Deuteronomy 1

NEW AMERICAN BIBLE	KÁLDI-NEOVULGÁTA
1 These are the words which Moses spoke to all Israel beyond the Jordan ( in the desert, in the Arabah, opposite Suph, between Paran and Tophel, Laban, Hazeroth and Dizahab;	1 Ezek azok a szavak, amelyeket Mózes egész Izraelhez intézett a Jordánon túl, a pusztában, a Mezőségen, a Vörös-tengerrel átellenben, Párán, Tófel, Lábán és Hácerót között, ahol igen sok arany van.
2 it is a journey of eleven days from Horeb to Kadesh-barnea by way of the highlands of Seir).	2 Tizenegy napig tart a járás a Hórebtől a Szeír hegy felé vivő úton Kádes-Barneáig.
3 In the fortieth year, on the first day of the eleventh month, Moses spoke to the Israelites all the commands that the LORD had given him in their regard.	3 A negyvenedik esztendőben, a tizenegyedik hónapban, a hó első napján Mózes elmondta Izrael fiainak mindazt, amit megparancsolt neki az Úr,
4 After he had defeated Sihon, king of the Amorites, who lived in Heshbon, and Og, king of Bashan, who lived in Ashtaroth and in Edrei,	4 miután megverte Szihont, az amoriták királyát, aki Hesebonban lakott, meg Ógot, Básán királyát, aki Astarótban és Edráiban lakott.
5 Moses began to explain the law in the land of Moab beyond the Jordan, as follows:	5 A Jordánon túl Moáb földjén kezdte el Mózes kifejteni a törvényt ezekkel a szavakkal:
6 "The LORD, our God, said to us at Horeb, 'You have stayed long enough at this mountain.	6 »Az Úr, a mi Istenünk szólt hozzánk a Hóreben, és azt mondta: ‘Eleget voltatok már ennél a hegynél!
7 Leave here and go to the hill country of the Amorites and to all the surrounding regions, the land of the Canaanites in the Arabah, the mountains, the foothills, the Negeb and the seacoast; to Lebanon, and as far as the Great River (the Euphrates).	7 Forduljatok meg, és menjetek el az amoriták hegységére, s a többi helyre, amely annak közelében van: a Mezőségre, a Hegyvidékre, az Alföldre, a Délvidékre, a tenger mellékére, a kánaániak földjére és a Libanonra, egészen a nagy folyóig, az Eufráteszig.
8 I have given that land over to you. Go now and occupy the land I swore to your fathers, Abraham, Isaac and Jacob, I would give to them and to their descendants.'	8 Íme, mondom, nektek adtam azt: menjetek be, és foglaljátok el azt a földet, amely felől megesküdött az Úr atyáitoknak, Ábrahámnak, Izsáknak és Jákobnak, hogy nekik és utódaiknak adja.’
9 "At that time I said to you, 'Alone, I am unable to carry you.	9 Ugyanabban az időben én azt mondtam nektek:
10 The LORD, your God, has so multiplied you that you are now as numerous as the stars in the sky.	10 Egymagam nem boldogulok veletek, mert az Úr, a ti Istenetek megsokasított titeket, s immár olyan sokan vagytok, mint az ég csillagai.
11 May the LORD, the God of your fathers, increase you a thousand times over, and bless you as he promised!	11 Adjon az Úr, atyáitok Istene még sok ezret e számhoz, s áldjon meg titeket, amint mondta! –
12 But how can I alone bear the crushing burden that you are, along with your bickering?	12 De én egymagam nem győzöm ügyeiteket, terheiteket és pereiteket.
13 Choose wise, intelligent and experienced men from each of your tribes, that I may appoint them as your leaders.'	13 Adjatok tehát közületek bölcs és értelmes férfiakat, akiknek magaviselete törzseitekben elismert, hogy feljebbvalóitokká tegyem őket.
14 You answered me, 'We agree to do as you have proposed.'	14 Ekkor ti ezt feleltétek nekem: ‘Jó dolog, amit tenni akarsz.’
15 So I took outstanding men of your tribes, wise and experienced, and made them your leaders as officials over thousands, over hundreds, over fifties and over tens, and other tribal officers.	15 Vettem tehát törzseitekből bölcs és nemes férfiakat, és megtettem őket feljebbvalóitokká: ezrek, százak, ötvenek és tizek fejeivé, hogy tanítsanak titeket mindenben.
