A zsoltárok könyve 22

KÁLDI-NEOVULGÁTA	SAGRADA BIBLIA
1 A karvezetőnek. A »Szarvastehén hajnalban« dallama szerint. Dávid zsoltára.	1 Ao mestre de canto. Segundo a melodia A corça da aurora. Salmo de Davi. Meu Deus, meu Deus, por que me abandonastes? E permaneceis longe de minhas súplicas e de meus gemidos?
2 Istenem, Istenem, miért hagytál el engem? Távol van szabadulásomtól hangos jajveszékelésem.	2 Meu Deus, clamo de dia e não me respondeis; imploro de noite e não me atendeis.
3 Én Istenem, kiáltok nappal, de te nem hallgatsz meg, és éjjel is, de nyugtot nem találok.	3 Entretanto, vós habitais em vosso santuário, vós que sois a glória de Israel.
4 Pedig te szent vagy és Izrael dicsérete között laksz.	4 Nossos pais puseram sua confiança em vós, esperaram em vós e os livrastes.
5 Benned bíztak atyáink, bíztak, és te megszabadítottad őket.	5 A vós clamaram e foram salvos; confiaram em vós e não foram confundidos.
6 Hozzád kiáltottak és megszabadultak, benned bíztak és meg nem szégyenültek.	6 Eu, porém, sou um verme, não sou homem, o opróbrio de todos e a abjeção da plebe.
7 Én azonban féreg vagyok, nem ember, embereknek gyalázata, népnek utálata.	7 Todos os que me vêem zombam de mim; dizem, meneando a cabeça:
8 Aki csak lát, mind gúnyt űz belőlem, félrehúzza ajkát, fejét csóválgatja:	8 Esperou no Senhor, pois que ele o livre, que o salve, se o ama.
9 »Az Úrban bízott, mentse meg őt, szabadítsa meg, ha kedvét leli benne.«	9 Sim, fostes vós que me tirastes das entranhas de minha mãe e, seguro, me fizestes repousar em seu seio.
10 Hiszen te vagy, aki kihoztál engem anyám méhéből, te vagy reménységem anyám emlője óta.	10 Eu vos fui entregue desde o meu nascer, desde o ventre de minha mãe vós sois o meu Deus.
11 Rád voltam utalva anyám ölétől, anyám méhétől fogva te vagy az Istenem.	11 Não fiqueis longe de mim, pois estou atribulado; vinde para perto de mim, porque não há quem me ajude.
12 Ne légy távol tőlem, mert közel a nyomorúság, és nincs, aki segítséget nyújtana.	12 Cercam-me touros numerosos, rodeiam-me touros de Basã;
13 Körülvett engem sok tulok, Básán bikái körülfogtak engem.	13 contra mim eles abrem suas fauces, como o leão que ruge e arrebata.
14 Kitátották felém szájukat, mint ragadozó és ordító oroszlán.	14 Derramo-me como água, todos os meus ossos se desconjuntam; meu coração tornou-se como cera, e derrete-se nas minhas entranhas.
15 Szétfolytam, miként a víz, minden csontom kificamodott, szívem, mint a viasz, megolvadt bensőmben.	15 Minha garganta está seca qual barro cozido, pega-se no paladar a minha língua: vós me reduzistes ao pó da morte.
16 Ajkam, mint a cserép, kiszáradt, nyelvem ínyemhez tapadt, lesújtottál a halál porába.	16 Sim, rodeia-me uma malta de cães, cerca-me um bando de malfeitores. Traspassaram minhas mãos e meus pés:
17 Körülvett engem nagy sereg kutya, a gonoszok zsinatja körülfogott engem. Átlyuggatták kezemet és lábamat,	17 poderia contar todos os meus ossos. Eles me olham e me observam com alegria,
18 megszámlálhattam minden csontomat. Néznek rám, bámulnak engem,	18 repartem entre si as minhas vestes, e lançam sorte sobre a minha túnica.
19 elosztották maguk között ruháimat, és köntösömre sorsot vetettek.	19 Porém, vós, Senhor, não vos afasteis de mim; ó meu auxílio, bem depressa me ajudai.
20 De te, Uram, ne légy távol tőlem, én erősségem siess segítségemre!	20 Livrai da espada a minha alma, e das garras dos cães a minha vida.
21 Szabadítsd meg lelkemet a kardtól, egyetlenemet a kutyák karmából!	21 Salvai-me a mim, mísero, das fauces do leão e dos chifres dos búfalos.
22 Ments meg az oroszlán torkából, engem, a megalázottat, a bölény szarvától!	22 Então, anunciarei vosso nome a meus irmãos, e vos louvarei no meio da assembléia.
23 Hadd hirdessem testvéreimnek nevedet, a gyülekezetben hadd dicsérjelek:	23 Vós que temeis o Senhor, louvai-o; vós todos, descendentes de Jacó, aclamai-o; temei-o, todos vós, estirpe de Israel,
24 Ti, akik félitek az Urat, dicsérjétek őt, Jákob minden utóda, magasztaljátok őt! Félje őt Izrael minden utóda,	24 porque ele não rejeitou nem desprezou a miséria do infeliz, nem dele desviou a sua face, mas o ouviu, quando lhe suplicava.
25 Mert ő nem veti meg és nem nézi le a szegény nyomorúságát, nem fordítja el tőle tekintetét, és meghallgatja, amikor hozzá kiált.	25 De vós procede o meu louvor na grande assembléia, cumprirei meus votos na presença dos que vos temem.
26 Rólad szól dicséretem a nagy gyülekezetben; amit fogadtam, teljesítem azok előtt, akik félik őt.	26 Os pobres comerão e serão saciados; louvarão o Senhor aqueles que o procuram: Vivam para sempre os nossos corações.
27 Jóllakásig esznek majd a szegények, akik keresik az Urat, dicsérik majd őt: »Éledjen fel szívük mindörökre!«	27 Hão de se lembrar do Senhor e a ele se converter todos os povos da terra; e diante dele se prostrarão todas as famílias das nações,
28 Észbe kap és megtér az Úrhoz a föld minden határa, és leborul színe előtt a nemzetek valamennyi családja.	28 porque a realeza pertence ao Senhor, e ele impera sobre as nações.
29 Mert az Úré a királyi hatalom, és ő uralkodik a nemzeteken.	29 Todos os que dormem no seio da terra o adorarão; diante dele se prostrarão os que retornam ao pó.
30 Csak őt imádják mind, akik a földben alszanak; leborulnak előtte mindazok, akik a porba leszállnak. Neki él majd a lelkem,	30 Para ele viverá a minha alma, há de servi-lo minha descendência. Ela falará do Senhor às gerações futuras
31 Neki szolgálnak majd utódaim. Az Úrról beszélnek az eljövendő nemzedéknek,	31 e proclamará sua justiça ao povo que vai nascer: Eis o que fez o Senhor.
32 az ő igazságát fogják hirdetni a születendő népnek: »Így cselekedett az Úr!«