1 וַיִּוָּעַץ דָּוִיד עִם־שָׂרֵי הָאֲלָפִים וְהַמֵּאֹות לְכָל־נָגִיד | 1 Majd tanácsot tartott Dávid az ezredesekkel, a századosokkal és az összes főemberrel, |
2 וַיֹּאמֶר דָּוִיד לְכֹל ׀ קְהַל יִשְׂרָאֵל אִם־עֲלֵיכֶם טֹוב וּמִן־יְהוָה אֱלֹהֵינוּ נִפְרְצָה נִשְׁלְחָה עַל־אַחֵינוּ הַנִּשְׁאָרִים בְּכֹל אַרְצֹות יִשְׂרָאֵל וְעִמָּהֶם הַכֹּהֲנִים וְהַלְוִיִּם בְּעָרֵי מִגְרְשֵׁיהֶם וְיִקָּבְצוּ אֵלֵינוּ | 2 és ezt mondta Izrael egész gyülekezetének: »Ha tetszik nektek, s az Úrtól, a mi Istenünktől ered ez a dolog, amelyet mondok, küldjünk el többi testvéreinkhez, Izrael valamennyi vidékére, meg a papokhoz és a levitákhoz, akik a városaikhoz tartozó majorokban laknak, hogy gyűljenek hozzánk, |
3 וְנָסֵבָּה אֶת־אֲרֹון אֱלֹהֵינוּ אֵלֵינוּ כִּי־לֹא דְרַשְׁנֻהוּ בִּימֵי שָׁאוּל | 3 és hozzuk vissza Istenünk ládáját mihozzánk. Saul idejében ugyanis nem gondoskodtunk róla.« |
4 וַיֹּאמְרוּ כָל־הַקָּהָל לַעֲשֹׂות כֵּן כִּי־יָשַׁר הַדָּבָר בְּעֵינֵי כָל־הָעָם | 4 Erre az egész nép azt felelte, hogy úgy legyen, tetszett ugyanis ez a dolog az egész népnek. |
5 וַיַּקְהֵל דָּוִיד אֶת־כָּל־יִשְׂרָאֵל מִן־שִׁיחֹור מִצְרַיִם וְעַד־לְבֹוא חֲמָת לְהָבִיא אֶת־אֲרֹון הָאֱלֹהִים מִקִּרְיַת יְעָרִים | 5 Egybegyűjtötte tehát Dávid egész Izraelt, Egyiptom Síhorjától Emát bejárójáig, hogy elhozza az Isten ládáját Kirját-Jearimból. |
6 וַיַּעַל דָּוִיד וְכָל־יִשְׂרָאֵל בַּעֲלָתָה אֶל־קִרְיַת יְעָרִים אֲשֶׁר לִיהוּדָה לְהַעֲלֹות מִשָּׁם אֵת אֲרֹון הָאֱלֹהִים ׀ יְהוָה יֹושֵׁב הַכְּרוּבִים אֲשֶׁר־נִקְרָא שֵׁם | 6 Aztán felment Dávid és Izrael egész férfinépe a Júdában lévő Kirját-Jearim halmára, hogy elhozza onnan az Istennek, a kerubok között ülő Úrnak ládáját, ahol segítségül hívták az ő nevét. |
7 וַיַּרְכִּיבוּ אֶת־אֲרֹון הָאֱלֹהִים עַל־עֲגָלָה חֲדָשָׁה מִבֵּית אֲבִינָדָב וְעֻזָּא וְאַחְיֹו נֹהֲגִים בָּעֲגָלָה | 7 Ki is hozták Isten ládáját Abinádáb házából és rátették egy új szekérre. Óza és fivére vezették a szekeret, |
8 וְדָוִיד וְכָל־יִשְׂרָאֵל מְשַׂחֲקִים לִפְנֵי הָאֱלֹהִים בְּכָל־עֹז וּבְשִׁירִים וּבְכִנֹּרֹות וּבִנְבָלִים וּבְתֻפִּים וּבִמְצִלְתַּיִם וּבַחֲצֹצְרֹות | 8 Dávid és egész Izrael pedig teljes erejéből táncolt Isten előtt, ének, lant, hárfa, dob, cintányér és trombita kísérettel. |
9 וַיָּבֹאוּ עַד־גֹּרֶן כִּידֹן וַיִּשְׁלַח עֻזָּא אֶת־יָדֹו לֶאֱחֹז אֶת־הָאָרֹון כִּי שָׁמְטוּ הַבָּקָר | 9 Amikor azonban Hidon szérűjéhez értek, Óza kinyújtotta kezét, hogy fenntartsa a ládát, mert a féktelen ökrök megugrottak. |
10 וַיִּחַר־אַף יְהוָה בְּעֻזָּא וַיַּכֵּהוּ עַל אֲשֶׁר־שָׁלַח יָדֹו עַל־הָאָרֹון וַיָּמָת שָׁם לִפְנֵי אֱלֹהִים | 10 Ekkor az Úr megharagudott Ozára, s megverte őt, amiért a ládához nyúlt, úgy, hogy meghalt ott, az Úr előtt. |
11 וַיִּחַר לְדָוִיד כִּי־פָרַץ יְהוָה פֶּרֶץ בְּעֻזָּא וַיִּקְרָא לַמָּקֹום הַהוּא פֶּרֶץ עֻזָּא עַד הַיֹּום הַזֶּה | 11 Erre Dávid elszomorodott, hogy az Úr elszakította Ózát, s elnevezte azt a helyet Óza elszakításának. Így is hívják mind a mai napig. |
12 וַיִּירָא דָוִיד אֶת־הָאֱלֹהִים בַּיֹּום הַהוּא לֵאמֹר הֵיךְ אָבִיא אֵלַי אֵת אֲרֹון הָאֱלֹהִים | 12 Ugyanakkor Istentől való félelem szállta meg és így szólt: »Hogyan vihetném be magamhoz Isten ládáját?« |
13 וְלֹא־הֵסִיר דָּוִיד אֶת־הָאָרֹון אֵלָיו אֶל־עִיר דָּוִיד וַיַּטֵּהוּ אֶל־בֵּית עֹבֵד־אֱדֹם הַגִּתִּי | 13 Éppen azért nem is vitte be magához, vagyis a Dávid-városba, hanem a getita Obededom házába irányította. |
14 וַיֵּשֶׁב אֲרֹון הָאֱלֹהִים עִם־בֵּית עֹבֵד אֱדֹם בְּבֵיתֹו שְׁלֹשָׁה חֳדָשִׁים וַיְבָרֶךְ יְהוָה אֶת־בֵּית עֹבֵד־אֱדֹם וְאֶת־כָּל־אֲשֶׁר־לֹו׃ פ | 14 Így az Isten ládája három hónapig Obededom házában maradt és az Úr megáldotta házát és mindenét, amije volt. |