Daniel 6

NEW AMERICAN BIBLE	KÁLDI-NEOVULGÁTA
1 And Darius the Mede succeeded to the kingdom at the age of sixty-two.	1 Akkor a méd Dáriusz foglalta el az országot, hatvankét esztendős korában.
2 Darius decided to appoint over his entire kingdom one hundred and twenty satraps, to safeguard his interests;	2 Úgy tetszett Dáriusznak, hogy országa fölé, egész birodalmában elosztva százhúsz szatrapát állítson;
3 these were accountable to three supervisors, one of whom was Daniel.	3 azok fölé pedig három főnököt, akik közül az egyik Dániel volt, hogy a szatrapák nekik adjanak számot, és a királynak ne legyen annyi gondja.
4 Daniel outshone all the supervisors and satraps because an extraordinary spirit was in him, and the king thought of giving him authority over the entire kingdom.	4 Dániel azonban kiválóbb volt valamennyi főnöknél és szatrapánál, mert Isten lelke nagyobb mértékben volt meg benne.
5 Therefore the supervisors and satraps tried to find grounds for accusation against Daniel as regards the administration. But they could accuse him of no wrongdoing; because he was trustworthy, no fault of neglect or misconduct was to be found in him.	5 Mivel a király őt egész országa fölé szándékozott állítani, azért a főnökök és a szatrapák arra törekedtek, hogy valami kifogást találjanak Dániel ellen a király szolgálatában, de semmi kifogást vagy gyanús dolgot sem tudtak találni, mert hűséges volt, és semmiféle bűnt vagy gyanús dolgot sem lehetett találni benne.
6 Then these men said to themselves, "We shall find no grounds for accusation against this Daniel unless by way of the law of his God."	6 Azért ezt mondták azok a férfiak: »Nem találunk ez ellen a Dániel ellen semmi kifogást sem, hacsak nem az ő Istenének törvényében.«
7 So these supervisors and satraps went thronging to the king and said to him, "King Darius, live forever!	7 Akkor a főnökök és a szatrapák a királyhoz futottak és azt mondták neki: »Dáriusz király, örökké élj!
8 All the supervisors of the kingdom, the prefects, satraps, nobles, and governors are agreed that the following prohibition ought to be put in force by royal decree: no one is to address any petition to god or man for thirty days, except to you, O king; otherwise he shall be cast into a den of lions.	8 Országodnak összes főnöke, hivatalnoka, szatrapája, tanácsosa és bírája megállapodtak, hogy királyi rendeletet és határozatot kell kibocsátani, hogy mindenki, aki harminc napon belül valamely kéréssel bármely más istenhez vagy emberhez fordul, mint hozzád, király, azt vessék az oroszlánok vermébe.
9 Now, O king, issue the prohibition over your signature, immutable and irrevocable under Mede and Persian law."	9 Most azért király, erősítsd meg ezt a határozatot és add ki írásban a rendeletet, hogy a médek és a perzsák törvénye következtében megváltoztatni ne lehessen, és senki meg ne szeghesse.«
10 So King Darius signed the prohibition and made it law.	10 Dáriusz király ki is adta és kibocsátotta a rendeletet.
11 Even after Daniel heard that this law had been signed, he continued his custom of going home to kneel in prayer and give thanks to his God in the upper chamber three times a day, with the windows open toward Jerusalem.	11 Noha Dániel ezt tudta – azt tudniillik, hogy a rendeletet kibocsátották –, bement a házába, és felső termének Jeruzsálem felé nyitott ablakánál naponként háromszor térdre borult és imádkozott, s magasztalta Istenét, úgy, amint azelőtt is tenni szokta.
12 So these men rushed in and found Daniel praying and pleading before his God.	12 Így azok az emberek, akik fürkészve lesték, rá is találtak Dánielre, amint imádkozott és Istenéhez könyörgött.
13 Then they went to remind the king about the prohibition: "Did you not decree, O king, that no one is to address a petition to god or man for thirty days, except to you, O king; otherwise he shall be cast into a den of lions?" The king answered them, "The decree is absolute, irrevocable under the Mede and Persian law."	13 Erre elmentek, és kérdést intéztek a királyhoz a parancs felől: »Király! Vajon nem rendelted-e el, hogy mindenkit, aki harminc napon belül valamely más istenhez vagy emberhez fordul kéréssel, mint hozzád, király, azt vessék az oroszlánok vermébe?« Azt felelte nekik a király: »Úgy van a dolog, a médek és a perzsák megszeghetetlen törvénye szerint.«
14 To this they replied, "Daniel, the Jewish exile, has paid no attention to you, O king, or to the decree you issued; three times a day he offers his prayer."	14 Ekkor ők feleltek, és azt mondták a királynak: »A Júda fogoly fiai közül való Dániel nem törődik törvényeddel és a határozattal, amit kiadtál, hanem naponként háromszor elimádkozza a maga imádságát.«
15 The king was deeply grieved at this news and he made up his mind to save Daniel; he worked till sunset to rescue him.	15 Mikor a király ezt meghallotta, nagyon elszomorodott, és Dániel mellé állt, hogy őt megszabadítsa, s egészen napnyugtáig azon fáradozott, hogy megmentse.
