2 Corinthians 1

NEW AMERICAN BIBLE	KÁLDI-NEOVULGÁTA
1 Paul, an apostle of Christ Jesus by the will of God, and Timothy our brother, to the church of God that is in Corinth, with all the holy ones throughout Achaia:	1 Pál, Isten akaratából Krisztus Jézus apostola, és Timóteus testvér, Isten korintusi egyházának, valamint az összes szenteknek, akik egész Achájában vannak.
2 grace to you and peace from God our Father and the Lord Jesus Christ.	2 Kegyelem nektek és békesség Istentől, a mi Atyánktól, és az Úr Jézus Krisztustól!
3 Blessed be the God and Father of our Lord Jesus Christ, the Father of compassion and God of all encouragement,	3 Áldott legyen Isten, a mi Urunk Jézus Krisztus Atyja, az irgalom Atyja és minden vigasztalás Istene,
4 who encourages us in our every affliction, so that we may be able to encourage those who are in any affliction with the encouragement with which we ourselves are encouraged by God.	4 aki megvigasztal minket minden szorongattatásunkban, hogy mi is megvigasztalhassuk azokat, akik bármiféle szorongattatásban vannak, azzal a vigasztalással, amellyel Isten minket is megvigasztal.
5 For as Christ's sufferings overflow to us, so through Christ does our encouragement also overflow.	5 Mert amint bőven van részünk Krisztus szenvedéseiben, úgy bőven van részünk Krisztus által a vigasztalásban is.
6 If we are afflicted, it is for your encouragement and salvation; if we are encouraged, it is for your encouragement, which enables you to endure the same sufferings that we suffer.	6 Ha szorongatást szenvedünk, az a ti vigasztalásotokért és üdvösségetekért van, ha pedig vigasztalásban van részünk, az is a ti megvigasztalásotokért van, amely erőt ad ugyanazoknak a szenvedéseknek az elviselésére, amelyeket mi is elszenvedünk.
7 Our hope for you is firm, for we know that as you share in the sufferings, you also share in the encouragement.	7 Szilárd a reménységünk titeket illetően, mert tudjuk, hogy amint társaink vagytok a szenvedésekben, úgy társaink lesztek a vigasztalásban is.
8 We do not want you to be unaware, brothers, of the affliction that came to us in the province of Asia; we were utterly weighed down beyond our strength, so that we despaired even of life.	8 Mert nem akarjuk, hogy ne tudjatok, testvérek, a mi szorongattatásunkról, amelyben Ázsiában volt részünk. Módfelett, erőnkön felül próbára tettek minket, úgyhogy még az életünk felől is kétségeink voltak.
9 Indeed, we had accepted within ourselves the sentence of death, that we might trust not in ourselves but in God who raises the dead.	9 Sőt magunkban már a halálos ítéletet is elfogadtuk, hogy ne magunkban bízzunk, hanem Istenben, aki feltámasztja a halottakat.
10 He rescued us from such great danger of death, and he will continue to rescue us; in him we have put our hope (that) he will also rescue us again,	10 Ő megszabadított minket ekkora halálos veszedelemből, és meg is fog szabadítani. Őbenne bízunk, hogy ezután is megszabadít,
11 as you help us with prayer, so that thanks may be given by many on our behalf for the gift granted us through the prayers of many.	11 ha ti is segítségünkre lesztek értünk mondott imáitokkal, hogy a kegyelmi adományokért, amelyeket sokan eszközöltek ki számunkra, sokan adjanak hálát értünk.
12 For our boast is this, the testimony of our conscience that we have conducted ourselves in the world, and especially toward you, with the simplicity and sincerity of God, (and) not by human wisdom but by the grace of God.	12 Mert ez a mi dicsekvésünk: lelkiismeretünknek az a bizonysága, hogy egyszerű módon és istenfélő őszinteséggel, nem emberi bölcsesség szerint, hanem Isten kegyelmével jártunk a világon, kiváltképpen nálatok.
13 For we write you nothing but what you can read and understand, and I hope that you will understand completely,	13 Hiszen nem írunk nektek mást, mint amit olvastok és meg is értetek – remélem, hogy teljesen meg fogjátok érteni,
14 as you have come to understand us partially, that we are your boast as you also are ours, on the day of (our) Lord Jesus.	14 mint ahogy részben már meg is értettetek minket –, hogy mi a ti dicsekvésetek vagyunk, ugyanúgy, ahogy ti is a miénk, a mi Urunk Jézus napján.
15 With this confidence I formerly intended to come to you so that you might receive a double favor,	15 Ezzel a bizalommal akartam hozzátok menni a múltkor, hogy másodízben legyen részetek a kegyelemben,
16 namely, to go by way of you to Macedonia, and then to come to you again on my return from Macedonia, and have you send me on my way to Judea.	16 és aztán tőletek átmenni Makedóniába, és Makedóniából ismét visszatérni hozzátok, hogy ti kísérjetek el Júdeába.
17 So when I intended this, did I act lightly? Or do I make my plans according to human considerations, so that with me it is "yes, yes" and "no, no"?	17 Amikor tehát ezt akartam, vajon könnyelmű voltam? Vagy amit tervezek, azt emberi módon tervezem, úgyhogy nálam az »igen, igen« egyben »nem, nem« is?
18 As God is faithful, our word to you is not "yes" and "no."	18 Isten hűségére mondom, hogy hozzátok intézett beszédünkben nincs: »igen« is meg »nem« is.
19 For the Son of God, Jesus Christ, who was proclaimed to you by us, Silvanus and Timothy and me, was not "yes" and "no," but "yes" has been in him.	19 Mert Isten Fia, Jézus Krisztus, akit köztetek hirdettünk, én, Szilvánusz és Timóteus, nem volt »igen« is meg »nem« is, hanem az »igen« valósult meg benne.
20 For however many are the promises of God, their Yes is in him; therefore, the Amen from us also goes through him to God for glory.	20 Mert ahány ígérete csak van Istennek, mind »igen« lett őbenne. Ezért az »ámen« is általa hangzik fel tőlünk Isten dicsőségére.
21 But the one who gives us security with you in Christ and who anointed us is God;	21 Aki pedig megerősít minket veletek együtt Krisztusban, és aki felkent minket, az Isten,
22 he has also put his seal upon us and given the Spirit in our hearts as a first installment.	22 és ő az, aki pecsétjével megjelölt minket, s foglalóként a Lelket adta szívünkbe.
23 But I call upon God as witness, on my life, that it is to spare you that I have not yet gone to Corinth.	23 Istent hívom tanúnak magam mellett, hogy irántatok való kíméletből nem mentem el eddig Korintusba.
24 Not that we lord it over your faith; rather, we work together for your joy, for you stand firm in the faith.	24 Mert nem uralkodni akarunk hiteteken, hanem örömötök segítői vagyunk, hiszen a hitben erősen álltok.