Nehemiás könyve 9

KÁLDI-NEOVULGÁTA	BIBLES DES PEUPLES
1 Majd ennek a hónapnak huszonnegyedik napján egybegyűltek Izrael fiai. Böjtöt tartottak, zsákba öltöztek és port hintettek a fejükre.	1 Le vingt-quatrième jour de ce mois, les Israélites se réunirent pour un jeûne; ils venaient habillés de sacs et couverts de terre.
2 Izrael fiainak utódai elkülönültek ugyanis minden idegentől, odaálltak, és megvallották saját bűneiket meg atyáik vétkeit.	2 La race Israël se sépara de tous les étrangers, ils se présentèrent et confessèrent leurs péchés et les fautes de leurs pères.
3 Odaálltak a helyükre és a nap negyedrészében felolvastak az Úrnak, Istenüknek törvénykönyvéből, aztán a nap egy másik negyedében bűnvallomást tettek és leborultak az Úr, az ő Istenük előtt.	3 Ils se levèrent sur place et on fit la lecture du livre de la Loi de Yahvé leur Dieu, pendant le quart de la journée. Pendant un autre quart, ils confessèrent leurs péchés et se prosternèrent devant Yahvé leur Dieu.
4 Józsue, Báni, Kedmiel, Sebanja, Bonni, Serebja, Báni meg Kánáni leviták ugyanis felléptek az emelvényre és hangos szóval kiáltottak az Úrhoz, az ő Istenükhöz.	4 Josué, Binnouï, Kadmiel, Chebanyas, Bouni, Chérébyas, Bani, Kénani, se placèrent sur l’estrade des lévites et, à haute voix, ils crièrent vers Yahvé leur Dieu.
5 Majd így szóltak Józsue, Kedmiel, Bonni, Hásebneja, Serebja, Odája, Sebnia és Petahja leviták: »Rajta! Áldjátok az Urat, a ti Isteneteket örökkön örökké! Áldott legyen dicsőséges és magasztos neved minden áldással és dicsérettel!	5 Les lévites Josué, Kadmiel, Bani, Hachabnéyas, Chérébyas, Hodiyas, Chebanyas, Petahya dirent: - “Levez-vous et bénissez Yahvé votre Dieu! Béni sois-tu, Yahvé notre Dieu, pour les éternités d’éternités! Qu’on bénisse ton Nom glorieux, car il surpasse toute bénédiction et louange!”
6 Te vagy az Úr! Egyedül csak te! Te alkottad a mennyet, a legmagasabb mennyet is minden seregével együtt; a földet és mindent, ami rajta van; a tengereket és mindent, ami bennük van. Te adsz életet mindezeknek, s a mennyei sereg leborulva imád téged.	6 Toi, Yahvé, tu es l’Unique! Tu as fait les cieux, les cieux des cieux, et tout ce qu’ils contiennent, la terre et tout ce qu’elle porte, les mers et tout ce qui s’y trouve; tu donnes la vie à tous, et devant toi se prosterne l’armée des cieux.
7 Te, az Úr, az Isten, aki kiválasztottad Ábrámot, kivezetted őt a káldeai Úrból, és az Ábrahám nevet adtad neki;	7 Toi, Yahvé, tu es Dieu; tu as choisi Abram, tu l’as tiré d’Our en Kaldée et tu lui as donné le nom d’Abraham.
8 és mivel úgy találtad, hogy az ő szíve hűséges irántad, szövetséget kötöttél vele, hogy neki adod a kánaáni, a hetita, az amorita, a ferezita, a jebuzita, a gergezita földjét, és azt az ő utódainak juttatod. Meg is tartottad szavadat, mert igaz vagy.	8 Tu l’as trouvé fidèle et tu as fait alliance avec lui. Tu lui as donné le pays du Cananéen, du Hittite et de l’Amorite, du Périsite, du Jébusite et du Guirgachite. Tu as tenu tes promesses, car tu es juste.
9 Amikor láttad atyáink sanyargatását Egyiptomban, és hallottad jajkiáltásukat a Vörös tenger mellett,	9 Tu as vu la détresse de nos pères en Égypte, tu as entendu leurs cris au bord de la mer des Roseaux,
10 jeleket és csodákat műveltél a fáraón, összes szolgáján és országának egész népén; tudtad ugyanis, hogy dölyfösen viselkedtek velük szemben. Szereztél is magadnak nevet, amint azt a mai nap is mutatja.	10 tu as accompli des signes et des prodiges contre Pharaon, contre tous ses serviteurs et tout le peuple de son pays dont tu connaissais l’orgueil; et tu t’es fait un nom qui dure encore.
