Samuelis II 22

NOVA VULGATA	KÁLDI-NEOVULGÁTA
1 Locutus est autem David Domino verba carminis huius in die, qua liberavit eum Dominus de manu omnium inimicorum suorum et de manu Saul,	1 Dávid azon a napon, amelyen az Úr megszabadította minden ellensége kezéből és Saul kezéből, a következő éneknek az igéit intézte az Úrhoz,
2 et ait: “ Dominus petra mea et arx mea et salvator meus;	2 s ezt zengte: »Uram, én kősziklám, erőm, szabadítóm,
3 Deus meus, rupes mea, in quam confugiam, scutum meum et cornu salutis meae! Munimentum meum et refugium meum. Salvator meus, de violentia liberabis me.	3 Én erős Istenem, akiben én bízom, pajzsom és szabadulásom szarva, felemelőm és oltalmam, megmentőm: te megszabadítasz az erőszaktól.
4 Laudabilem invocabo Dominum et ab inimicis meis salvus ero.	4 Csak segítségül hívom az Urat, a dicséretre méltót, és megszabadulok ellenségeimtől.
5 Quia circumdederunt me fluctus mortis, torrentes Belial terruerunt me;	5 Már körülvettek a halál gyötrelmei, rettentgettek Béliál örvényei,
6 praeoccupaverunt me laquei mortis.	6 körülfogtak az alvilág kötelei, elém álltak a halál tőrei,
7 In tribulatione mea invocavi Dominum et ad Deum meum clamavi; et exaudivit de templo suo vocem meam, et clamor meus venit ad aures eius.	7 szorultságomban az Urat segítségül hívtam, Istenemhez kiáltottam, s ő meghallgatta templomából szavamat, kiáltásom a füléhez jutott.
8 Commota est et contremuit terra; fundamenta caelorum concussa sunt et conquassata, quoniam iratus est.	8 A föld megindult és megreszketett, alapjukban megrázkódtak a hegyek, s reszkettek, mert ő ellenük haragra gerjedt.
9 Ascendit fumus de naribus eius, et ignis de ore eius vorabat; carbones incensi sunt ab eo.	9 Füst szállt fel orrából, emésztő tűz a szájából, égő parazsat lövellt magából.
10 Et inclinavit caelos et descendit, et caligo sub pedibus eius.	10 Lehajtotta az eget és leszállott, lába alatt ködhomály volt,
11 Et ascendit super cherub et volavit et devolavit super pennas venti.	11 haladt a kerubokon, s repült, a szél szárnyain siklott.
12 Posuit tenebras in circuitu suo tabernaculum suum, tenebrosas aquas, nubes densissimas.	12 Sátrat vont maga köré sötét fellegekből és vizet szitált az ég felhőiből.
13 Prae fulgore in conspectu eius incensi sunt carbones ignis.	13 A színe előtt levő fényességből tüzes parazsakat lövellt,
14 Intonuit de caelo Dominus, et Excelsus dedit vocem suam.	14 dörgött az Úr az égből, hallatta hangját a Fölséges,
15 Misit sagittas et dissipavit eos, fulguravit fulmina et conturbavit eos.	15 ellőtte nyilait, és szétszórta őket, villámait, és elemésztette ellenségeimet.
16 Et apparuerunt effusiones maris, et revelata sunt fundamenta orbis ab increpatione Domini, ab inspiratione spiritus furoris eius.	16 Láthatóvá lettek a tenger forrásai, feltárultak a világ alapjai, az Úr dübörgő szavától, haragja leheletének fúvásától.
17 Misit de excelso et assumpsit me, traxit me de aquis multis;	17 Lenyúlt a magasból, megfogott, nagy vizekből kihúzott,
18 liberavit me ab inimico meo potentissimo, ab his, qui oderant me, qui robustiores me erant.	18 megszabadított hatalmas ellenségeimtől, fölém kerekedett gyűlölőimtől.
19 Praevenerunt me in die afflictionis meae, et factus est Dominus firmamentum meum;	19 Elém jött nyomorúságom napján és erős támaszom lett az Úr,
20 et eduxit me in latitudinem, liberavit me, quia complacui ei.	20 kivezetett a szabad térre engem, megszabadított, mert kedvét lelte bennem.
21 Retribuit mihi Dominus secundum iustitiam meam et secundum munditiam manuum mearum reddit mihi,	21 Megfizetett nekem az Úr igaz voltom szerint, megjutalmazott kezem tisztasága szerint,
22 quia custodivi vias Domini et non egi impie a Deo meo.	22 mert az Úr útjait megőriztem, Istenemtől gonoszul el nem tértem;
23 Omnia enim iudicia eius in conspectu meo, et a praeceptis eius non recessi;	23 mert minden rendeletét szem előtt tartottam, parancsait magamtól el nem távolítottam,
24 et fui immaculatus cum eo et custodivi me ab iniquitate mea.	24 mert feddhetetlen voltam előtte s őrizkedtem, hogy vétkem ne legyen.
