1 Então Jó abriu a boca e amaldiçoou o dia de seu nascimento. | 1 Ezután megnyitotta Jób a száját, elátkozta születése napját |
2 Jó falou nestes termos: | 2 és mondta: |
3 Pereça o dia em que nasci e a noite em que foi dito: uma criança masculina foi concebida! | 3 »Vesszen a nap, amelyen születtem, az éj, amelyen mondták: ‘Fiú fogantatott.’ |
4 Que esse dia se mude em trevas! Que Deus, lá do alto, não se incomode com ele; que a luz não brilhe sobre ele! | 4 Legyen az a nap sötétség, Isten odafenn ne törődjék vele, napfény azon ne világítson. |
5 Que trevas e obscuridade se apoderem dele, que nuvens o envolvam, que eclipses o apavorem, | 5 Lepje el sötétség s a halál árnya, ülje meg sűrű felleg, és borítsa keserűség! |
6 que a sombra o domine; esse dia, que não seja contado entre os dias do ano, nem seja computado entre os meses! | 6 Sötét förgeteg vegye ez éjjelt birtokába; az év napjai közé be ne tudják, s a hónapokhoz ne számítsák! |
7 Que seja estéril essa noite, que nenhum grito de alegria se faça ouvir nela. | 7 Maradjon az az éjjel magtalan, vígság azon ne legyen; |
8 Amaldiçoem-na aqueles que amaldiçoaram os dias, aqueles que são hábeis para evocar Leviatã! | 8 átkozzák el azok, akik napot átokkal illetnek, akik készek felkelteni a Leviatánt! |
9 Que as estrelas de sua madrugada se obscureçam, e em vão espere a luz, e não veja abrirem-se as pálpebras da aurora, | 9 Öltözzenek sötétbe hajnalának csillagai, várja a világosságot, de hiába, ne lássa hajnal hasadását, |
10 já que não fechou o ventre que me carregou para me poupar a vista do mal! | 10 mert nem zárta el az engem hordozó méhnek kapuját, mert nem tartotta távol szememtől a nyomorúságot! |
11 Por que não morri no seio materno, por que não pereci saindo de suas entranhas? | 11 Miért nem haltam meg a méhben? Miért nem pusztultam el mindjárt, amikor kijöttem a méhből? |
12 Por que dois joelhos para me acolherem, por que dois seios para me amamentarem? | 12 Térd engem miért fogadott, miért tápláltak emlők? |
13 Estaria agora deitado e em paz, dormiria e teria o repouso | 13 Így most csendben aludnék, békességben szenderegnék együtt |
14 com os reis, árbitros da terra, que constroem para si mausoléus; | 14 királyokkal, országok tanácsosaival, akik pusztaságot építettek maguknak, |
15 com os príncipes que possuíam o ouro, e enchiam de dinheiro as suas casas. | 15 vagy fejedelmekkel, akik aranyban bővelkedtek, akik ezüsttel töltötték meg házaikat. |
16 Ou então, como o aborto escondido, eu não teria existido, como as crianças que não viram o dia. | 16 Vagy mint az elásott idétlen gyermek, nem lennék többé, mint a magzat, amely nem látott napvilágot. |
17 Ali, os maus cessam os seus furores, ali, repousam os exaustos de forças, | 17 Ott felhagynak a gonoszok a tombolással, és pihennek az erőben megfogyottak; |
18 ali, os prisioneiros estão tranqüilos, já não mais ouvem a voz do exator. | 18 együtt vannak bántódás nélkül, akik hajdan foglyok voltak, nem hallják többé a börtönőr szavát. |
19 Ali, juntos, os pequenos e os grandes se encontram, o escravo ali está livre do jugo do seu senhor. | 19 Együtt van ott kicsiny és nagy egyaránt, s a szolga már nem függ urától. |
20 Por que conceder a luz aos infelizes, e a vida àqueles cuja alma está desconsolada, | 20 Mire való világosság a nyomorultnak és élet a keseredett léleknek? |
21 que esperam a morte, sem que ela venha, e a procuram mais ardentemente do que um tesouro, | 21 Azoknak, akik várják a halált, de nem jő, és ásva keresik, jobban mint a kincset; |
22 que são felizes até ficarem transportados de alegria, quando encontrarem o sepulcro? | 22 akik örülnének mérték nélkül, ha a sírt végre megtalálnák? |
23 Ao homem cujo caminho é escondido e que Deus cerca de todos os lados? | 23 Mire való az élet a férfinak, akinek útja el van rejtve, akit Isten homályba burkolt? |
24 Em lugar do pão tenho meus suspiros, e os meus gemidos se espalham como a água. | 24 Sóhajjal kezdem étkezésemet, mint víz árja ömlik hangos zokogásom; |
25 Todos os meus temores se realizam, e aquilo que me dá medo vem atingir-me. | 25 mert amitől félve féltem, az elért engem, s amitől rettegtem, eljött reám. |
26 Não tenho paz, nem descanso, nem repouso; só tenho agitação. | 26 Nem voltam álnok, nem hallgattam, nem nyugodtam, mégis rámborult a harag!« |