Jób könyve 24

KÁLDI-NEOVULGÁTA	SAGRADA BIBLIA
1 Nincsenek az idők elrejtve a Mindenható elől, de akik ismerik őt, nem tudják ítélete napjait.	1 Por que não reserva tempos para si o Todo-poderoso? E por que ignoram seus dias os que lhe são fiéis?
2 Vannak, akik odébb tolják a határokat, elrabolnak nyájakat, hogy legeltessék azokat;	2 Os maus mudam as divisas das terras, e fazem pastar o rebanho que roubaram.
3 elhajtják az árvák szamarát, zálogul elveszik az özvegy marháját,	3 Empurram diante de si o jumento do órfão, e tomam em penhor o boi da viúva.
4 lelökik a szegényt az útról s elnyomják a föld nyomorultjait mind.	4 Afastam os pobres do caminho, todos os miseráveis da região precisam esconder-se.
5 Mások, mint a vadszamár a vadonban, úgy mehetnek dolgukra, leshetik a prédát, s a puszta nyújt élelmet gyermekeiknek,	5 Como os asnos no deserto, saem para o trabalho, à procura do que comer, à procura do pão para seus filhos.
6 más mezején kell aratniuk, s a gonosz szőlőjében szüretelniük,	6 Ceifam a forragem num campo, vindimam a vinha do ímpio.
7 mezítelenül, ruha nélkül hálnak, és nincs a hidegben takarójuk.	7 Passam a noite nus, sem roupa, sem cobertor contra o frio.
8 Áznak a hegyi záporoktól, minthogy nincs födelük, a sziklához simulnak.	8 São banhados pelas chuvas da montanha; sem abrigo, abraçam-se com as rochas.
9 Erőszakot tesznek, kifosztják az árvát, megrabolják a szegény népet.	9 Arrancam o órfão do seio materno, tomam em penhor as crianças do pobre.
10 Ezek pedig mezítelenül, ruha nélkül járnak s éhesen hordják a kévéket,	10 Andam nus, despidos, esfomeados, carregam feixes.
11 falaik között olajat sajtolnak, taposnak a sajtóban és mellette szomjaznak,	11 Espremem o óleo nos celeiros, pisam os lagares, morrendo de sede.
12 a városban halálra váltak nyögnek, feljajdul a megsebzettek lelke, de Isten nem ügyel könyörgésükre.	12 Sobe da cidade o estertor dos moribundos, a alma dos feridos grita: Deus não ouve suas súplicas.
13 Ezek a fény ellen lázadozók, akik nem ismerik az ő útjait, és nem járnak ösvényein:	13 Outros são rebeldes à luz, não conhecem seus caminhos, não habitam em suas veredas.
14 reggeli szürkületben kel a gyilkos, megöli a szegényt és a nyomorgót, éjjel pedig elmegy tolvajnak.	14 O homicida levanta-se quando cai o dia, para matar o pobre e o indigente; o ladrão vagueia durante a noite.
15 A házasságtörő szeme az alkonyatot lesi, és mondja: ‘Nem lát senki szeme, s az elleplezi az arcot.’	15 O adúltero espreita o crepúsculo: Ninguém me verá, diz ele, e põe um véu no rosto.
16 Betörnek a sötétben a házakba, amelyeket nappal megjelöltek maguknak, és nem akarnak napvilágról tudni.	16 Nas trevas, forçam as casas; escondem-se durante o dia; não conhecem a luz.
17 Ha hirtelen feltűnik a hajnal, halál árnyékának vélik, a sötétben pedig úgy járnak, mintha nappal lenne.	17 Para eles, com efeito, a manhã é uma sombra espessa, pois estão acostumados aos terrores da noite.
18 ‘Könnyű az a víz színén. Átkozott a birtokrésze a földön, szüretelő nem veszi útját a szőlője felé.	18 Correm rapidamente à superfície das águas, sua herança é maldita na terra; já não tomarão o caminho das vinhas.
19 Szárazság és hőség eltünteti a hó vizét, az alvilág pedig a bűnösöket.	19 Como a seca e o calor absorvem a água das neves, assim a região dos mortos engole os pecadores.
20 Az anyaöl megfeledkezik róla, férgek az ő finom falatja; nem marad emlékezetben, összetörik, mint a gyümölcstelen fát.	20 O ventre que o gerou, esquece-o, os vermes fazem dele as suas delícias; ninguém mais se lembra dele.
21 Magtalannal barátkozik, aki nem szül, és nem tesz jót az özveggyel.	21 A iniqüidade é quebrada como uma árvore. Maltratava a mulher estéril e sem filhos, não fazia o bem à viúva;
22 Lerántja a hatalmasokat erejével, de amikor áll, sem biztos életében.	22 punha sua força a serviço dos poderosos. Levanta-se e já não pode mais contar com a vida.
23 Isten alkalmat ad neki bűnbánatra, de ő kevélyen visszaél vele; szeme azonban az ő útjain van.	23 Ele lhes dá segurança e apoio, mas seus olhos vigiam seus caminhos.
24 Kimagaslanak egy időre, de nem lesznek állandók, lehajtják és letépik őket, mint a többit, és levágják, mint a kalász fejét.’	24 Levantam-se, subitamente já não existem; caem; como os outros, são arrebatados, são ceifados como cabeças de espigas.
25 Talán nincs ez így? Ki hazudtol meg engem? és ki veszi semmibe szavamat?«	25 Se assim não é, quem me desmentirá, quem reduzirá a nada as minhas palavras?