Tóbiás könyve 3

KÁLDI-NEOVULGÁTA	DOUAI-RHEIMS
1 Telve nagy szomorúsággal, sírva fakadtam, s imádkozni kezdtem panaszkodva:	1 Then Tobias sighed, and began to pray with tears,
2 »Igazságos vagy Uram, s minden tetted igazságos és minden utad irgalom és igazság, s te ítéled meg a világot.	2 Saying: Thou art just, O Lord, and all thy judgments are just, and all thy ways mercy, and truth, and judgment:
3 Ezért tehát Uram, emlékezzél meg rólam, és tekints reám. Ne állj bosszút bűneim és hanyagságaim, sem pedig atyáim bűnei miatt, amelyeket elkövettek előtted.	3 And now, O Lord, think of me, and take not revenge of my sins, neither remember my offenses, nor those of my parents.
4 Mert nem engedelmeskedtünk parancsaidnak, ezért átadtál minket fosztogatásra, fogságra, halálra, szóbeszéd, gúny és intő példa lettünk a nemzeteknek, akik közé szétszórtál minket.	4 For we have not obeyed thy commandments, therefore are we delivered to spoil and to captivity, and death, and are made a fable, and a reproach to all nations, amongst which thou hast scattered us.
5 És most számosak igaz ítéleteid, amelyeket végrehajtasz rajtam bűneim és atyáim bűnei miatt, mert nem éltünk parancsaid szerint és nem jártunk hűségesen előtted.	5 And now, O Lord, great are thy judgments, because we have not done according to thy precepts, and have not walked sincerely before thee:
6 Nos tehát tégy velem úgy, ahogy neked tetszik, parancsold meg, hogy visszatérjen lelkem, hadd költözzek el a föld színéről, s visszatérjek a földbe. Jobb nekem meghalni, mint életben maradni, mert hamis gyalázkodást hallottam, s igen nagy a szomorúság bennem. Parancsold meg Uram, hogy megszabaduljak e szorongattatásból és bocsáss el az örök helyre. Ne fordítsd el tőlem arcodat Uram, mert jobb nekem meghalni, mint ilyen szorongatást látni életemben és ne kelljen gyalázkodást hallanom.«	6 And now, O Lord, do with me according to thy will, and command my spirit to be received in peace: for it is better for me to die, than to live.
7 Történt pedig ugyanezen a napon, hogy Sára, Ráguel leánya, a médiai Ekbatanában atyjának egyik szolgálóleánya részéről becsmérlést hallott.	7 Now it happened on the same day, that Sara daughter of Raguel, in Rages a city of the Medes, received a reproach from one of her father's servant maids,
8 Hét férfinek adták ugyanis feleségül, de Azmódeus, a gonosz szellem megölte őket, mielőtt megtörtént volna vele, ami az asszonyokkal történni szokott. A szolgálóleány ezt mondta neki: »Te ölted meg férjeidet! Íme, már hetet adtak hozzád és egyikkel sem volt szerencséd.	8 Because she had been given to seven husbands, and a devil named Asmodeus had killed them, at their first going in unto her.
9 Miért büntetsz minket férjeid miatt, mivel meghaltak? Menj utánuk te is, ne lássunk tőled soha se fiút, se leányt.«	9 So when she reproved the maid for her fault, she answered her, saying: May we never see son, or daughter of thee upon the earth, thou murderer of thy husbands.
10 Ezen a napon elkeseredve és könnyezve fölment a leány atyjának felső szobájába azzal a szándékkal, hogy felakasztja magát. De elgondolkodott és így szólt: »Ne gyalázzák esetleg apámat és mondják: ‘Egyetlen kedves lányod volt és keserűségében felakasztotta magát’, és idős atyámat szomorúsággal viszem az alvilágba. Helyesebb lesz, ha nem akasztom fel magam, hanem kérem az Urat, hogy haljak meg és ne halljam már a gyalázkodást életemben.«	10 Wilt thou kill me also, as thou hast already killed seven husbands? At these words she went into an upper chamber of her house: and for three days and three nights did neither eat nor drink:
11 Ez után az ablaknál kitárt karral fohászkodott és ezt mondta: »Légy áldott Uram, irgalmas Isten, legyen áldott szent és tiszteletreméltó neved mindörökké. Áldjon téged minden műved örökké.	11 But continuing in prayer with tears besought God, that he would deliver her from this reproach.
12 És most Uram, feléd irányítom arcomat és tekintetemet.	12 And it came to pass on the third day, when she was making an end of her prayer, blessing the Lord,
13 Add meg, hogy elhagyjam a földet és ne halljam a gyalázkodásokat.	13 She said: Blessed is thy name, O God of our fathers: who when thou hast been angry, wilt shew mercy, and in the time of tribulation forgivest the sins of them that call upon thee.
14 Te tudod Uram, hogy tiszta maradtam a férfi minden tisztátalanságától	14 To thee, O Lord, I turn my face, to thee I direct my eyes.
15 és nem szennyeztem be nevemet, sem atyám nevét fogságom földjén. Egyedüli leánya vagyok atyámnak, nincs más gyermeke, aki örökölhetne utána, nincs testvére, sem közeli rokona, aki miatt meg kellene maradnom, hogy felesége legyek. Hét férjet már elvesztettem, mi értelme van még az életemnek? De ha nem akarod elvenni életemet Uram, tekints rám és könyörülj rajtam, ne kelljen több gyalázatot elviselnem.«	15 I beg, O Lord, that thou loose me from the bond of this reproach, or else take me away from the earth.
16 Ugyanabban az időben mindkettőjük imádsága meghallgatást nyert a fölséges Isten színe előtt,	16 Thou knowest, O Lord, that I never coveted a husband, and have kept my soul clean from all lust.
17 és elküldte Ráfael angyalt, hogy gyógyítsa meg mindkettőt: Tóbit szeméről távolítsa el a fehér foltokat, hogy láthassa Isten világát, Sárát pedig, Ráguel leányát, adja feleségül Tóbiásnak, Tóbit fiának, kötözze meg Azmódeust, a gonosz szellemet, mert az előbbiekkel szemben Tóbiást illeti a jog, hogy őt elnyerje. Ekkor Tóbit visszatért az udvarról házába, Sára pedig, Ráguel leánya, lejött a fenti szobából.	17 Never have I joined myself with them that play: neither have I made myself partaker with them that walk in lightness.
	18 But a husband I consented to take, with thy fear, not with my lust.
	19 And either I was unworthy of them, or they perhaps were not worthy of me: because perhaps thou hast kept me for another man.
	20 For thy counsel is not in man's power.
	21 But this every one is sure of that worshippeth thee, that his life, if it be under trial, shall be crowned: and if it be under tribulation, it shall be delivered: and if it be under correction, it shall be allowed to come to thy mercy.
	22 For thou art not delighted in our being lost: because after a storm thou makest a calm, and after tears and weeping thou pourest in joyfulness.
	23 Be thy name, O God of Israel, blessed for ever.
	24 At that time the prayers of them both were heard in the sight of the glory of the most high God:
	25 And the holy angel of the Lord, Raphael was sent to heal them both, whose prayers at one time were rehearsed in the sight of the Lord.