25 Et retribuet mihi Dominus secundum iustitiam meam et secundum munditiam meam in conspectu oculorum suorum.	25 Megfizetett nekem az Úr igaz voltom szerint, kezemnek előtte ismeretes tisztasága szerint.
26 Cum sancto sanctus eris et cum viro innocente innocens eris;	26 A szenthez szent vagy, a kitartóhoz kitartó,
27 cum electo electus eris et cum perverso callidus eris.	27 a választotthoz választott vagy, az ellenállóhoz ellenálló.
28 Et populum pauperem salvum facies et oculos superborum humiliabis,	28 A szegény népet megmented de megalázod szemeddel a kevélyeket.
29 quia tu lucerna mea, Domine, et Deus meus illuminat tenebras meas.	29 Bizony, te vagy, Uram, az én szövétnekem, te teszed, Uram, világossá sötétségem.
30 In te enim aggrediar hostium turmas, in Deo meo transiliam murum.	30 Bizony, általad futok, ha járom a hadat, Istenem által ugrom át a falat.
31 Deus, immaculata via eius, eloquium Domini igne examinatum; scutum est omnium sperantium in se.	31 Isten – szeplőtelen az ő útja, salaktalan az Úr szava, pajzsa ő minden benne bízónak.
32 Quoniam quis est Deus praeter Dominum? Et quae rupes praeter Deum nostrum?	32 Ki Isten az Úron kívül, ki erős a mi Istenünkön kívül?
33 Deus, qui accinxit me fortitudine et complanavit perfectam viam meam,	33 Ő az Isten, aki erővel övezett fel engem, és simává tette utamat teljesen,
34 coaequans pedes meos cervis et super excelsa statuens me;	34 lábamat szarvaséhoz hasonlóvá tette, s magaslataimra állított fel engem,
35 docens manus meas ad proelium, et tendunt arcum aereum brachia mea.	35 kezemet harcra tanította s karomat, mint ércíjat, felajzotta.
36 Dedisti mihi clipeum salutis tuae, et exauditio tua magnificavit me.	36 Mentő pajzsodat nyújtottad nekem s kegyességed naggyá tett engem.
37 Dilatasti gressus meos subtus me, et non sunt infirmati tali mei.	37 Kiszélesítetted alattam lépteimet s bokáim nem hagytak cserben.
38 Persequebar inimicos meos et conterebam et non convertebar, donec consumerem eos.	38 Űzőbe vettem ellenségeimet, s eltiportam, nem tértem vissza, amíg el nem pusztítottam,
39 Consumpsi eos et confregi, ut non consurgerent: ceciderunt sub pedibus meis.	39 elpusztítottam, s összetörtem, fel nem kelhetnek, a lábam alá estek.
40 Accinxisti me fortitudine ad proelium, incurvasti insurgentes in me subtus me.	40 Engem erővel öveztél fel a harcra, az ellenem állókat alám hajlítottad,
41 Inimicos meos dedisti mihi dorsum, odientes me, et disperdidi eos.	41 megszalasztottad ellenségeimet, gyűlölőimet, s elpusztítottam őket.
42 Clamaverunt, et non erat qui salvaret, ad Dominum, et non exaudivit eos.	42 Kiáltottak, s nem volt, aki őket megmentse, kiáltottak az Úrhoz, s figyelembe őket nem vette.
43 Contrivi eos ut pulverem terrae, quasi lutum platearum comminui eos.	43 Eltöröltem őket, mint a föld porát, széttiportam, széttapostam, mint az utca sarát.
44 Salvasti me a contradictionibus populi mei, constituisti me in caput gentium. Populus, quem ignorabam, servit mihi,	44 Népem ellenmondásaitól engem megmentettél, nemzetek fejéül engem megőriztél. Népek, amelyeket nem ismertem, szolgáimmá lettek.
45 filii alieni blandiuntur mihi, auditu auris oboediunt mihi.	45 Idegen fiak, ha szembe is szálltak velem, mihelyt fülük hallott rólam, engedelmeskedtek nekem.
46 Filii alieni defluunt et contremiscunt ex arcibus suis.	46 Mert elcsüggedtek az idegen fiak, s félelmükben összehúzódzkodtak.
47 Vivit Dominus, et benedicta petra mea, et exaltetur Deus, petra salutis meae.	47 Él az Úr, áldott légy Istenem, magasztaltassál erős Isten, aki megmentettél engem,
48 Deus, qui das vindictas mihi et deicis populos sub me.	48 Isten, aki bosszút engedtél állnom, és népeket vetettél alám,
49 Qui educis me ab inimicis meis et ab insurgentibus in me elevas me; a viro iniquo liberas me.	49 aki ellenségeim közül kiragadtál, az ellenem állók fölé juttattál s az erőszak emberétől megszabadítottál.
50 Propterea confitebor tibi, Domine, in gentibus, et nomini tuo cantabo:	50 Dicsérlek érte, Uram, a nemzetek között és dicséretet zengek nevednek,
51 Magnificat salutes regis sui et facit misericordiam christo suo David et semini eius in sempiternum ”.	51 ó, segítséget királyának bőséggel adó, felkentjével, Dáviddal és ivadékával mindörökké irgalmasságot gyakorló!«