyel beveted a földet, és a föld termésének kenyere bőséges és tápláló lesz. Jószágod azon a napon tágas legelőn legel majd, |
| 24 és a tehenek meg szamárcsikók, melyek a földön dolgoznak, sózott takarmányt esznek, amelyet rostával és szórólapáttal tisztítottak meg. |
| 25 Minden magas hegyen és minden kiemelkedő dombon patakok és vízfolyások erednek a nagy öldöklés napján, amikor ledőlnek a tornyok. |
| 26 Olyan lesz a hold fénye, mint a napnak fénye, és a nap fénye hétszeres lesz, mint hét nappalnak a fénye, azon a napon, amelyen bekötözi az Úr népe sérülését, és verésének sebhelyét meggyógyítja. |
| 27 Íme, az Úr neve jön messziről, lángol a haragja, és súlyos a hangja; ajka telve van bosszúsággal, és nyelve olyan, mint az emésztő tűz. |
| 28 Lehelete, mint az áradó patak, mely nyakig ér, hogy megrostálja a nemzeteket a pusztítás rostájával, és tévútra vivő zabla lesz a népek száján. |
| 29 Úgy énekeltek majd, mint az ünnepszentelés éjjelén, és szívetek örül, mint a zarándoké, aki fuvolaszó mellett megy az Úr hegyére, Izrael Kősziklájához. |
| 30 Akkor az Úr hallatni fogja fenséges hangját, és karjának csapását megmutatja, dühös haraggal és emésztő tűz lángjával, záporban, zivatarban és jégverésben. |
| 31 Mert az Úr hangjától megretten Asszíria, melyet bottal ver meg. |
| 32 Fenyítő vesszejének minden csapása, melyet rámér az Úr, dobszó és citera mellett megy végbe, és harcra lendített kézzel harcol ellenük. |
| 33 Mert már régóta készen áll a Tófet, ez is a királynak készítve, mélyen és szélesen; mélyedésében tűz és fa van bőven, az Úr lehelete, mint kénköves patak, gyújtja meg azt. |
