Luke 20

CATHOLIC PUBLIC DOMAIN	KÁLDI-NEOVULGÁTA
1 And it happened that, on one of the days when he was teaching the people in the temple and preaching the Gospel, the leaders of the priests, and the scribes, gathered together with the elders,	1 Történt pedig, hogy egy napon, amikor a népet tanította a templomban és az evangéliumot hirdette, odamentek a főpapok és az írástudók a vénekkel együtt,
2 and they spoke to him, saying: “Tell us, by what authority do you do these things? Or, who is it that has given you this authority?”	2 és így szóltak hozzá: »Mondd meg nekünk, milyen hatalommal teszed ezeket, vagy ki adta neked ezt a hatalmat?«
3 And in response, Jesus said to them: “I will also question you about one word. Respond to me:	3 Ő így válaszolt nekik: »Én is kérdezek tőletek valamit: Mondjátok meg nekem,
4 The baptism of John, was it from heaven, or of men?”	4 János keresztsége a mennyből való volt-e vagy az emberektől?«
5 So they discussed it among themselves, saying: “If we say, ‘From heaven,’ he will say, ‘Then why did you not believe him?’	5 Azok így tanakodtak egymás között: »Ha azt mondjuk: ‘A mennyből volt’, azt fogja felelni: ‘Miért nem hittetek hát neki?’
6 But if we say, ‘Of men,’ the whole people will stone us. For they are certain that John was a prophet.”	6 Ha pedig azt mondjuk: ‘Az emberektől’, akkor az egész nép megkövez bennünket, mert meg van győződve, hogy János próféta.«
7 And so they responded that they did not know where it was from.	7 Ezért azt válaszolták, hogy nem tudják, honnét való.
8 And Jesus said to them, “Neither will I tell you by what authority I do these things.”	8 Erre Jézus azt mondta nekik: »Akkor én sem mondom meg nektek, hogy milyen hatalommal teszem ezeket.«
9 Then he began to tell the people this parable: “A man planted a vineyard, and he loaned it to settlers, and he was on a sojourn for a long time.	9 A népnek pedig ezt a példabeszédet kezdte mondani: »Egy ember szőlőt ültetett. Kiadta bérbe a szőlőműveseknek, azután elutazott hosszabb időre.
10 And in due time, he sent a servant to the farmers, so that they would give to him from the fruit of the vineyard. And they beat him and drove him away, empty-handed.	10 Amikor eljött az ideje, elküldött egy szolgát a szőlőművesekhez, hogy a szőlő terméséből adják oda neki a ráeső részt. De a szőlőmunkások megverték, és üres kézzel elkergették.
11 And he continued to send another servant. But beating him and treating him with contempt, they likewise sent him away, empty-handed.	11 Ekkor egy másik szolgát küldött; azok azonban azt is megverték, gyalázattal illették, és üres kézzel elkergették.
12 And he continued to send a third. And wounding him also, they drove him away.	12 Erre egy harmadikat is küldött; de azok azt is megsebesítették és kidobták.
13 Then the lord of the vineyard said: ‘What shall I do? I will send my beloved son. Perhaps when they have seen him, they will respect him.’	13 Akkor a szőlő ura így szólt: ‘Mit tegyek? Elküldöm az én kedves fiamat; őt talán megbecsülik.’
14 And when the settlers had seen him, they discussed it among themselves, saying: ‘This one is the heir. Let us kill him, so that the inheritance will be ours.’	14 A szőlőművesek azonban, amikor meglátták őt, így tanakodtak maguk között: ‘Ez az örökös; öljük meg, és miénk lesz az örökség!’
15 And forcing him outside of the vineyard, they killed him. What, then, will the lord of the vineyard do to them?”	15 Aztán kidobták őt a szőlőből és megölték. Mit tesz velük ezután a szőlő ura?
16 “He will come and destroy those settlers, and he will give the vineyard to others.” And upon hearing this, they said to him, “Let it not be.”	16 Odamegy és elpusztítja azokat a szőlőműveseket, a szőlőt pedig másoknak adja.« Amikor meghallották ezt, így szóltak: »Távol legyen tőlünk!«
17 Then, gazing at them, he said: “Then what does this mean, which is written: ‘The stone which the builders have rejected, the same has become the head of the corner?’	17 Ő azonban végignézett rajtuk és megkérdezte: »Mit jelent hát az, ami írva van: ‘A kő, amelyet az építők elvetettek, szegletkővé lett’?
18 Everyone who falls on that stone will be shattered. And anyone upon whom it falls will be crushed.”	18 Mindaz, aki erre a kőre ráesik, összezúzódik, akire pedig ez ráesik, szétmorzsolja azt.«
19 And the leaders of the priests, and the scribes, were seeking to lay hands on him in that same hour, but they feared the people. For they realized that he had spoken this parable about them.	19 Abban az órában a főpapok és az írástudók kezet akartak emelni rá, de féltek a néptől; megértették ugyanis, hogy róluk mondta ezt a példabeszédet.
20 And being attentive, they sent traitors, who would pretend that they were just, so that they might catch him in his words and then hand him over to the power and authority of the procurator.	20 Hogy szemmel tartsák őt, megfigyelőket küldtek, akik magukat igazaknak tettették, hogy megfoghassák őt beszéde alapján, és a hatóság és a helytartó hatalmába adhassák.
