ΙΩΒ - Giobbe - Job 30
Confronta con un'altra Bibbia
Cambia Bibbia
LXX | VULGATA |
---|---|
1 νυνι δε κατεγελασαν μου ελαχιστοι νυν νουθετουσιν με εν μερει ων εξουδενουν πατερας αυτων ους ουχ ηγησαμην ειναι αξιους κυνων των εμων νομαδων | 1 Nunc autem derident me juniores tempore, quorum non dignabar patres ponere cum canibus gregis mei : |
2 και γε ισχυς χειρων αυτων ινα τι μοι επ' αυτους απωλετο συντελεια | 2 quorum virtus manuum mihi erat pro nihilo, et vita ipsa putabantur indigni : |
3 εν ενδεια και λιμω αγονος οι φευγοντες ανυδρον εχθες συνοχην και ταλαιπωριαν | 3 egestate et fame steriles, qui rodebant in solitudine, squallentes calamitate et miseria. |
4 οι περικλωντες αλιμα επι ηχουντι οιτινες αλιμα ην αυτων τα σιτα ατιμοι δε και πεφαυλισμενοι ενδεεις παντος αγαθου οι και ριζας ξυλων εμασωντο υπο λιμου μεγαλου | 4 Et mandebant herbas, et arborum cortices, et radix juniperorum erat cibus eorum : |
5 επανεστησαν μοι κλεπται | 5 qui de convallibus ista rapientes, cum singula reperissent, ad ea cum clamore currebant. |
6 ων οι οικοι αυτων ησαν τρωγλαι πετρων | 6 In desertis habitabant torrentium, et in cavernis terræ, vel super glaream : |
7 ανα μεσον ευηχων βοησονται οι υπο φρυγανα αγρια διητωντο | 7 qui inter hujuscemodi lætabantur, et esse sub sentibus delicias computabant : |
8 αφρονων υιοι και ατιμων ονομα και κλεος εσβεσμενον απο γης | 8 filii stultorum et ignobilium, et in terra penitus non parentes. |
9 νυνι δε κιθαρα εγω ειμι αυτων και εμε θρυλημα εχουσιν | 9 Nunc in eorum canticum versus sum, et factus sum eis in proverbium. |
10 εβδελυξαντο δε με αποσταντες μακραν απο δε προσωπου μου ουκ εφεισαντο πτυελον | 10 Abominantur me, et longe fugiunt a me, et faciem meam conspuere non verentur. |
11 ανοιξας γαρ φαρετραν αυτου εκακωσεν με και χαλινον του προσωπου μου εξαπεστειλαν | 11 Pharetram enim suam aperuit, et afflixit me, et frenum posuit in os meum. |
12 επι δεξιων βλαστου επανεστησαν ποδα αυτων εξετειναν και ωδοποιησαν επ' εμε τριβους απωλειας αυτων | 12 Ad dexteram orientis calamitates meæ illico surrexerunt : pedes meos subverterunt, et oppresserunt quasi fluctibus semitis suis. |
13 εξετριβησαν τριβοι μου εξεδυσεν γαρ μου την στολην | 13 Dissipaverunt itinera mea ; insidiati sunt mihi, et prævaluerunt : et non fuit qui ferret auxilium. |
14 βελεσιν αυτου κατηκοντισεν με κεχρηται μοι ως βουλεται εν οδυναις πεφυρμαι | 14 Quasi rupto muro, et aperta janua, irruerunt super me, et ad meas miserias devoluti sunt. |
15 επιστρεφονται δε μου αι οδυναι ωχετο μου η ελπις ωσπερ πνευμα και ωσπερ νεφος η σωτηρια μου | 15 Redactus sum in nihilum : abstulisti quasi ventus desiderium meum, et velut nubes pertransiit salus mea. |
16 και νυν επ' εμε εκχυθησεται η ψυχη μου εχουσιν δε με ημεραι οδυνων | 16 Nunc autem in memetipso marcescit anima mea, et possident me dies afflictionis. |
17 νυκτι δε μου τα οστα συγκεκαυται τα δε νευρα μου διαλελυται | 17 Nocte os meum perforatur doloribus, et qui me comedunt, non dormiunt. |
18 εν πολλη ισχυι επελαβετο μου της στολης ωσπερ το περιστομιον του χιτωνος μου περιεσχεν με | 18 In multitudine eorum consumitur vestimentum meum, et quasi capitio tunicæ succinxerunt me. |
19 ηγησαι δε με ισα πηλω εν γη και σποδω μου η μερις | 19 Comparatus sum luto, et assimilatus sum favillæ et cineri. |
20 κεκραγα δε προς σε και ουκ εισακουεις μου εστησαν και κατενοησαν με | 20 Clamo ad te, et non exaudis me : sto, et non respicis me. |
21 επεβης δε μοι ανελεημονως χειρι κραταια με εμαστιγωσας | 21 Mutatus es mihi in crudelem, et in duritia manus tuæ adversaris mihi. |
22 εταξας δε με εν οδυναις και απερριψας με απο σωτηριας | 22 Elevasti me, et quasi super ventum ponens ; elisisti me valide. |
23 οιδα γαρ οτι θανατος με εκτριψει οικια γαρ παντι θνητω γη | 23 Scio quia morti trades me, ubi constituta est domus omni viventi. |
24 ει γαρ οφελον δυναιμην εμαυτον χειρωσασθαι η δεηθεις γε ετερου και ποιησει μοι τουτο | 24 Verumtamen non ad consumptionem eorum emittis manum tuam : et si corruerint, ipse salvabis. |
25 εγω δε επι παντι αδυνατω εκλαυσα εστεναξα δε ιδων ανδρα εν αναγκαις | 25 Flebam quondam super eo qui afflictus erat, et compatiebatur anima mea pauperi. |
26 εγω δε επεχων αγαθοις ιδου συνηντησαν μοι μαλλον ημεραι κακων | 26 Expectabam bona, et venerunt mihi mala : præstolabar lucem, et eruperunt tenebræ. |
27 η κοιλια μου εξεζεσεν και ου σιωπησεται προεφθασαν με ημεραι πτωχειας | 27 Interiora mea efferbuerunt absque ulla requie : prævenerunt me dies afflictionis. |
28 στενων πεπορευμαι ανευ φιμου εστηκα δε εν εκκλησια κεκραγως | 28 Mœrens incedebam sine furore ; consurgens, in turba clamabam. |
29 αδελφος γεγονα σειρηνων εταιρος δε στρουθων | 29 Frater fui draconum, et socius struthionum. |
30 το δε δερμα μου εσκοτωται μεγαλως τα δε οστα μου απο καυματος | 30 Cutis mea denigrata est super me, et ossa mea aruerunt præ caumate. |
31 απεβη δε εις παθος μου η κιθαρα ο δε ψαλμος μου εις κλαυθμον εμοι | 31 Versa est in luctum cithara mea, et organum meum in vocem flentium. |