Jób könyve 31

KÁLDI-NEOVULGÁTA	LXX
1 Szerződést kötöttem szememmel, hogy szűzre nem tekintek.	1 διαθηκην εθεμην τοις οφθαλμοις μου και ου συνησω επι παρθενον
2 És mi a jutalmam Istentől felülről, s örökrészem a Mindenhatótól a magasságból?	2 και τι εμερισεν ο θεος απανωθεν και κληρονομια ικανου εξ υψιστων
3 Nemde a romlás a bűnös számára van, s a balsors a gonosztevő részére!	3 ουχι απωλεια τω αδικω και απαλλοτριωσις τοις ποιουσιν ανομιαν
4 Nem látja-e ő útjaimat és nem számlálja-e minden lépésemet?	4 ουχι αυτος οψεται οδον μου και παντα τα διαβηματα μου εξαριθμησεται
5 Vajon hamisságban jártam-e, és csalárdságra sietett-e lábam?	5 ει δε ημην πεπορευμενος μετα γελοιαστων ει δε και εσπουδασεν ο πους μου εις δολον
6 Vessen engem igaz mérlegre és győződjék meg Isten az ártatlanságomról!	6 ισταιη με αρα εν ζυγω δικαιω οιδεν δε ο κυριος την ακακιαν μου
7 Vajon letért-e lépésem az útról, és szemem után járt-e szívem? Tapad-e kezemhez szenny?	7 ει εξεκλινεν ο πους μου εκ της οδου ει δε και τω οφθαλμω επηκολουθησεν η καρδια μου ει δε και ταις χερσιν μου ηψαμην δωρων
8 Akkor vessek én, de más fogyassza, és tépjék ki tövestül termésemet!	8 σπειραιμι αρα και αλλοι φαγοισαν αρριζος δε γενοιμην επι γης
9 Vajon bomlott-e szívem asszony után? És leselkedtem-e barátom ajtajánál?	9 ει εξηκολουθησεν η καρδια μου γυναικι ανδρος ετερου ει και εγκαθετος εγενομην επι θυραις αυτης
10 Akkor feleségem más cédája legyen, és mások hajoljanak föléje!	10 αρεσαι αρα και η γυνη μου ετερω τα δε νηπια μου ταπεινωθειη
11 Mert ez gyalázat lett volna, és igen nagy gonoszság,	11 θυμος γαρ οργης ακατασχετος το μιαναι ανδρος γυναικα
12 tűz, amely pusztít az enyészetig, és kiirt minden termést.	12 πυρ γαρ εστιν καιομενον επι παντων των μερων ου δ' αν επελθη εκ ριζων απωλεσεν
13 Semmibe vettem-e szolgám igazát, vagy szolgálómét, amikor velem pereskedtek?	13 ει δε και εφαυλισα κριμα θεραποντος μου η θεραπαινης κρινομενων αυτων προς με
14 Mitévő lennék, ha Isten felkelne ítéletre? És ha számon kérne, mit felelnék neki?	14 τι γαρ ποιησω εαν ετασιν μου ποιησηται ο κυριος εαν δε και επισκοπην τινα αποκρισιν ποιησομαι
15 Nem az teremtett-e engem a méhben, aki azt is alkotta? És nem ugyanő formált-e engem az anya testében?	15 ποτερον ουχ ως και εγω εγενομην εν γαστρι και εκεινοι γεγονασιν γεγοναμεν δε εν τη αυτη κοιλια
16 Megtagadtam-e a szegényektől, amit kívántak? Epedni hagytam-e az özvegy szemét?	16 αδυνατοι δε χρειαν ην ποτ' ειχον ουκ απετυχον χηρας δε τον οφθαλμον ουκ εξετηξα
17 Egyedül fogyasztottam-e falatomat, és nem kapott-e belőle az árva is?	17 ει δε και τον ψωμον μου εφαγον μονος και ουχι ορφανω μετεδωκα
18 – Hiszen ifjúkorom óta növekedett velem a részvét és anyám méhéből jött ki velem! –	18 οτι εκ νεοτητος μου εξετρεφον ως πατηρ και εκ γαστρος μητρος μου ωδηγησα
19 Láttam-e veszni indulót úgy, hogy nem volt ruhája, és szegényt úgy, hogy nem volt takarója,	19 ει δε και υπερειδον γυμνον απολλυμενον και ουκ ημφιασα
20 és nem áldottak-e engem akkor az ő oldalai, és nem melegedett-e juhaim gyapjában?	20 αδυνατοι δε ει μη ευλογησαν με απο δε κουρας αμνων μου εθερμανθησαν οι ωμοι αυτων
21 Vajon fölemeltem-e kezemet az árva ellen, mert erősebbnek láttam magamat a kapuban?	21 ει επηρα ορφανω χειρα πεποιθως οτι πολλη μοι βοηθεια περιεστιν
