Knjiga o Jobu 27

Biblija Hrvatski	KÁLDI-NEOVULGÁTA
	1 És Jób folytatta szavait és így szólt:
	2 »Az élő Istenre mondom, aki megrövidített igazamban, s a Mindenhatóra, aki keserűséggel illette lelkemet,
	3 hogy amíg lélegzet van bennem, s az Isten lehelete van orromban,
	4 ajkam nem beszél gonoszat, és nyelvem nem kohol hamisságot.
	5 Távol legyen tőlem, hogy igazat adjak nektek! Mindhalálig nem tágítok abból, hogy ártatlan vagyok.
	6 Ragaszkodom igazamhoz, nem tágítok tőle; nem is vádolt engem a szívem teljes életemben!
	7 Úgy járjon az ellenségem, mint a gonosz, s aki ellenem támad, mint az igaztalan.
	8 Mert mi az istentelen reménye, mikor harácsol, s az Isten nem menti meg lelkét?
	9 Meghallja-e Isten az ő kiáltását, ha eljön rá a szorongatás?
	10 Örömét lelheti-e a Mindenhatóban, kiálthat-e Istenhez bármikor?
	11 Megmutatom nektek Isten kezét, nem tartom titokban a Mindenható szándékát!
	12 Íme, ti mindnyájan tudjátok, miért beszéltek tehát ok nélkül hiábavalókat?
	13 Ez a gonosz ember része Istentől, és a zsarnokok örökrésze, amelyet a Mindenhatótól vesznek:
	14 fiai, ha sokasodnak, kard élére hányják őket, és sarjadéka nem lakhat jól kenyérrel.
	15 Maradékait a döghalál viszi sírba, és özvegyeik nem siratják őket.
	16 Hordjon bár össze annyi ezüstöt, mint a homok, szerezzen bár annyi ruhát, mint az agyag,
	17 megszerzi ugyan, de az igaz ölti magára, az ezüstön pedig az ártatlan osztozik.
18 Prije nego svane, on već hitro bježi kloneći se puta preko vinograda. Njegova su dobra prokleta u zemlji.	18 Házát csak pók módjára építi, csak olyan az, mint a csősz kunyhója.
19 K’o što vrućina i žega snijeg upija, tako i podzemlje proždire grešnike.	19 A gazdag, ha aludni tér, nem visz magával semmit sem, ha kinyitja szemét, semmit sem talál;
20 Zaboravilo ga krilo što ga rodi, ime se njegovo više ne spominje: poput stabla zgromljena je opačina.	20 mint az ár, úgy tör rá a szegénység, elragadja éjjel a förgeteg.
21 Ženu nerotkinju on je zlostavljao, udovici nije učinio dobra.	21 Felkapja őt a perzselő szél és elviszi, s mint a forgószél, elfújja helyéről.
22 Al’ Onaj što snažno hvata nasilnike, ustaje, a njima sva se nada gasi.	22 És rá lő kímélet nélkül, úgy, hogy futva menekül keze elől.
23 Dade mu sigurnost, i on se pouzda; okom je njegove nadzirao staze.	23 Összecsapja fölötte kezét, és pisszeg fölötte, amint helyére néz.