Giobbe 31

DIODATI	KÁLDI-NEOVULGÁTA
1 Io avea fatto patto con gli occhi miei; Come dunque avrei io mirata la vergine?	1 Szerződést kötöttem szememmel, hogy szűzre nem tekintek.
2 E pur quale è la parte che Iddio mi ha mandata da alto? E quale è l’eredità che l’Onnipotente mi ha data da’ luoghi sovrani?	2 És mi a jutalmam Istentől felülről, s örökrészem a Mindenhatótól a magasságból?
3 La ruina non è ella per lo perverso, E gli accidenti strani per gli operatori d’iniquità?	3 Nemde a romlás a bűnös számára van, s a balsors a gonosztevő részére!
4 Non vede egli le mie vie? E non conta egli tutti i miei passi?	4 Nem látja-e ő útjaimat és nem számlálja-e minden lépésemet?
5 Se io son proceduto con falsità, E se il mio piè si è affrettato alla fraude,	5 Vajon hamisságban jártam-e, és csalárdságra sietett-e lábam?
6 Pesimi pure Iddio con bilance giuste, E conoscerà la mia integrità.	6 Vessen engem igaz mérlegre és győződjék meg Isten az ártatlanságomról!
7 Se i miei passi si sono stornati dalla diritta via, E se il mio cuore è ito dietro agli occhi miei, E se alcuna macchia mi è rimasta attaccata alla mano;	7 Vajon letért-e lépésem az útról, és szemem után járt-e szívem? Tapad-e kezemhez szenny?
8 Semini pure io, e un altro se lo mangi; E sieno diradicati i miei rampolli	8 Akkor vessek én, de más fogyassza, és tépjék ki tövestül termésemet!
9 Se il mio cuore è stato allettato dietro ad alcuna donna, E se io sono stato all’agguato all’uscio del mio prossimo;	9 Vajon bomlott-e szívem asszony után? És leselkedtem-e barátom ajtajánál?
10 Macini pur la mia moglie ad un altro, E chininsi altri addosso a lei.	10 Akkor feleségem más cédája legyen, és mások hajoljanak föléje!
11 Perciocchè quello è una scelleratezza, Ed una iniquità da giudici.	11 Mert ez gyalázat lett volna, és igen nagy gonoszság,
12 Conciossiachè quello sarebbe stato un fuoco Che mi avrebbe consumato fino a perdizione, E avrebbe diradicata tutta la mia rendita.	12 tűz, amely pusztít az enyészetig, és kiirt minden termést.
13 Se io ho disdegnato di comparire in giudicio col mio servitore, E con la mia servente, Quando hanno litigato meco;	13 Semmibe vettem-e szolgám igazát, vagy szolgálómét, amikor velem pereskedtek?
14 E che farei io, quando Iddio si leverà? E quando egli ne farà inchiesta, che gli risponderei?	14 Mitévő lennék, ha Isten felkelne ítéletre? És ha számon kérne, mit felelnék neki?
15 Colui che mi ha fatto nel seno non ha egli fatto ancora lui? Non è egli un medesimo che ci ha formati nella matrice?	15 Nem az teremtett-e engem a méhben, aki azt is alkotta? És nem ugyanő formált-e engem az anya testében?
16 Se io ho rifiutato a’ poveri ciò che desideravano, Ed ho fatti venir meno gli occhi della vedova;	16 Megtagadtam-e a szegényektől, amit kívántak? Epedni hagytam-e az özvegy szemét?
17 E se ho mangiato tutto solo il mio boccone, E se l’orfano non ne ha eziandio mangiato;	17 Egyedül fogyasztottam-e falatomat, és nem kapott-e belőle az árva is?
18 Conciossiachè dalla mia fanciullezza esso sia stato allevato meco, Come appresso un padre; Ed io abbia dal ventre di mia madre avuta cura della vedova;	18 – Hiszen ifjúkorom óta növekedett velem a részvét és anyám méhéből jött ki velem! –
19 Se ho veduto che alcuno perisse per mancamento di vestimento, E che il bisognoso non avesse nulla da coprirsi;	19 Láttam-e veszni indulót úgy, hogy nem volt ruhája, és szegényt úgy, hogy nem volt takarója,
20 Se le sue reni non mi hanno benedetto, E se egli non si è riscaldato con la lana delle mie pecore;	20 és nem áldottak-e engem akkor az ő oldalai, és nem melegedett-e juhaim gyapjában?
