Acts of the Apostles 20

Revised Standard Version Catholic Edition	KÁLDI-NEOVULGÁTA
1 After the uproar ceased, Paul sent for the disciples and having exhorted them took leave of them and departed for Macedonia.	1 A zavargás megszűntével Pál magához hívta a tanítványokat, buzdította őket, azután elbúcsúzott, és útra kelt, hogy Makedóniába menjen.
2 When he had gone through these parts and had given them much encouragement, he came to Greece.	2 Miután bejárta azokat a területeket, többször is beszélt és intette őket, elment Görögországba,
3 There he spent three months, and when a plot was made against him by the Jews as he was about to set sail for Syria, he determined to return through Macedonia.	3 és ott töltött három hónapot. Amikor Szíriába készült hajózni, a zsidók cselt szőttek ellene. Ezért úgy határozott, hogy Makedónián át tér vissza.
4 Sopater of Beroea, the son of Pyrrhus, accompanied him; and of the Thessalonians, Aristarchus and Secundus; and Gaius of Derbe, and Timothy; and the Asians, Tychicus and Trophimus.	4 A béreai Szopatér, Pirrosz fia volt a kísérője, a tesszalonikiek közül pedig Arisztarchosz és Szekundusz, továbbá a derbéi Gájusz és Timóteus, végül Ázsiából Tichikusz és Trofimusz.
5 These went on and were waiting for us at Troas,	5 Ők elmentek előre, és megvártak minket Troászban.
6 but we sailed away from Philippi after the days of Unleavened Bread, and in five days we came to them at Troas, where we stayed for seven days.	6 Mi pedig a kovásztalan kenyerek napjai után elhajóztunk Filippiből, és öt nap múlva értük utol őket Troászban, ahol hét napot töltöttünk.
7 On the first day of the week, when we were gathered together to break bread, Paul talked with them, intending to depart on the morrow; and he prolonged his speech until midnight.	7 A hét első napján azután, amikor egybegyűltünk a kenyérszegésre, Pál beszélni kezdett nekik. Mivel másnap útra akart kelni, a beszédet egészen éjfélig nyújtotta.
8 There were many lights in the upper chamber where we were gathered.	8 A felső teremben, ahol egybegyűltünk, volt lámpa bőven.
9 And a young man named Eutychus was sitting in the window. He sank into a deep sleep as Paul talked still longer; and being overcome by sleep, he fell down from the third story and was taken up dead.	9 Közben egy Eutíchosz nevű fiút, aki az ablakban ült és mély álomba merült, mert Pál hosszan beszélt, az álom elnyomta, leesett a harmadik emeletről, és holtan szedték fel.
10 But Paul went down and bent over him, and embracing him said, "Do not be alarmed, for his life is in him."	10 Pál lement hozzá, ráborult, átkarolta, és így szólt: »Ne nyugtalankodjatok, mert a lelke benne van!«
11 And when Paul had gone up and had broken bread and eaten, he conversed with them a long while, until daybreak, and so departed.	11 Aztán felment, megszegte a kenyeret és evett, s beszélt még jó sokáig, egészen virradatig, akkor kelt útra.
12 And they took the lad away alive, and were not a little comforted.	12 A fiút pedig élve hozták oda, és teljesen megvigasztalódtak.
13 But going ahead to the ship, we set sail for Assos, intending to take Paul aboard there; for so he had arranged, intending himself to go by land.	13 Mi pedig hajóra szálltunk, és Asszoszba hajóztunk, hogy ott felvegyük Pált. Így rendelkezett ugyanis, mert ő maga szárazon akarta megtenni az utat.
14 And when he met us at Assos, we took him on board and came to Mitylene.	14 Amikor aztán összetalálkozott velünk Asszoszban, felvettük őt, és Mitilénébe mentünk.
15 And sailing from there we came the following day opposite Chios; the next day we touched at Samos; and the day after that we came to Miletus.	15 Innen elhajóztunk, s másnap Khiosz elé értünk. A következő nap Szamoszon kötöttünk ki, majd a rákövetkező napon megérkeztünk Milétoszba.
16 For Paul had decided to sail past Ephesus, so that he might not have to spend time in Asia; for he was hastening to be at Jerusalem, if possible, on the day of Pentecost.	16 Pál ugyanis úgy határozott, hogy Efezus mellett elhajózik, hogy ne kelljen időznie Ázsiában. Sietett, hogy ha lehetséges, pünkösd napján már Jeruzsálemben legyen.
17 And from Miletus he sent to Ephesus and called to him the elders of the church.	17 Milétoszból beüzent tehát Efezusba, és hívatta az egyház presbitereit.
18 And when they came to him, he said to them: "You yourselves know how I lived among you all the time from the first day that I set foot in Asia,	18 Amikor azok odaértek és együtt voltak, így szólt hozzájuk: »Tudjátok, hogy Ázsiába jövetelem első napjától fogva hogyan voltam veletek az egész idő alatt.
