1 Rispose Iob, e disse: | 1 Jób pedig ezekkel a szavakkal válaszolt: |
2 Dio il volesse, che li peccati miei fossero a peso, per li quali io meritai l'ira; e la miseria, ch' io patisco, nella stadera. | 2 »Bár mérlegre vetnék haragot érdemlő vétkeimet és a nyomorúságot, melyet szenvedek, |
3 Quasi come l'arena del mare, questa è più grave; donde le parole mie di dolore sono piene. | 3 akkor, mint a tenger fövenye, ez bizonyulna nehezebbnek; ezért vannak tele szavaim keserűséggel! |
4 Però che le saette del Signore in me sono, le indignazioni delle quali ha bevuto lo spirito mio; e le paure del (nostro) Signore cavalcano contro a me. | 4 Mert belém fúródtak az Úr nyilai, és mérgük felissza lelkemet; az Úr rémítései hadakoznak ellenem. |
5 Or raggirà l'asino, quando avrà l'erba? e muggerà lo bue, quando starà dinanzi alla mangiatoia piena? | 5 Ordít-e a vadszamár, ha füve van? Vagy bőg-e az ökör, ha teli jászol előtt áll? |
6 Ovvero puote alcuno assaggiare quello che non era salato? (senza sale). Ovvero puote alcuno assaggiare quello, lo qual assaggiato dà la morte? | 6 És lehet-e enni ízetlent, ami nincsen megsózva, vagy enni jóízűen azt, ami megízlelve halált okoz? |
7 (All' anima dello affamato ancora quelle cose che sono amare paiono dolci), quelle cose le quali in prima non volea toccare l'anima mia, ora per l'angoscia i cibi miei sono. | 7 Amit azelőtt illetni sem akartam, nyomorúságomban az lett most ételem! |
8 Chi mi dà, che venghi a me la petizione mia, e quello ch' io aspetto dia a me Iddio? | 8 Bárcsak jönne, amit kértem, és megadná Isten, amit remélek, |
9 E colui che cominciò, lui mi fracassi, sciolga la mano sua e uccida me? | 9 és tetszenék neki, hogy összezúzzon, felemelje kezét és végezzen velem! |
10 E questo sarà a me consolazione, che tormentato me con dolore, non mi perdoni; e non contraddicerò alle parole del Santo. | 10 Akkor még az lenne vigaszom, hogy bár kínnal sújt és meg nem kímél, mégsem ellenkezem a Szent szavaival. |
11 Che è adunque la fortezza mia, acciò ch' io sostenga? O vero quale è lo mio fine, ch' io mi stia pazientemente? | 11 Mi az én erőm, hogy kitartsak? És mi a végem, hogy türelmesen várjak? |
12 Nè anco la fortezza mia è fortezza di pietre; nè anco la carne mia è di metallo. | 12 Talán a kövek erőssége az én erőm? Talán ércből van a testem? |
13 Ecco, non è a me aiuto in me, e (alle mie cose bisognevoli) li miei amici si partiro da me. | 13 Íme: nincsen magamban segítségem, s az enyéim is messze eltávoztak tőlem. |
14 E colui che toglie dall' amico suo la misericordia, la paura del Signore abbandona. | 14 Aki megvonja barátjától a könyörületet, elhagyja az Úr félelmét. |
15 Li fratelli miei trapassarono me, sì come il torrente che ratto passa nella valle. | 15 Testvéreim cserben hagynak, mint a patakok, amelyek hirtelen kiöntenek medrükből; |
16 Coloro che temono la brinata, cadrà sopra loro la neve. | 16 zavarosak a jégtől, ömlik beléjük a hólé; |
17 Nel tempo, nel quale saranno dissipati, periranno; e quando si scalderanno, saranno disciolti del suo luogo. | 17 hőség idején azonban véget érnek, s amint felmelegszik, elapadnak medrükben; |
18 Involte sono le vie delli andamenti loro; anderanno in vôto, e periranno. | 18 tétován kanyarog folyásuk útja, felszállnak az űrbe és eltűnnek. |
19 Considerate le vie di Tema, e gli andamenti di Saba; e aspettate uno poco. | 19 Keresik őket Tema karavánjai, bizakodnak bennük Sába vándor menetei, |
20 Confusi sono, perciò ch' io sperai; in verità vennero insino a me, e di vergogna coperti sono. | 20 de szégyent vallanak bizakodásukkal, elmennek hozzájuk s kudarcot vallanak. |
21 Ora siete venuti; e ora vedete la piaga mia, e temete. | 21 Ti is most ilyenek vagytok hozzám: lám visszariadtatok, látva csapásomat! |
22 Or non vi dissi: arrecate a me, e della sostanza vostra donate a me. | 22 Vajon mondtam-e: Hozzatok nekem valamit! Adjatok nekem vagyonotokból!? |
23 O veramente: liberatemi della mano del nimico, e della mano delli robusti scampate me. | 23 Vagy: Mentsetek ki az ellenség kezéből! A zsarolók kezéből váltsatok ki engem!? |
24 Ammaestrate me, e io tacerò; e se per avventura alcuna cosa io non ho saputo, ammaestratemi. | 24 Csak oktassatok, majd én hallgatok; ha netán tévedtem, adjátok tudtomra! |
25 Perchè detraeste alle parole della veritade, conciosia cosa che non sia alcuno di voi che mi possa riprendere? | 25 Miért gáncsoltok őszinte beszédet, holott közületek nincs, aki ellenem tanúskodni tudna? |
26 Di riprendere solamente lo parlare ragionevole voi fabbricate, e le parole alli venti voi proferite. | 26 Csak korholás végett gondoltok ki beszédeket, s a szavakat szélnek bocsátjátok; |
27 Sopra lo pupillo rovinate, e di subvertere vi sforzate l'amico vostro. | 27 rátámadtok az árvára, és barátotokat kiforgatni igyekeztek. |
28 Ma impertanto quello che avete cominciato, compietelo; date le orecchie, e vedete se io mento. | 28 De végezzétek csak el, amit kezdtetek, hallgassatok meg és lássátok, hazudok-e? |
29 Rispondete, io ve ne prego, senza contenzione; e favellate, e quello ch' è giusto giudicate. | 29 Feleljetek, kérlek, elfogultság nélkül, és szólva, igaz ítéletet tegyetek, |
30 E non troverete nella lingua mia iniquitade, nè nelle mascelle mie risuonerà sciocchezza. | 30 akkor nem találtok hamisságot nyelvemen, és torkomból nem hangzik dőreség! |