Psalms 69

DOUAI-RHEIMS	KÁLDI-NEOVULGÁTA
1 Unto the end, for them that shall be changed; for David.	1 A karvezetőnek. A »Liliomok« szerint. Dávidtól.
2 SAVE me, O God: for the waters are come in even unto my soul.	2 Szabadíts meg engem, Isten, mert a vizek immár a torkomig hatolnak!
3 I stick fast in the mire of the deep: and there is no sure standing. I am come into the depth of the sea: and a tempest hath overwhelmed me.	3 Mélységes iszapba süllyedtem, megállni nem tudok; A tenger mélységébe estem, S a vihar elmerít engem.
4 I have laboured with crying; my jaws are become hoarse: my eyes have failed, whilst I hope in my God.	4 Fáradtra kiáltom magamat, torkom berekedt, szemem elhomályosul, amíg Istenemre várakozom.
5 They are multiplied above the hairs of my head, who hate me without cause. My enemies are grown strong who have wrongfully persecuted me: then did I pay that which I took not away.	5 Többen vannak, mint fejemen a hajszál, akik ok nélkül gyűlölnek engem. Hatalmasak ellenségeim, akik jogtalanul üldöznek engem. Amit el nem vettem, azt kell megfizetnem.
6 O God, thou knowest my foolishness; and my offences are not hidden from thee:	6 Isten, te ismered balgaságomat, és vétkeim nincsenek titokban előtted.
7 Let not them be ashamed for me, who look for thee, O Lord, the Lord of hosts. Let them not be confounded on my account, who seek thee, O God of Israel.	7 Ne érje szégyen miattam azokat, akik benned remélnek, Uram, Seregek Ura! Ne érje bennem szégyen azokat, akik téged keresnek, Izrael Istene.
8 Because for thy sake I have borne reproach; shame hath covered my face.	8 Mert érted viselem gyalázatomat, érted borítja arcomat szégyen.
9 I am become a stranger to my brethren, and an alien to the sons of my mother.	9 Érted lettem testvéreim előtt idegenné, anyám fiai előtt jövevénnyé.
10 For the zeal of thy house hath eaten me up: and the reproaches of them that reproached thee are fallen upon me.	10 Mert emészt a buzgóság házadért, gyalázóid szidalma engem ér.
11 And I covered my soul in fasting: and it was made a reproach to me.	11 Ha böjtölve siratom lelkemet, az is gyalázatomra válik.
12 And I made haircloth my garment: and I became a byword to them.	12 Ha szőrzsákot öltök, gúnyolódnak rajtam.
13 They that sat in the gate spoke against me: and they that drank wine made me their song.	13 Ellenem beszélnek, akik a kapuban ülnek, s akik boroznak, rólam énekelnek.
14 But as for me, my prayer is to thee, O Lord; for the time of thy good pleasure, O God. In the multitude of thy mercy hear me, in the truth of thy salvation.	14 Az én imám pedig szálljon hozzád, Uram, a kegyelem idején, ó Isten! Nagy irgalmasságodban hallgass meg engem szabadító hűséged szerint.
15 Draw me out of the mire, that I may not stick fast: deliver me from them that hate me, and out of the deep waters.	15 Ragadj ki az iszapból, hogy el ne merüljek, szabadíts meg azoktól, akik gyűlölnek, és a vizek mélységéből.
16 Let not the tempest of water drown me, nor the deep swallow me up: and let not the pit shut her mouth upon me.	16 Ne merítsen el a víz vihara, a mélység el ne nyeljen, s az örvény be ne zárja száját fölöttem.
17 Hear me, O Lord, for thy mercy is kind; look upon me according to the multitude of thy tender mercies.	17 Hallgass meg, Uram, hisz irgalmad kegyes; Tekints rám nagy könyörületedben.
18 And turn not away thy face from thy servant: for I am in trouble, hear me speedily.	18 Ne fordítsd el szolgádtól arcodat, szorongatás gyötör, siess, hallgass meg engem!
19 Attend to my soul, and deliver it: save me because of my enemies.	19 Légy közel lelkemhez, szabadíts meg engem, ments meg ellenségeimtől.
20 Thou knowest my reproach, and my confusion, and my shame.	20 Hiszen te ismered gyalázatomat, szégyenemet, pironkodásomat. Előtted van mind, aki szorongat engem;
21 In thy sight are all they that afflict me; my heart hath expected reproach and misery. And I looked for one that would grieve together with me, but there was none: and for one that would comfort me, and I found none.	21 A gyalázat megtörte a szívemet és elernyedtem. Kerestem, aki szánakozzék rajtam, de nem akadt senki sem, nem találtam senkit sem, aki vigasztalt volna engem.
22 And they gave me gall for my food, and in my thirst they gave me vinegar to drink.	22 Sőt epét adtak nekem enni, szomjúságomban ecettel itattak.
23 Let their table become as a snare before them, and a recompense, and a stumblingblock.	23 Asztaluk legyen előttük tőrré, visszafizetéssé, kelepcévé!
24 Let their eyes be darkened that they see not; and their back bend thou down always.	24 Homályosodjék el szemük, hogy ne lássanak, ágyékukat tedd örökre erőtlenné!
25 Pour out thy indignation upon them: and let thy wrathful anger take hold of them.	25 Öntsd ki rájuk haragodat, haragod heve érje utol őket!
26 Let their habitation be made desolate: and let there be none to dwell in their tabernacles.	26 Lakóhelyük legyen pusztasággá, hajlékaikban senki se lakozzék!
27 Because they have persecuted him whom thou hast smitten; and they have added to the grief of my wounds.	27 Mert üldözik, akit te sújtottál, s növelik annak fájdalmát, akit megsebeztél.
28 Add thou iniquity upon their iniquity: and let them not come into thy justice.	28 Hagyd, hogy gonoszságot gonoszságra halmozzanak, s ne jussanak igazságodra!
29 Let them be blotted out of the book of the living; and with the just let them not be written.	29 Töröld ki őket az élők könyvéből, s ne írd őket az igazak közé!
30 But I am poor and sorrowful: thy salvation, O God, hath set me up.	30 Én szegény vagyok és szenvedek, de fölemel, Istenem, a te segítséged.
31 I will praise the name of God with a canticle: and I will magnify him with praise.	31 Énekszóval áldom Isten nevét és hálával magasztalom.
32 And it shall please God better than a young calf, that bringeth forth horns and hoofs.	32 Ez kedvesebb lesz Isten előtt, mint a borjú, amelynek éppen ered a szarva és patája.
33 Let the poor see and rejoice: seek ye God, and your soul shall live.	33 Látják majd a szegények és örvendeznek; Keressétek Istent és élni fog szívetek.
34 For the Lord hath heard the poor: and hath not despised his prisoners.	34 Mert meghallgatja az Úr a szegényeket, és nem veti meg foglyait.
35 Let the heavens and the earth praise him; the sea, and every thing that creepeth therein.	35 Dicsérje őt az ég és a föld, a tenger és minden, ami bennük nyüzsög.
36 For God will save Sion, and the cities of Juda shall be built up. And they shall dwell there, and acquire it by inheritance.	36 Mert Isten megmenti Siont, s felépíti Júda városait; Ott fognak lakni, birtokba veszik.
37 And the seed of his servants shall possess it; and they that love his name shall dwell therein.	37 Szolgáinak utódai öröklik, s ott laknak majd, akik szeretik az ő nevét.