11 Kétfelé választottad előttük a tengert, úgyhogy szárazon kelhettek át a tenger közepén; üldözőiket pedig – mint valami követ a rengeteg vízbe – úgy dobtad be a mélybe.	11 Tu as ouvert la mer devant eux, ils ont passé au milieu de la mer, à pied sec, et tu as jeté au fond des eaux ceux qui les poursuivaient, comme une pierre dans des eaux déchaînées.
12 Nappal felhőoszlopban jártál előttük, éjjel pedig tűzoszlopban, hogy megvilágítsd nekik az utat, amelyen haladniuk kellett.	12 Tu les as guidés le jour par une colonne de nuée et la nuit par une colonne de feu, pour éclairer devant eux la route sur laquelle ils s’avançaient.
13 Leszálltál a Sínai hegyére, beszéltél hozzájuk az égből, adtál nekik jó szabályokat, igazságos törvényeket, előírásokat és üdvös parancsokat.	13 Tu es descendu sur le mont Sinaï et du haut du ciel tu leur as parlé, tu leur as donné des commandements, des lois vraies, des préceptes et des décisions excellentes.
14 Kihirdetted nekik szent szombatodat, és szolgád, Mózes által parancsokat, előírásokat, meg törvényt rendeltél számukra.	14 Tu leur as fait connaître ton saint sabbat et tu leur as ordonné commandements, préceptes et lois par la bouche de Moïse, ton serviteur.
15 Amikor éheztek, ételt adtál nekik az égből, amikor pedig szomjaztak, vizet fakasztottál számukra a sziklából és meghagytad nekik, hogy menjenek, vegyék birtokukba azt az országot, amelyet esküre emelt kézzel ígértél oda nekik.	15 Du haut du ciel tu leur as donné le pain pour apaiser leur faim, et du rocher tu as fait jaillir l’eau pour leur soif. Tu leur as dit de partir à la conquête du pays que tu avais juré de leur donner;
16 Ők azonban, a mi atyáink, dölyfösködtek, megkeményítették nyakukat, és nem hallgattak parancsaidra,	16 mais nos pères se sont rebiffés, ils ont fait la forte tête et n’ont pas obéi à tes ordres.
17 vonakodtak engedelmeskedni és nem emlékeztek a csodákra sem, amelyeket értük műveltél. Nyakaskodtak és fejükbe vették, hogy lázadozva visszatérnek szolgaságukba. Te azonban, a megbocsátó, kegyes, könyörületes, türelmes és nagy irgalmasságú Isten, nem hagytad el őket,	17 Ils ont refusé d’obéir; ils ont oublié les merveilles que tu avais accomplies pour eux et il leur a pris de vouloir retourner en Égypte à leur esclavage. Mais toi, tu es un Dieu de pardon, plein de pitié et de tendresse, lent à la colère et riche en bonté, et tu ne les as pas abandonnés.
18 még akkor sem, amikor öntött borjút készítettek maguknak és azt mondogatták: ‘Ez a te Istened, aki kivezetett téged Egyiptomból.’ Pedig ezzel szörnyű istenkáromlást követtek el.	18 Ils se sont fabriqué un veau en métal fondu, ils ont dit: Voilà ton dieu qui t’as fait monter d’Égypte! Et ils ont prononcé toutes sortes de blasphèmes.
19 Te nagy könyörületességedben mégsem hagytad őket magukra a pusztában. Nem távozott el tőlük a felhőoszlop nappal, hogy vezesse őket az úton, és a tűzoszlop éjjel, hogy megjelölje nekik az irányt, amelyen vonulniuk kellett.	19 Toi cependant, dans ton immense tendresse, tu ne les as pas abandonnés au milieu du désert; la colonne de nuée ne les a pas quittés. Elle les guidait de jour sur la route, et la nuit la colonne de feu illuminait devant eux la route où ils s’avançaient.
