Iob 16

BIBBIA VOLGARE	KÁLDI-NEOVULGÁTA
1 Rispose Iob, e disse:	1 És felelt Jób, és ezt mondta:
2 Io hoe udito frequentemente cotali cose; consolatori pieni d' incarchi voi siete.	2 »Ilyesfélét már többször hallottam; terhemre való vigasztalók vagytok ti mindannyian!
3 Or non avranno fine le parole ventose? ovvero è alcuna cosa molesta a te, che così favelli?	3 Véget értek-e tehát a széllelbélelt szavak? Vagy valami bajod van, hogy beszélned kell?
4 E io potea similmente parlare le vostre parole; e ancora Iddio il volesse che l'anima vostra fosse per la mia!	4 Beszélhetnék én is éppúgy, mint ti, bárcsak a helyemben lennétek!
5 Ch'io consolerei voi con parole, e moveria lo capo mio sopra voi.	5 Részvétemet irántatok én is szép szavakba önteném, és csóválnám fejemet fölöttetek.
6 Fortificherei voi colla mia bocca, e moverei le labbra mie, quasi come perdonante a voi.	6 Erőt öntenék belétek számmal, és mozgatnám ajkamat, mintha szánnálak titeket.
7 Ma che farò? Se io favelleroe, non si riposerae lo mio dolore; e se io tacerò, non si partirà da me.	7 De mitévő legyek? Ha szólok, nem enyhül fájdalmam; ha hallgatok, nem hagy el engem.
8 A ora mi ha oppresso il mio dolore, e in niente sono tornati li miei sensi.	8 Immár elnyomott engem a fájdalom, és semmivé lett minden tagom;
9 La mia pelle crispata induce la testimonianza incontro a me, e si suscita lo parlante falso contro alla mia faccia, contradicente a me.	9 ellenem tanúskodnak ráncaim, és hazug ellenség támad, ki szemembe vádol;
10 Ragunoe lo suo furore in me, e minacciandomi stridava contro a me colli suoi denti; lo mio nemico colli terribili occhii ragguardò me.	10 egybegyűjtötte haragját ellenem, és fenyegetve vicsorgatta rám fogait, félelmetes szemeket meresztett rám ellenségem.
11 E le sue bocche s' apersono sopra me, e vituperandomi percosse la mia mascella; e saziati sono [del] le mie pene.	11 Kitátották ellenem szájukat, szitkozódva arcul ütöttek, kínjaimmal töltötték be étvágyukat.
12 E rinchiuse Iddio me appresso lo malvagio, e nelle mani de' rei diede me.	12 Gonosznak szolgáltatott ki engem Isten, és bűnösök kezére adott.
13 Io, ch' era quelli che fue ricchissimo, repentemente sono contrito; tenne lo mio capo, spezzò me e puosemi a lui quasi come uno segno.	13 Jólétben éltem valaha, de hirtelen összezúzott engem, nyakon ragadott és összetört engem; céltáblául tűzött ki magának.
14 E intorniò me colle sue lancie, e ferie li miei lombi; e non perdonò, e isparse nella terra le mie budella.	14 Lándzsái röpködnek körülöttem, ágyékomat kímélet nélkül hasogatja, beleimet kiontja a földre.
15 E tagliò me colla ferita sopra la ferita, e venne sopra me come gigante.	15 Sebet seb után ejt rajtam, rám támad, mint valami hős.
16 Lo sacco cucii sopra la mia cotica; e coperta è colla cenere la mia carne.	16 Zsákot varrtam bőrömre és testemet hamuval borítottam.
17 La mia faccia enfiò il pianto, e le mie palpebre scurarono.	17 Arcom megdagadt a sírástól, sötét árny ül szempillámon.
18 Queste cose sostengo senza iniquità delle mie mani, quando io avea le monde preghiere a Dio.	18 És mindezt szenvedem, holott kezem mocsoktalan, és tiszta az imádságom Istenhez.
19 O terra, non coprire lo mio sangue, nè non trovi luogo in te di nascondersi lo mio chiamare.	19 El ne takard, föld, a véremet, és ne találjon benned rejtekhelyet kiáltásom!
20 Ecco in verità nel cielo è lo mio testimonio, e colui che sa le mie cose secrete è nelli luoghi eccelsi.	20 Mert íme, van tanúm a mennyben, és bizonyságom a magasságban.
21 O amici miei, pieni di parole; a Dio stilla l'occhio mio.	21 Barátaim szószátyárok, Istenhez sír fel szemem!
22 E Iddio il volesse, che così fosse giudicato l'uomo con Dio, come è giudicato lo figliuolo dell' uomo con lo suo collega.	22 Bár tenne valaki igazságot Isten és ember között, úgy, mint igazságot tesznek ember és társa között! Mert íme, kevés esztendő múltával elindulok az úton, amelyen vissza nem térhetek.
23 Ecco certo li brevi anni trapassano; e ando per la via, per la quale io non torneroe.