16 I charged your judges at that time, 'Listen to complaints among your kinsmen, and administer true justice to both parties even if one of them is an alien.	16 Aztán megparancsoltam nekik: Hallgassátok meg őket, s ami igazságos, azt ítéljétek, akár bennszülött az illető, akár idegen.
17 In rendering judgment, do not consider who a person is; give ear to the lowly and to the great alike, fearing no man, for judgment is God's. Refer to me any case that is too hard for you and I will hear it.'	17 Semmi különbség se legyen a személyek között: a kicsit éppúgy hallgassátok meg, mint a nagyot, senkinek a személyére se tekintsetek, mert Isten ügye az ítélet. Ha valami nehéznek tűnik nektek, terjesszétek elém, azt én hallgatom meg.
18 Thereupon I gave you all the commands you were to fulfill.	18 Aztán megparancsoltam mindazt, amit tennetek kell.
19 "Then, in obedience to the command of the LORD, our God, we set out from Horeb and journeyed through the whole desert, vast and fearful as you have seen, in the direction of the hill country of the Amorites. We had reached Kadesh-barnea	19 Ezek után elindultunk a Hórebtől, és átmentünk azon a rettenetes és végtelen nagy pusztán, amelyet láttatok, az amoriták hegysége felé vivő úton, amint az Úr, a mi Istenünk parancsolta nekünk. Amikor aztán Kádes-Barneába jutottunk,
20 when I said to you, 'You have come to the hill country of the Amorites, which the LORD, our God, is giving us.	20 azt mondtam nektek: Eljutottatok az amoriták hegységéig, amelyet az Úr, a mi Istenünk nekünk ad.
21 The LORD, your God, has given this land over to you. Go up and occupy it, as the LORD, the God of your fathers, commands you. Do not fear or lose heart.'	21 Lásd e földet, amelyet az Úr, a te Istened neked ad, menj fel, és foglald el, amint az Úr, a mi Istenünk atyáidnak mondta; ne félj és semmit se rettegj.
22 Then all of you came up to me and said, 'Let us send men ahead to reconnoiter the land for us and report to us on the road we must follow and the cities we must take.'	22 Erre valamennyien elém járultatok, és azt mondtátok: ‘Küldjünk el férfiakat, hogy vegyék szemügyre a földet, és mondják meg, melyik úton kell felmennünk, és mely városokba kell mennünk.’
23 Agreeing with the proposal, I chose twelve men from your number, one from each tribe.	23 Mivel tetszett nekem ez a beszéd, elküldtem közületek tizenkét férfit, egyet-egyet minden törzsből.
24 They set out into the hill country as far as the Wadi Eshcol, and explored it.	24 Azok el is indultak, felmentek a hegységre, és eljutottak egészen a Szőlőfürt völgyéig. Szemügyre vették a földet,
25 Then, taking along some of the fruit of the land, they brought it down to us and reported, 'The land which the LORD, our God, gives us is good.'	25 vettek gyümölcséből, s hogy megmutassák termékenységét, elhozták hozzánk, és azt mondták: ‘Jó az a föld, amelyet az Úr, a mi Istenünk adni fog nekünk.’
26 "But you refused to go up, and after defying the command of the LORD, your God,	26 Ti azonban nem akartatok felmenni, hanem ellene szegültetek az Úr, a mi Istenünk szavának.
27 you set to murmuring in your tents, 'Out of hatred for us the LORD has brought us up out of the land of Egypt, to deliver us into the hands of the Amorites and destroy us.	27 Zúgolódtatok sátraitokban, és azt mondtátok: ‘Gyűlöl minket az Úr. Azért hozott ki minket Egyiptom földjéről, hogy az amoriták kezébe adjon, és eltöröljön bennünket.
28 What shall we meet with up there? Our kinsmen have made us fainthearted by reporting that the people are stronger and taller than we, and their cities are large and fortified to the sky; besides, they saw the Anakim there.'	28 Hova menjünk fel? Maguk a kémek félemlítették meg szívünket, mert azt mondták: Igen nagy az a sokaság, termetre szálasabb nálunknál, a városok nagyok, és meg vannak erősítve az égig: az enakiták fiait láttuk mi ott.’
29 "But I said to you, 'Have no dread or fear of them.	29 Erre én azt mondtam nektek: Ne rettegjetek, és ne féljetek tőlük.
30 The LORD, your God, who goes before you, will himself fight for you, just as he took your part before your very eyes in Egypt,	30 Az Úr Isten, aki vezet titeket, maga fog harcolni értetek, mint ahogy Egyiptomban cselekedett mindenki szeme láttára.