20 Megadtad jó lelkedet is, hogy oktassa őket; nem tagadtad meg szájuktól mannádat sem és szomjúságukban vizet juttattál nekik.	20 Tu leur as donné ton bon esprit pour les rendre sages, tu ne leur as pas refusé la manne et tu leur as donné l’eau pour leur soif.
21 Negyven esztendeig tápláltad őket a pusztában; semminek sem voltak a híjával; ruházatuk el nem kopott és lábuk fel nem törött.	21 Pendant quarante ans tu as pris soin d’eux dans le désert, ils n’ont manqué de rien, leurs vêtements ne se sont pas usés et leurs pieds n’ont pas gonflé.
22 Országokat és népeket adtál nekik és osztottál szét közöttük; birtokba vették így Szehon földjét, Hesebon királyának földjét, meg Óg, Básán királyának földjét.	22 Tu leur as livré des royaumes et des peuples, et tu leur as donné ces territoires comme une province-frontière. Ils se sont emparés du pays de Sihon roi de Heshbon, et du pays d’Og roi du Bashan.
23 Megsokasítottad fiaikat, mint az ég csillagait, és elvezetted őket arra a földre, amelyről meghagytad atyáiknak, hogy vonuljanak oda be, és vegyék birtokukba azt.	23 Tu as multiplié leurs fils autant que les étoiles du ciel et tu les as fait entrer dans le pays dont tu avais parlé à leurs pères, pour qu’ils y entrent et en prennent possession.
24 Amikor pedig fiaik bevonultak és elfoglalták az országot, megaláztad előttük annak a földnek lakóit, a kánaániakat, és kezükbe adtad őket, királyaikat és a föld népeit azzal, hogy tegyenek velük, amit akarnak.	24 Leurs fils y sont entrés, ils ont conquis ce pays; tu as abaissé devant eux les Cananéens habitants du pays, tu as livré entre leurs mains les rois et les peuples du pays pour qu’ils les traitent comme ils le voulaient.
25 Elfoglaltak tehát megerősített városokat, kövér földet, birtokba vettek házakat, mindenféle jóval telve, vízvermeket, amelyeket mások vájtak, szőlő- meg olajfaültetvényeket és nagy mennyiségben gyümölcsfákat. Ettek, jóllaktak, meghíztak és nagy jóságodból gyönyörűséggel teltek meg.	25 Ils se sont emparés de villes fortifiées et d’une bonne terre, ils ont hérité de maisons où rien ne manquait, de citernes déjà creusées, de vignes, d’oliviers, d’arbres fruitiers en quantité; ils ont mangé autant qu’ils voulaient, ils ont fait leur joie de tes bienfaits sans nombre.
26 Mégis haragra ingereltek téged, elfordultak tőled, törvényedet hátuk mögé hajították, prófétáidat pedig, akik arra intették őket, hogy térjenek vissza hozzád, megölték: rettenetes istenkáromlásokat vittek végbe.	26 Mais ils ont été rebelles, ils se sont révoltés contre toi, ils ont rejeté derrière eux ta Loi. Ils ont tué les prophètes qui les invitaient à revenir vers toi et ils ont commis de grands crimes.
27 Ezért ellenségeik kezére juttattad őket és azok megsanyargatták őket. Amikor pedig szorongatásuk idején hozzád kiáltottak, te meghallgattad őket az égből és irgalmasságod nagysága szerint szabadítókat küldtél nekik, hogy kimentsék őket ellenségeik kezéből.	27 Alors tu les a livrés aux mains de leurs ennemis qui les ont opprimés. Ils ont crié vers toi au temps de leur oppression, et toi, du haut du ciel, tu les a entendus. Dans ton immense tendresse tu leur as donné des libérateurs pour les délivrer des mains de leurs ennemis.
28 Mihelyt azonban visszatért nyugalmuk, ismét csak olyat cselekedtek, ami gonosz előtted. Ezért megengedted, hogy ellenségeik hatalmába kerüljenek. S amikor ezek szorongatták őket, újra hozzád kiáltottak segítségért, te az égből meghallgattad és irgalmadból hosszú időn keresztül gyakran megszabadítottad őket,	28 Mais à peine la paix retrouvée, ils recommençaient à faire le mal devant toi. Alors de nouveau tu les abandonnais aux mains de leurs oppresseurs. Eux, de nouveau, criaient vers toi, et toi, du haut du ciel, tu les entendais. Que de fois dans ta tendresse ne les as-tu pas ainsi délivrés!