22 Akkor szakadjon le vállam a lapockájáról, és törjék le karom a csontjáról!	22 αποσταιη αρα ο ωμος μου απο της κλειδος ο δε βραχιων μου απο του αγκωνος μου συντριβειη
23 Hisz mindig féltem volna Istentől, akár a rám szakadó ártól, s el sem tudtam volna viselni a terhét.	23 φοβος γαρ κυριου συνεσχεν με και απο του λημματος αυτου ουχ υποισω
24 Vajon az aranyat tartottam-e erősségemnek, és mondtam-e a színaranynak: Te vagy bizodalmam!	24 ει εταξα χρυσιον ισχυν μου ει δε και λιθω πολυτελει επεποιθησα
25 Örültem-e annak, hogy bőven volt vagyonom, és hogy sokat szerzett kezem?	25 ει δε και ευφρανθην πολλου πλουτου μοι γενομενου ει δε και επ' αναριθμητοις εθεμην χειρα μου
26 Néztem-e a napot, amint ragyogott, s a holdat, amint szépen úszott?	26 η ουχ ορω μεν ηλιον τον επιφαυσκοντα εκλειποντα σεληνην δε φθινουσαν ου γαρ επ' αυτοις εστιν
27 És közben engedett-e szívem titokban a csábításnak, és csókra emeltem-e kezemet a számhoz?	27 και ει ηπατηθη λαθρα η καρδια μου ει δε και χειρα μου επιθεις επι στοματι μου εφιλησα
28 Igen nagy gonoszság lett volna ez is. Tagadása a fölséges Istennek!	28 και τουτο μοι αρα ανομια η μεγιστη λογισθειη οτι εψευσαμην εναντιον κυριου του υψιστου
29 Örültem-e annak romlásán, aki gyűlölt engem és ujjongtam-e, ha baleset érte?	29 ει δε και επιχαρης εγενομην πτωματι εχθρων μου και ειπεν η καρδια μου ευγε
30 Hiszen nem engedtem, hogy torkom vétkezzék, hogy átokkal kihívjam halálát.	30 ακουσαι αρα το ους μου την καταραν μου θρυληθειην δε αρα υπο λαου μου κακουμενος
31 Nem mondták-e sátram lakói: ‘Ne lakjunk-e jól pecsenyéjéből?’	31 ει δε και πολλακις ειπον αι θεραπαιναι μου τις αν δωη ημιν των σαρκων αυτου πλησθηναι λιαν μου χρηστου οντος
32 – Nem hált a jövevény az utcán, nyitva állt ajtóm a vándornak! –	32 εξω δε ουκ ηυλιζετο ξενος η δε θυρα μου παντι ελθοντι ανεωκτο
33 Palástoltam-e bűnömet emberi módon, s elrejtettem-e vétkemet keblemben?	33 ει δε και αμαρτων ακουσιως εκρυψα την αμαρτιαν μου
34 Féltem-e nagy sokaságtól, és visszariasztott-e a rokonság lenézése, úgy, hogy inkább hallgattam, ki sem mozdultam az ajtón?	34 ου γαρ διετραπην πολυοχλιαν πληθους του μη εξαγορευσαι ενωπιον αυτων ει δε και ειασα αδυνατον εξελθειν θυραν μου κολπω κενω
35 Bár lenne, aki meghallana engem, és meghallgatná óhajomat a Mindenható, s az írná meg a vádiratot, aki meg is ítél,	35 τις δωη ακουοντα μου χειρα δε κυριου ει μη εδεδοικειν συγγραφην δε ην ειχον κατα τινος
36 hogy a vállamon hordozzam, és ékességként felköthessem fejemre!	36 επ' ωμοις αν περιθεμενος στεφανον ανεγινωσκον
37 Minden lépésemnél hírül adnám és bemutatnám neki, mint fejedelemnek!	37 και ει μη ρηξας αυτην απεδωκα ουθεν λαβων παρα χρεοφειλετου
38 Bosszúért kiált-e ellenem szántóföldem, és sírnak-e vele barázdái?	38 ει επ' εμοι ποτε η γη εστεναξεν ει δε και οι αυλακες αυτης εκλαυσαν ομοθυμαδον
39 Megettem-e termését fizetés nélkül, keserítettem-e szántói lelkét?	39 ει δε και την ισχυν αυτης εφαγον μονος ανευ τιμης ει δε και ψυχην κυριου της γης εκβαλων ελυπησα
40 Akkor búza helyett tövist és árpa helyett gazt teremjen nekem!« Véget értek Jób szavai.	40 αντι πυρου αρα εξελθοι μοι κνιδη αντι δε κριθης βατος και επαυσατο ιωβ ρημασιν