31 as well as in the desert, where you saw how the LORD, your God, carried you, as a man carries his child, all along your journey until you arrived at this place.'	31 A pusztában is – te magad láttad –, úgy hordozott téged az Úr, a te Istened, mint ahogy az ember szokta hordozni kicsi gyermekét, az egész úton, amelyen jártatok, amíg eljutottatok erre a helyre.
32 Despite this, you would not trust the LORD, your God,	32 De még ekkor sem hittetek az Úrnak, a ti Isteneteknek,
33 who journeys before you to find you a resting place--by day in the cloud, and by night in the fire, to show the way you must go.	33 aki előttetek járt az úton, és kijelölte a helyet, ahol sátraitokat fel kellett állítanotok, és éjszaka tűz által mutatta nektek az utat, nappal pedig felhőoszlop által.
34 When the LORD heard your words, he was angry;	34 Amikor aztán az Úr meghallotta siránkozásotokat, megharagudott és megesküdött:
35 and he swore, 'Not one man of this evil generation shall look upon the good land I swore to give to your fathers,	35 ‘E gonosz nemzedéknek férfiai közül senki sem fogja meglátni azt a jó földet, amelyet esküvel ígértem atyáitoknak –
36 except Caleb, son of Jephunneh; he shall see it. For to him and to his sons I will give the land he trod upon, because he has followed the LORD unreservedly.'	36 kivéve Kálebet, Jefóne fiát: ő ugyanis meglátja, és neki meg fiainak adom azt a földet, amelyet taposott, mert követte az Urat.’ –
37 "The LORD was angered against me also on your account, and said, 'Not even you shall enter there,	37 Nem is lehet csodálni a nép ellen való haragját, amikor még énrám is megharagudott az Úr miattatok, s így szólt: ‘Te sem mégy be oda!
38 but your aide Joshua, son of Nun, shall enter. Encourage him, for he is to give Israel its heritage.	38 Józsue, Nún fia, a te szolgád megy be helyetted. Biztasd őt, és erősítsd, mert ő osztja el sorshúzással azt a földet Izraelnek.
39 Your little ones, who you said would become booty, and your children, who as yet do not know good from bad--they shall enter; to them I will give it, and they shall occupy it.	39 Gyermekeitek, akikről azt mondtátok, hogy fogságba kerülnek, s fiaitok, akik ma még nem ismerik a jó és rossz különbségét, azok mennek be; nekik adom azt a földet, s ők foglalják el.
40 But as for yourselves: turn about and proceed into the desert on the Red Sea road.'	40 Ti azonban forduljatok meg, s menjetek vissza a pusztába, a Vörös-tenger felé vivő úton!’
41 "In reply you said to me, 'We have sinned against the LORD. We will go up ourselves and fight, just as the LORD, our God, commanded us.' And each of you girded on his weapons, making light of going up into the hill country.	41 Erre ti azt feleltétek nekem: ‘Vétkeztünk az Úr ellen; felmegyünk és harcolunk, amint az Úr, a mi Istenünk parancsolta.’ Amikor aztán felfegyverkeztetek, s a hegyre tartottatok,
42 But the LORD said to me, 'Warn them: Do not go up and fight, lest you be beaten down before your enemies, for I will not be in your midst.'	42 azt mondta nekem az Úr: ‘Mondd nekik: Ne menjetek fel, s ne harcoljatok, mert nem vagyok veletek, hogy el ne hulljatok ellenségeitek előtt.’
43 I gave you this warning but you would not listen. In defiance of the LORD'S command you arrogantly marched off into the hill country.	43 Én szóltam, de ti nem hallgattatok rám, hanem szembeszálltatok az Úr parancsával, és felfuvalkodottan felmentetek a hegyre.
44 Then the Amorites living there came out against you and, like bees, chased you, cutting you down in Seir as far as Hormah.	44 Erre kijöttek az amoriták, akik a hegységben laktak, felvonultak ellenetek, és úgy megkergettek titeket, ahogy a méhek szokták megkergetni az embert, és vágtak titeket Szeírtől Hormáig.
45 On your return you wept before the LORD, but he did not listen to your cry or give ear to you.	45 Amikor aztán visszatértetek és sírtatok az Úr előtt, ő nem hallgatott meg titeket, s nem akart figyelni szavatokra.
46 That is why you had to stay as long as you did at Kadesh.	46 Így hosszú időn keresztül Kádes-Barneában maradtatok.