16 But these men insisted. "Keep in mind, O king," they said, "that under the Mede and Persian law every royal prohibition or decree is irrevocable."	16 Ám azok a férfiak megértették a királyt és azt mondták neki: »Tudd meg, király, hogy a médek és a perzsák törvénye szerint semmiféle határozatot, amelyet a király kiad, megváltoztatni nem szabad.«
17 So the king ordered Daniel to be brought and cast into the lions' den. To Daniel he said, "May your God, whom you serve so constantly, save you."	17 Erre a király kiadta a parancsot, és Dánielt előhozták, és az oroszlánok vermébe vetették. Azt mondta akkor a király Dánielnek: »A te Istened, akit te mindenkor tisztelsz, szabadítson meg téged!«
18 To forestall any tampering, the king sealed with his own ring and the rings of the lords the stone that had been brought to block the opening of the den.	18 Aztán hoztak egy követ, rátették a verem szájára, s a király lepecsételte gyűrűjével és főembereinek gyűrűjével, hogy semmi se történjék Dániel ellen.
19 Then the king returned to his palace for the night; he refused to eat and he dismissed the entertainers. Since sleep was impossible for him,	19 A király aztán hazament, és étkezés nélkül nyugalomra tért. Nem is hordták fel elé az étkeket, de még az álom is elkerülte őt.
20 the king rose very early the next morning and hastened to the lions' den.	20 Hajnalhasadtával aztán felkelt a király, és sietve az oroszlánok verméhez ment.
21 As he drew near, he cried out to Daniel sorrowfully, "O Daniel, servant of the living God, has the God whom you serve so constantly been able to save you from the lions?"	21 Mikor a verem közeléhez ért, síró hangon hívta Dánielt és szólította őt: »Dániel, az élő Isten szolgája, vajon a te Istened, akinek te mindenkor szolgálsz, meg tudott-e téged szabadítani az oroszlánoktól?«
22 Daniel answered the king: "O king, live forever!	22 Azt felelte erre Dániel a királynak: »Király, örökké élj!
23 My God has sent his angel and closed the lions' mouths so that they have not hurt me. For I have been found innocent before him; neither to you have I done any harm, O king!"	23 Az én Istenem elküldte angyalát és bezárta az oroszlánok száját, és ezek nem ártottak nekem, mert ő igaznak talált engem; de ellened sem követtem el bűnt, király!«
24 This gave the king great joy. At his order Daniel was removed from the den, unhurt because he trusted in his God.	24 Igen megörült ennek a király, és megparancsolta, hogy húzzák ki Dánielt a veremből. Ki is húzták Dánielt a veremből, és semmi sérülést sem találtak rajta, mert bízott az ő Istenében.
25 The king then ordered the men who had accused Daniel, along with their children and their wives, to be cast into the lions' den. Before they reached the bottom of the den, the lions overpowered them and crushed all their bones.	25 A király parancsára azonban elővezették azokat a férfiakat, akik Dánielt bevádolták, és őket magukat vetették az oroszlánok vermébe, valamint fiaikat és feleségeiket. Még le sem értek a verem fenekére, s az oroszlánok máris megragadták őket, és összetörték minden csontjukat.
26 Then King Darius wrote to the nations and peoples of every language, wherever they dwell on the earth: "All peace to you!	26 Ekkor Dáriusz király írt minden népnek, törzsnek és nyelvnek, amely bárhol a földön lakik: »Békességtek bőségben legyen!
27 I decree that throughout my royal domain the God of Daniel is to be reverenced and feared: "For he is the living God, enduring forever; his kingdom shall not be destroyed, and his dominion shall be without end.	27 Elrendeltem, hogy egész birodalmamban és országomban rettegjék és féljék Dániel Istenét, Mert ő az élő Isten, és örökké az marad; az Ő országának nem lesz vége, és hatalma örökké tart.
28 He is a deliverer and savior, working signs and wonders in heaven and on earth, and he delivered Daniel from the lions' power."	28 Ő megment és megszabadít, jeleket és csodákat művel az égen és a földön; Ő, aki megszabadította Dánielt az oroszlánok verméből.«
29 So Daniel fared well during the reign of Darius and the reign of Cyrus the Persian.	29 Dánielnek ettől fogva jó sorsa volt Dáriusz uralkodása alatt és a perzsa Círusz uralkodása alatt.