21 Se io ho levata la mano contro all’orfano, Perchè io vedeva chi mi avrebbe aiutato nella porta;	21 Vajon fölemeltem-e kezemet az árva ellen, mert erősebbnek láttam magamat a kapuban?
22 Caggiami la paletta della spalla, E sia il mio braccio rotto, e divelto dalla sua canna.	22 Akkor szakadjon le vállam a lapockájáról, és törjék le karom a csontjáról!
23 Perciocchè io avea spavento della ruina mandata da Dio, E che io non potrei durar per la sua altezza	23 Hisz mindig féltem volna Istentől, akár a rám szakadó ártól, s el sem tudtam volna viselni a terhét.
24 Se ho posto l’oro per mia speranza; E se ho detto all’oro fino: Tu sei la mia confidanza;	24 Vajon az aranyat tartottam-e erősségemnek, és mondtam-e a színaranynak: Te vagy bizodalmam!
25 Se mi son rallegrato perchè le mie facoltà fosser grandi, E perchè la mia mano avesse acquistato assai;	25 Örültem-e annak, hogy bőven volt vagyonom, és hogy sokat szerzett kezem?
26 Se ho riguardato il sole, quando risplendeva; E la luna facendo il suo corso, chiara e lucente;	26 Néztem-e a napot, amint ragyogott, s a holdat, amint szépen úszott?
27 E se il mio cuore è stato di nascosto sedotto, E la mia bocca ha baciata la mia mano;	27 És közben engedett-e szívem titokban a csábításnak, és csókra emeltem-e kezemet a számhoz?
28 Questa ancora è una iniquità da giudici; Conciossiachè io avrei rinnegato l’Iddio disopra.	28 Igen nagy gonoszság lett volna ez is. Tagadása a fölséges Istennek!
29 Se mi son rallegrato della calamità del mio nemico, Se mi son commosso di allegrezza, quando male gli era sopraggiunto,	29 Örültem-e annak romlásán, aki gyűlölt engem és ujjongtam-e, ha baleset érte?
30 Io che non pure ho recato il mio palato a peccare, Per chieder la sua morte con maledizione;	30 Hiszen nem engedtem, hogy torkom vétkezzék, hogy átokkal kihívjam halálát.
31 Se la gente del mio tabernacolo non ha detto: Chi ci darà della sua carne? Noi non ce ne potremmo giammai satollare….	31 Nem mondták-e sátram lakói: ‘Ne lakjunk-e jól pecsenyéjéből?’
32 Il forestiere non è restato la notte in su la strada; Io ho aperto il mio uscio al viandante	32 – Nem hált a jövevény az utcán, nyitva állt ajtóm a vándornak! –
33 Se io ho coperto il mio misfatto, come fanno gli uomini, Per nasconder la mia iniquità nel mio seno…	33 Palástoltam-e bűnömet emberi módon, s elrejtettem-e vétkemet keblemben?
34 Quantunque io potessi spaventare una gran moltitudine, Pure i più vili della gente mi facevano paura, Ed io mi taceva, e non usciva fuor della porta.	34 Féltem-e nagy sokaságtól, és visszariasztott-e a rokonság lenézése, úgy, hogy inkább hallgattam, ki sem mozdultam az ajtón?
35 Oh! avessi io pure chi mi ascoltasse! Ecco, il mio desiderio è Che l’Onnipotente mi risponda, O che colui che litiga meco mi faccia una scritta;	35 Bár lenne, aki meghallana engem, és meghallgatná óhajomat a Mindenható, s az írná meg a vádiratot, aki meg is ítél,
36 Se io non la porto in su la spalla, E non me la lego attorno a guisa di bende.	36 hogy a vállamon hordozzam, és ékességként felköthessem fejemre!
37 Io gli renderei conto di tutti i miei passi, Io mi accosterei a lui come un capitano.	37 Minden lépésemnél hírül adnám és bemutatnám neki, mint fejedelemnek!
38 Se la mia terra grida contro a me, E se parimente i suoi solchi piangono;	38 Bosszúért kiált-e ellenem szántóföldem, és sírnak-e vele barázdái?
39 Se ho mangiati i suoi frutti senza pagamento, E se ho fatto sospirar l’anima de’ suoi padroni;	39 Megettem-e termését fizetés nélkül, keserítettem-e szántói lelkét?
40 In luogo del grano nascami il tribolo, E il loglio in luogo dell’orzo. Qui finiscono i ragionamenti di Giobbe	40 Akkor búza helyett tövist és árpa helyett gazt teremjen nekem!« Véget értek Jób szavai.