Iob 3

BIBBIA VOLGARE	KÁLDI-NEOVULGÁTA
1 Ma dopo queste cose aperse Iob la bocca sua, e maledisse lo die suo,	1 Ezután megnyitotta Jób a száját, elátkozta születése napját
2 e disse:	2 és mondta:
3 Perisca lo dì nel quale io nacqui, e la notte nella quale detto è: conceputo è l' uomo.	3 »Vesszen a nap, amelyen születtem, az éj, amelyen mondták: ‘Fiú fogantatott.’
4 Quello dì si riverta in tenebre; non lo ricerchi lo Signore di sopra, (e non sia in memoria) e non risplenda di lume.	4 Legyen az a nap sötétség, Isten odafenn ne törődjék vele, napfény azon ne világítson.
5 Iscurino in lui le tenebre, e l'ombra della morte; occupi lui la oscuritade, e sia involto d'amaritudine.	5 Lepje el sötétség s a halál árnya, ülje meg sűrű felleg, és borítsa keserűség!
6 Quella notte lo tenebroso turbamento possegga; non sia computata nelli dì dell' anno, nè sia annumerata nelli mesi.	6 Sötét förgeteg vegye ez éjjelt birtokába; az év napjai közé be ne tudják, s a hónapokhoz ne számítsák!
7 Sia quella notte sola, nè degna di lode.	7 Maradjon az az éjjel magtalan, vígság azon ne legyen;
8 Maledicano lei coloro che maledicono lo dì, i quali sono apparecchiati di suscitare Leviatan (cioè il diavolo).	8 átkozzák el azok, akik napot átokkal illetnek, akik készek felkelteni a Leviatánt!
9 Sieno ottenebrate le stelle dalla sua oscurità; aspetti la luce, e non la vedino, nè lo nascimento. della levata aurora.	9 Öltözzenek sötétbe hajnalának csillagai, várja a világosságot, de hiába, ne lássa hajnal hasadását,
10 Imperciò ch' ella non ha rinchiuso l'uscio del ventre che mi portò, e non tolse i mali dagli occhi miei.	10 mert nem zárta el az engem hordozó méhnek kapuját, mert nem tartotta távol szememtől a nyomorúságot!
11 Perchè non morii io nel ventre? perchè uscito del ventre non perii io incontanente?	11 Miért nem haltam meg a méhben? Miért nem pusztultam el mindjárt, amikor kijöttem a méhből?
12 Perchè ricevuto sopra le ginocchia? perchè lattato colle poppe?	12 Térd engem miért fogadott, miért tápláltak emlők?
13 E (se mi fossi morto) ora mi staria cheto, e nel mio sonno mi riposerei,	13 Így most csendben aludnék, békességben szenderegnék együtt
14 colli re e colli consoli della terra, i quali edificano a loro le cose solitarie,	14 királyokkal, országok tanácsosaival, akik pusztaságot építettek maguknak,
15 ovvero colli principi che posseggono l'oro, e riempiono le case loro d' ariento;	15 vagy fejedelmekkel, akik aranyban bővelkedtek, akik ezüsttel töltötték meg házaikat.
16 ovvero, sì come quelli che sono nati non al suo tempo (cioè dispersi) nascosto non saria quivi, ovvero sì come quelli che furono conceputi, e non videro luce.	16 Vagy mint az elásott idétlen gyermek, nem lennék többé, mint a magzat, amely nem látott napvilágot.
17 Ivi li malvagi sì cessarono da' loro gridi, e quivi si riposarono i stancati di fortezza.	17 Ott felhagynak a gonoszok a tombolással, és pihennek az erőben megfogyottak;
18 E di qui adietro vinti parimente senza molestia non esaudirono la voce dello importuno dimandatore.	18 együtt vannak bántódás nélkül, akik hajdan foglyok voltak, nem hallják többé a börtönőr szavát.
19 Lo piccolo e il grande quivi sono, lo servo e lo libero dal signore suo.	19 Együtt van ott kicsiny és nagy egyaránt, s a szolga már nem függ urától.
20 Perchè è data al misero luce, e la vita a coloro che nella amaritudine dell' anima sono?	20 Mire való világosság a nyomorultnak és élet a keseredett léleknek?
21 I quali aspettano la morte, e non viene, sì come quelli che cavano lo tesoro.	21 Azoknak, akik várják a halált, de nem jő, és ásva keresik, jobban mint a kincset;
22 E allegranosi molto, poi che abbino trovato lo sepolcro.	22 akik örülnének mérték nélkül, ha a sírt végre megtalálnák?
23 All' uomo, al qual la via è nascosta, e halló intorniato Iddio di tenebre?	23 Mire való az élet a férfinak, akinek útja el van rejtve, akit Isten homályba burkolt?
24 Innanzi ch' io mangi, sospiro; e sì come acque andante, così è lo pianto mio.	24 Sóhajjal kezdem étkezésemet, mint víz árja ömlik hangos zokogásom;
25 Perciò che la paura mia, ch' io temea, avvenuta a me; e quello che io dubitava, m'è incontrato.	25 mert amitől félve féltem, az elért engem, s amitől rettegtem, eljött reám.
26 Or non ho io dissimulato? Or non stetti io cheto? Or non mi riposai? Ed è venuta sopra di me la indignazione.	26 Nem voltam álnok, nem hallgattam, nem nyugodtam, mégis rámborult a harag!«