21 And they questioned him, saying: “Teacher, we know that you speak and teach correctly, and that you do not consider anyone’s status, but you teach the way of God in truth.	21 Ezek megkérdezték tőle: »Mester! Tudjuk, hogy helyesen szólsz és tanítasz, s hogy nem vagy személyválogató, hanem igazságban tanítod az Isten útját.
22 Is it lawful for us to pay the tribute to Caesar, or not?”	22 Szabad-e adót fizetnünk a császárnak, vagy nem?«
23 But realizing their deceitfulness, he said to them: “Why do you test me?	23 Ő észrevette álnokságukat, és azt mondta nekik:
24 Show me a denarius. Whose image and inscription does it have?” In response, they said to him, “Caesar’s.”	24 »Mutassatok nekem egy dénárt. Kinek a képe és felirata van rajta?« Azt felelték neki: »A császáré.«
25 And so, he said to them: “Then repay the things that are Caesar’s, to Caesar, and the things that are God’s, to God.”	25 Erre azt mondta nekik: »Adjátok hát meg a császárnak, ami a császáré, és Istennek, ami az Istené.«
26 And they were not able to contradict his word before the people. And being amazed at his answer, they were silent.	26 Így nem tudtak belekötni szavaiba, melyeket a nép előtt mondott; inkább elcsodálkoztak feleletén, és elhallgattak.
27 Now some of the Sadducees, who deny that there is a resurrection, approached him. And they questioned him,	27 Odamentek hozzá néhányan a szaddúceusok közül, akik tagadják a feltámadást, és megkérdezték őt:
28 saying: “Teacher, Moses wrote for us: If any man’s brother will have died, having a wife, and if he does not have any children, then his brother should take her as his wife, and he should raise up offspring for his brother.	28 »Mester, Mózes előírta nekünk: Ha valakinek meghal a testvére, akinek felesége volt, de gyermeke nem, akkor a testvér vegye el az asszonyt, és támasszon utódot testvérének .
29 And so there were seven brothers. And the first took a wife, and he died without sons.	29 Volt hét testvér. Az első megnősült, aztán meghalt gyermek nélkül.
30 And the next one married her, and he also died without a son.	30 Előbb a második,
31 And the third married her, and similarly all seven, and none of them left behind any offspring, and they each died.	31 majd a harmadik vette feleségül őt, és hasonlóképpen mind a heten, gyermeket nem hagyva, mind meghaltak.
32 Last of all, the woman also died.	32 Végül meghalt az asszony is.
33 In the resurrection, then, whose wife will she be? For certainly all seven had her as a wife.”	33 A feltámadáskor ezek közül kinek lesz a felesége az asszony? Hiszen mind a hétnek felesége volt.«
34 And so, Jesus said to them: “The children of this age marry and are given in marriage.	34 Jézus ezt felelte nekik: »E világ fiai házasodnak és férjhez mennek.
35 Yet truly, those who shall be held worthy of that age, and of the resurrection from the dead, will neither be married, nor take wives.	35 Azok pedig, akik méltók lesznek elnyerni a másik világot és a halálból való föltámadást, nem házasodnak, és férjhez sem mennek,
36 For they can no longer die. For they are equal to the Angels, and they are children of God, since they are children of the resurrection.	36 hiszen többé már meg sem halhatnak. Hasonlók lesznek ugyanis az angyalokhoz, és Isten fiai lesznek, mert a feltámadás fiai.
37 For in truth, the dead do rise again, as Moses also showed beside the bush, when he called the Lord: ‘The God of Abraham, and the God of Isaac, and the God of Jacob.’	37 Hogy pedig a halottak feltámadnak, azt Mózes is jelezte a csipkebokornál, amikor az Urat ‘Ábrahám Istenének, Izsák Istenének és Jákob Istenének’ mondta.
38 And so he is not the God of the dead, but of the living. For all are alive to him.”	38 Isten pedig nem a holtaké, hanem az élőké, hiszen mindenki érte él.«
39 Then some of the scribes, in response, said to him, “Teacher, you have spoken well.”	39 Ekkor néhány írástudó azt mondta neki: »Mester! Helyesen feleltél.«
40 And they no longer dared to question him about anything.	40 És többé nem mertek kérdezni tőle semmit.
41 But he said to them: “How can they say that the Christ is the son of David?	41 Ekkor ő kérdezte meg tőlük: »Hogyan mondhatják Krisztust Dávid fiának,
42 Even David himself says, in the book of Psalms: ‘The Lord said to my Lord, sit at my right hand,	42 amikor maga Dávid mondja a zsoltárok könyvében: ‘Így szólt az Úr az én Uramhoz: Ülj az én jobbomra,
43 until I set your enemies as your footstool.’	43 míg ellenségeidet lábad zsámolyává nem teszem!’
44 Therefore, David calls him Lord. So how can he be his son?”	44 Dávid tehát Urának hívja őt. Hogyan lehet akkor az ő fia?«
45 Now in the hearing of all the people, he said to his disciples:	45 Ezután az egész nép hallatára ezt mondta tanítványainak:
46 “Be cautious of the scribes, who choose to walk in long robes, and who love greetings in the marketplace, and the first chairs in the synagogues, and the first places at table during feasts,	46 »Óvakodjatok az írástudóktól, akik szeretnek pompás öltözékben járni, és kedvelik azt, ha köszöntik őket a tereken, meg az első üléseket a zsinagógákban, és a főhelyeket a lakomákon.
47 who devour the houses of widows, feigning long prayers. These will receive the greater damnation.”	47 Felélik az özvegyek házát, miközben színleg nagyokat imádkoznak. Ezekre súlyosabb ítélet vár.«