29 egyben figyelmeztetted őket, hogy térjenek vissza törvényedhez. Ők azonban dölyfösködtek, nem hallgattak parancsaidra, vétkeztek törvényeid ellen, amelyek pedig éltetik az embert, ha szerintük cselekszik; hátat fordítottak, megkeményítették nyakukat és nem engedelmeskedtek.	29 Tu les as avertis pour les ramener à ta Loi, mais dans leur orgueil ils n’ont pas observé tes ordres; ils ont péché contre ces commandements qui donnent la vie à quiconque les met en pratique. Ils ne t’ont offert qu’une épaule rebelle et une nuque raide: ils n’ont pas obéi.
30 Te pedig sok esztendeig irgalmaztál nekik, figyelmeztetted őket prófétáid által lelkeddel, de ők nem engedelmeskedtek, ezért az országok népeinek kezébe adtad őket.	30 Pourtant, tu as été patient avec eux durant des années, tu les as avertis par ton esprit, par la bouche de tes prophètes, mais ils n’ont pas écouté. Alors tu les as livrés aux mains des nations païennes;
31 Mivel azonban irgalmasságod nagy, nem pusztítottad el és nem hagytad el őket, hiszen te könyörületes és irgalmas Isten vagy.	31 mais dans ton immense tendresse, tu ne les as pas fait disparaître, tu ne les as pas abandonnés, car tu es un Dieu plein de pitié et de tendresse.
32 Most tehát, te nagy, hatalmas és félelmetes Istenünk, aki hű vagy a szövetségben és irgalomban, ne fordítsd el arcodat mindattól a szenvedéstől, amely az asszír királyok idejétől kezdve mind a mai napig ért minket, királyainkat, fejedelmeinket, papjainkat, prófétáinkat, atyáinkat és egész népedet.	32 Maintenant, ô notre Dieu, toi le Dieu grand, puissant et redoutable, qui toujours maintiens ton alliance et ta bonté, ne sois pas insensible à toutes ces épreuves qui sont tombées sur nous, sur nos rois, nos chefs, nos prêtres, nos prophètes et tout notre peuple depuis les jours des rois d’Assyrie jusqu’à aujourd’hui.
33 Te igaz vagy mindabban, ami bennünket ért, te hű voltál, mi pedig hűtlenül cselekedtünk.	33 Tu as été juste dans tout ce qui nous est arrivé, car tu as agi selon la vérité, et nous, nous nous sommes mal conduits.
34 Királyaink, fejedelmeink, papjaink és atyáink nem követték törvényedet, nem figyeltek parancsaidra és figyelmeztetéseidre, amelyekkel intetted őket.	34 Oui, nos rois, nos chefs, nos prêtres et nos pères n’ont pas suivi ta Loi, ils ont oublié tes commandements et les ordonnances que tu leur avais donnés.
35 Saját királyságukban, a sok jó közepette, amelyekben részesítetted őket, a kiterjedt termékeny földön, amelyet nekik juttattál, nem szolgáltak neked és nem tértek meg gonosz cselekedeteiktől.	35 Tout le temps où ils ont été dans leur royaume, jouissant de tant de bienfaits que tu leur donnais, dans ce pays vaste et fertile que tu avais mis à leur disposition, ils ne t’ont pas servi et ils ne se sont pas détournés de leurs actions mauvaises.
36 És lám, ma szolgaságban vagyunk mi magunk és a föld is, amelyet azért adtál atyáinknak, hogy élvezzék gyümölcsét és javait; ezen a földön ma szolgák vagyunk.	36 Aussi nous voilà aujourd’hui comme des esclaves, nous sommes esclaves en ce pays que tu avais donné à nos pères et dont tous les fruits, tous les biens, devraient être à nous.
37 Terményei a királyok részére gyűlnek, akiket bűneink miatt helyeztél fölénk és akik kedvük szerint rendelkeznek testünkkel és jószágunkkal, úgyhogy igen nagy nyomorúságban vagyunk.«	37 Ces produits sont aujourd’hui entre les mains des rois que tu nous as imposés à cause de nos péchés et qui disposent selon leur volonté de nos personnes et de nos troupeaux. Et pendant ce temps notre détresse est grande.