A Prédikátor könyve 1

KÁLDI-NEOVULGÁTA	BIBBIA TINTORI
1 A Prédikátornak, Dávid fiának, Jeruzsálem királyának szavai.	1 Parole dell'Ecclesiaste, figlio di David, re di Gerusalemme.
2 »Minden hiúság, mondja a Prédikátor, csupa hiúság, minden csak hiúság!	2 Vanità delle vanità — disse l'Ecclesiaste — vanità delle vanità. Tutto è vanità.
3 Mi haszna az embernek minden vesződségéből, amellyel bajlódik a nap alatt?«	3 Qual vantaggio trae l'uomo da tutta la fatica in cui s'affanna sotto il sole?
4 Nemzedék elmúlik és nemzedék érkezik, a föld pedig mindig megmarad.	4 Una generazione va e l'altra viene, ma la terra rimane sempre al suo posto.
5 A nap felkel és lenyugszik, majd visszasiet helyére, s ott újra felkel.	5 Il sole si leva e tramonta, ritorna al suo posto per rinascere,
6 Dél felé kerül, majd északra fordul, mindent bejárva körben kering a szél, és visszatér körforgásában.	6 gira verso il mezzogiorno e piega all'aquilone. Il vento sì spande in ogni parte sopra tutte le cose e ritorna a prendere i suoi giri.
7 A folyók mind a tengerbe ömlenek, s a tenger mégsem árad meg, a helyre, ahonnan a folyók elindulnak, visszatérnek, hogy újra folyjanak.	7 Tutti i fiumi si gettano in mare, e il mare non trabocca: i fiumi ritornano al luogo dove son nati, per riprendere di nuovo il loro corso.
8 A dolgok megannyian fárasztanak, úgyhogy az ember szóval ki sem tudja mondani. A szem nem tud jóllakni látással, s a fül nem tud betelni hallással.	8 Tutte le cose son diffìcili: l'uomo non ha parole per spiegarle. L'occhio non è mai sazio di vedere, l'orecchio non è mai pieno di sentire.
9 Mi az, ami volt? Ugyanaz, mint ami lesz. Mi az, ami történt? Ugyanaz, mint ami ezután is történik,	9 Che è mai quello che fu? Quello che sarà. E quello che è stato fatto? Ciò che sarà fatto ancora.
10 és semmi sem új a nap alatt. Senki sem mondhatja: »Íme, ez új!« Mert megvolt az már azokban az időkben, amelyek előttünk elmúltak.	10 Non c'è nulla di nuovo sotto il sole. Di nessuna cosa si può dire: « Questa è nuova »: già fu nei secoli che ci precedettero.
11 Nem gondolnak az emberek az elmúltakra, s a jövendőre sem gondolnak majd, akik még később lesznek.	11 Delle cose d'altri tempi non rimane memoria; ma neppure di ciò che sarà nell'avvenire resterà la memoria per quelli che verranno negli ultimi tempi.
12 Én, a Prédikátor, királya voltam Izraelnek Jeruzsálemben,	12 Io, Ecclesiaste, fui re d'Israele in Gerusalemme,
13 és feltettem magamban, hogy kikutatom és kifürkészem a bölcsesség útján mindazt, ami a nap alatt történik. Ezt a hálátlan elfoglaltságot adta Isten az emberek fiainak, hogy vesződjenek vele.	13 e feci nell'animo mio il proposito di fare con sapienza delle ricerche e degli studi sopra tutto ciò che accade sotto il sole. Questa penosissima occupazione Dio l'ha data ai figli degli uomini, perchè vi si affatichino.
14 Láttam mindazt, ami a nap alatt végbemegy, és íme: mindez csak hiúság és szélkergetés.	14 Osservai tutto quello che si fa sotto il sole, e vidi che tutto è vanità e afflizione di spirito.
15 Ami görbe, azt bajos egyenessé tenni, s a fonákságoknak nincsen számuk.	15 I perversi diffìcilmente si correggono, e il numero degli stolti è infinito.
16 Így szóltam, és ezt mondtam magamban: »Íme, naggyá lettem, túltettem bölcsességben mindenkin, akik előttem voltak Jeruzsálemben, és szívem sok bölcsességet és tudományt sajátított el.«	16 Io dissi in cuor mio: Ecco, io son diventato grande ed ho sorpassato in sapienza tutti quelli che furono avanti di me in Gerusalemme; la mia mente ha contemplato con sapienza molte cose, e ne ho imparate.
17 Arra törekedtem, hogy megismerjem a bölcsességet és a tudást, az esztelenséget és a balgaságot, de meggyőződtem, hogy ez is csak vesződség és szélkergetés,	17 Poi applicai la mia mente a conoscere la prudenza, e la dottrina, e gli errori, e la stoltezza, e riconobbi che anche in questo c'era affanno e afflizione di spirito.
18 mert ahol sok a bölcsesség, ott sok a bosszúság, s aki a tudást gyarapítja, a szenvedést is növeli.	18 Perchè dove c'è molta sapienza c'è molto sdegno, e chi moltiplica la scienza moltiplica gli affanni.