1 νυνι δε κατεγελασαν μου ελαχιστοι νυν νουθετουσιν με εν μερει ων εξουδενουν πατερας αυτων ους ουχ ηγησαμην ειναι αξιους κυνων των εμων νομαδων | 1 Most pedig olyanok űznek belőlem csúfot, akik korban utánam vannak, akiknek atyáit nem tartottam arra érdemesnek, hogy nyájam kutyái közé állítsam! |
2 και γε ισχυς χειρων αυτων ινα τι μοι επ' αυτους απωλετο συντελεια | 2 Semmire sem mennék kezük erejével, még az életre sem látszanak méltóknak, |
3 εν ενδεια και λιμω αγονος οι φευγοντες ανυδρον εχθες συνοχην και ταλαιπωριαν | 3 ínségtől és éhségtől aszottak és a sivatagon tengődnek, mocskosok az ínségtől s a nyomorúságtól, |
4 οι περικλωντες αλιμα επι ηχουντι οιτινες αλιμα ην αυτων τα σιτα ατιμοι δε και πεφαυλισμενοι ενδεεις παντος αγαθου οι και ριζας ξυλων εμασωντο υπο λιμου μεγαλου | 4 füveket és fakérget rágcsálnak, és borókagyökér a kenyerük, |
5 επανεστησαν μοι κλεπται | 5 a völgyekben tépik őket, és ha egyre ráakadnak, odafutnak nagy hűhóval. |
6 ων οι οικοι αυτων ησαν τρωγλαι πετρων | 6 A hegyi folyók vadonjaiban laknak, a föld üregeiben és kavicsokon; |
7 ανα μεσον ευηχων βοησονται οι υπο φρυγανα αγρια διητωντο | 7 még örömet is találnak ebben, és élvezetnek veszik, hogy tövisek alatt laknak; |
8 αφρονων υιοι και ατιμων ονομα και κλεος εσβεσμενον απο γης | 8 balgák, senkik fiai, akik számba sem jönnek a földön. |
9 νυνι δε κιθαρα εγω ειμι αυτων και εμε θρυλημα εχουσιν | 9 Most, íme, ezek faragnak rám nótákat és vesznek a nyelvükre engem. |
10 εβδελυξαντο δε με αποσταντες μακραν απο δε προσωπου μου ουκ εφεισαντο πτυελον | 10 Irtóznak, messze húzódnak el tőlem, nem átallják, hogy képembe köpjenek, |
11 ανοιξας γαρ φαρετραν αυτου εκακωσεν με και χαλινον του προσωπου μου εξαπεστειλαν | 11 mert Isten megnyitotta a tegezét és rám lőtt, számba zabolát vetett. |
12 επι δεξιων βλαστου επανεστησαν ποδα αυτων εξετειναν και ωδοποιησαν επ' εμε τριβους απωλειας αυτων | 12 Jobbom felől hirtelen rám szakadtak csapásaim, s elgáncsolták lábamat; elnyomtak útjaikkal, mint valami árvízzel, |
13 εξετριβησαν τριβοι μου εξεδυσεν γαρ μου την στολην | 13 széthányták ösvényeimet, leselkedtek utánam és legyűrtek, és nem volt, aki segítsen. |
14 βελεσιν αυτου κατηκοντισεν με κεχρηται μοι ως βουλεται εν οδυναις πεφυρμαι | 14 Rám rohantak, úgy mint a faltörésen és a megnyitott ajtón át, ide hömpölyögtek, hogy nyomorgassanak. |
15 επιστρεφονται δε μου αι οδυναι ωχετο μου η ελπις ωσπερ πνευμα και ωσπερ νεφος η σωτηρια μου | 15 Semmivé lettem; elragadtad kívánságomat, mint a szél, boldogságom elvonult, mint a felhő. |
16 και νυν επ' εμε εκχυθησεται η ψυχη μου εχουσιν δε με ημεραι οδυνων | 16 Most pedig önmagát emészti a lelkem, és megragadnak az ínség napjai. |
17 νυκτι δε μου τα οστα συγκεκαυται τα δε νευρα μου διαλελυται | 17 Fájdalom járja át csontjaimat éjjel, s akik rágódnak rajtam, nem pihennek. |
18 εν πολλη ισχυι επελαβετο μου της στολης ωσπερ το περιστομιον του χιτωνος μου περιεσχεν με | 18 Sokaságuk miatt tönkremegy a ruhám, körülvettek engem, mint a ruha fejnyílása. |
19 ηγησαι δε με ισα πηλω εν γη και σποδω μου η μερις | 19 Sárhoz lettem hasonló, olyan vagyok, mint a por és hamu. |
20 κεκραγα δε προς σε και ουκ εισακουεις μου εστησαν και κατενοησαν με | 20 Kiáltok hozzád, de nem hallgatsz meg engem, állok előtted, de nem vetsz ügyet rám. |
21 επεβης δε μοι ανελεημονως χειρι κραταια με εμαστιγωσας | 21 Kegyetlen lettél hozzám, és kemény kézzel fordulsz ellenem. |
22 εταξας δε με εν οδυναις και απερριψας με απο σωτηριας | 22 Felemeltél, szél hátára kaptál, azután levágtál erővel. |
23 οιδα γαρ οτι θανατος με εκτριψει οικια γαρ παντι θνητω γη | 23 Tudom, hogy átadsz a halálnak, hol hajlék van minden élő részére. |
24 ει γαρ οφελον δυναιμην εμαυτον χειρωσασθαι η δεηθεις γε ετερου και ποιησει μοι τουτο | 24 Te azonban nem az ő megrontásukra nyújtod ki kezedet és ha összeroskadnak, te leszel a megmentő! |
25 εγω δε επι παντι αδυνατω εκλαυσα εστεναξα δε ιδων ανδρα εν αναγκαις | 25 Sirattam hajdan azt, akinek kemény volt a napja, és sajnálta lelkem a szegényt. |
26 εγω δε επεχων αγαθοις ιδου συνηντησαν μοι μαλλον ημεραι κακων | 26 Jót reméltem, de rossz jött rám, fényt vártam, de sötétség tört elő. |
27 η κοιλια μου εξεζεσεν και ου σιωπησεται προεφθασαν με ημεραι πτωχειας | 27 Forr a bensőm és nem tud megnyugodni, nyomor napjai törtek rám. |
28 στενων πεπορευμαι ανευ φιμου εστηκα δε εν εκκλησια κεκραγως | 28 Szomorúan járok, napfény nélkül, felkelek a gyülekezetben és kiáltok. |
29 αδελφος γεγονα σειρηνων εταιρος δε στρουθων | 29 Testvére lettem a sakáloknak és társa a struccmadaraknak. |
30 το δε δερμα μου εσκοτωται μεγαλως τα δε οστα μου απο καυματος | 30 Megfeketült rajtam a bőröm, és láztól kiégtek csontjaim. |
31 απεβη δε εις παθος μου η κιθαρα ο δε ψαλμος μου εις κλαυθμον εμοι | 31 Zokogásra fordult a lantom, és sírásra fuvolám szava! |