19 serving the Lord with all humility and with tears and with trials which befell me through the plots of the Jews;	19 Szolgáltam az Úrnak teljes alázatossággal, könnyhullatás és megpróbáltatások között, amelyek a zsidók cselszövései miatt értek.
20 how I did not shrink from declaring to you anything that was profitable, and teaching you in public and from house to house,	20 Semmi hasznosat el nem hagytam, mindent hirdettem nektek, tanítottalak titeket nyilvánosan és házanként.
21 testifying both to Jews and to Greeks of repentance to God and of faith in our Lord Jesus Christ.	21 Tanúságot tettem mind a zsidók, mind a pogányok előtt az Istenhez való megtérésről és a Jézus Krisztusba, a mi Urunkba vetett hitről.
22 And now, behold, I am going to Jerusalem, bound in the Spirit, not knowing what shall befall me there;	22 És most íme, lélekben megkötözve elmegyek Jeruzsálembe, és nem tudom, mi minden vár ott rám.
23 except that the Holy Spirit testifies to me in every city that imprisonment and afflictions await me.	23 Csak azt tudom, amit a Szentlélek minden városban értésemre ad, hogy bilincsek és szorongatások várnak rám Jeruzsálemben.
24 But I do not account my life of any value nor as precious to myself, if only I may accomplish my course and the ministry which I received from the Lord Jesus, to testify to the gospel of the grace of God.	24 De nem félek ezektől. Az életemet sem tartom értékesebbnek, mint magamat, csak elvégezhessem pályafutásomat, az ige szolgálatát, amelyet az Úr Jézustól kaptam, hogy tanúságot tegyek Isten kegyelmének evangéliumáról.
25 And now, behold, I know that all you among whom I have gone preaching the kingdom will see my face no more.	25 Azt is tudom már, hogy közületek, akik között jártam, s akiknek hirdettem Isten országát, többé senki sem fogja látni arcomat.
26 Therefore I testify to you this day that I am innocent of the blood of all of you,	26 Azért szentül állítom ma nektek, hogy nem szárad rajtam senkinek a vére sem.
27 for I did not shrink from declaring to you the whole counsel of God.	27 Mert nem vonakodtam attól, hogy hirdessem nektek Isten maradéktalan akaratát.
28 Take heed to yourselves and to all the flock, in which the Holy Spirit has made you overseers, to care for the church of the LORD which he obtained with the blood of his own.	28 Vigyázzatok magatokra és az egész nyájra, amely fölé a Szentlélek elöljáróul helyezett titeket, hogy kormányozzátok Isten egyházát, amelyet tulajdon vérén szerzett.
29 I know that after my departure fierce wolves will come in among you, not sparing the flock;	29 Tudom, hogy miután elmegyek, ragadozó farkasok jönnek közétek, és nem fogják kímélni a nyájat.
30 and from among your own selves will arise men speaking perverse things, to draw away the disciples after them.	30 Sőt köztetek is támadnak férfiak, akik fonák dolgokat beszélnek, hogy magukkal ragadják a tanítványokat.
31 Therefore be alert, remembering that for three years I did not cease night or day to admonish every one with tears.	31 Őrködjetek azért és tartsátok emlékezetben, hogy három éven át éjjel-nappal könnyek között szüntelenül intettem mindegyikteket.
32 And now I commend you to God and to the word of his grace, which is able to build you up and to give you the inheritance among all those who are sanctified.	32 Most pedig Istennek ajánllak titeket, és az ő kegyelme igéjének. Neki van hatalma, hogy gyarapodást és örökséget adjon az összes megszentelt számára.
33 I coveted no one's silver or gold or apparel.	33 Nem kívántam el senki ezüstjét, aranyát vagy ruháját.
34 You yourselves know that these hands ministered to my necessities, and to those who were with me.	34 Magatok tudjátok, hogy ezek a kezek dolgoztak meg azért, amire szükségem volt nekem és azoknak, akik velem vannak.
35 In all things I have shown you that by so toiling one must help the weak, remembering the words of the Lord Jesus, how he said, 'It is more blessed to give than to receive.'"	35 Mindenben megmutattam nektek, hogy így kell fáradozni, segíteni a gyöngéken, és megemlékezni az Úr Jézus szavairól, mert ő mondta: ‘Nagyobb boldogság adni, mint kapni.’«
36 And when he had spoken thus, he knelt down and prayed with them all.	36 Miután ezeket elmondta, letérdelt, és együtt imádkozott mindnyájukkal.
37 And they all wept and embraced Paul and kissed him,	37 Azok pedig mindannyian nagy sírásra fakadtak, és Pál nyakába borulva csókolgatták őt.
38 sorrowing most of all because of the word he had spoken, that they should see his face no more. And they brought him to the ship.	38 Az a mondása fájt nekik leginkább, hogy nem fogják többé viszontlátni az arcát. Végül pedig elkísérték őt a hajóra.