1 Kings 3

NEW AMERICAN BIBLE	KÁLDI-NEOVULGÁTA
1 With the royal power firmly in his grasp, Solomon allied himself by marriage with Pharaoh, king of Egypt. The daughter of Pharaoh, whom he married, he brought to the City of David, until he should finish building his palace, and the temple of the LORD, and the wall around Jerusalem.	1 Amikor így megszilárdult a királyság Salamon kezében, rokonságra lépett a fáraóval, Egyiptom királyával; elvette ugyanis annak a lányát. Ezt addig, amíg be nem fejezte palotájának, az Úr házának, meg a Jeruzsálemet körülvevő falnak építését, a Dávid-városba vitte.
2 However, the people were sacrificing on the high places, for up to that time no temple had been built to the name of the LORD.	2 Ám a nép még a magaslatokon áldozott, mert mindazon napig még nem épült templom az Úr nevének.
3 Solomon loved the LORD, and obeyed the statutes of his father David; yet he offered sacrifice and burned incense on the high places.	3 Salamon szerette az Urat, s apjának, Dávidnak parancsai szerint járt, kivéve azt, hogy a magaslatokon áldozott, s gyújtott füstölőszert.
4 The king went to Gibeon to sacrifice there, because that was the most renowned high place. Upon its altar Solomon offered a thousand holocausts.	4 Elment tehát Gibeonba, hogy ott áldozzon – az volt ugyanis a legfőbb magaslat –, s ezer áldozati állatot mutatott be Salamon egészen elégő áldozatul azon az oltáron, Gibeonban.
5 In Gibeon the LORD appeared to Solomon in a dream at night. God said, "Ask something of me and I will give it to you."	5 Éjszaka aztán megjelent az Úr Salamonnak álmában és azt mondta: »Kérj, amit akarsz, s megadom neked.«
6 Solomon answered: "You have shown great favor to your servant, my father David, because he behaved faithfully toward you, with justice and an upright heart; and you have continued this great favor toward him, even today, seating a son of his on his throne.	6 Azt mondta erre Salamon: »Te a te szolgáddal, apámmal, Dáviddal nagy irgalmasságot cselekedtél, minthogy hűséggel, igazsággal s irántad egyenes szívvel járt színed előtt: megőrizted iránta nagy irgalmasságodat, s fiút adtál neki, s az ma az ő trónján ül.
7 O LORD, my God, you have made me, your servant, king to succeed my father David; but I am a mere youth, not knowing at all how to act.	7 Nos tehát, Uram, Isten, te királlyá tetted szolgádat, apám, Dávid helyett: de én kicsiny gyermek vagyok, s nem tudok kimenni-bejönni,
8 I serve you in the midst of the people whom you have chosen, a people so vast that it cannot be numbered or counted.	8 s itt áll szolgád a nép között, amelyet kiválasztottál, e mérhetetlen nép között, amelyet sokasága miatt megszámlálni, s megolvasni sem lehet.
9 Give your servant, therefore, an understanding heart to judge your people and to distinguish right from wrong. For who is able to govern this vast people of yours?"	9 Adj tehát szolgádnak értelmes szívet, hogy ítélni tudja népedet, s megkülönböztethesse a jót és a rosszat, hisz ki tudná ítélni e népet, ezt a te hatalmas népedet?«
10 The LORD was pleased that Solomon made this request.	10 Tetszett e beszéd az Úrnak, hogy ilyesmit kért Salamon.
11 So God said to him: "Because you have asked for this--not for a long life for yourself, nor for riches, nor for the life of your enemies, but for understanding so that you may know what is right--	11 Azt mondta azért az Úr Salamonnak: »Mivel ezt kérted, s nem kértél magadnak sem hosszú életet, sem gazdagságot, s nem kérted ellenségeid életét, hanem bölcsességet kértél magadnak, hogy igazságot szolgáltathass:
12 I do as you requested. I give you a heart so wise and understanding that there has never been anyone like you up to now, and after you there will come no one to equal you.	12 íme, szavad szerint cselekszem veled, s olyan bölcs és értelmes szívet adok neked, hogy hozzád hasonló sem előtted nem volt, sem utánad nem lesz.
13 In addition, I give you what you have not asked for, such riches and glory that among kings there is not your like.	13 Sőt amit nem kértél, azt is adok neked: olyan gazdagságot tudniillik és dicsőséget, hogy hozzád hasonló még senki sem volt a királyok között sohasem.
14 And if you follow me by keeping my statutes and commandments, as your father David did, I will give you a long life."	14 Ha pedig útjaimon jársz úgy, amint apád járt, s megtartod parancsolataimat és rendeleteimet, akkor még hosszú életet is adok neked.«
15 When Solomon awoke from his dream, he went to Jerusalem, stood before the ark of the covenant of the LORD, offered holocausts and peace offerings, and gave a banquet for all his servants.	15 Ekkor felébredt Salamon, s megértette, hogy álma volt. Amikor aztán Jeruzsálembe érkezett, az Úr szövetségének ládája elé állt, s egészen elégő áldozatokat mutatott be, s békeáldozatokat készített, s nagy lakomát rendezett minden szolgájának.
16 Later, two harlots came to the king and stood before him.	16 Akkor két parázna asszony jött a királyhoz. Eléje álltak,
17 One woman said: "By your leave, my lord, this woman and I live in the same house, and I gave birth in the house while she was present.	17 s egyikük ezt mondta: »Kérlek, uram, én és ez az asszony egy házban laktunk, s én ott szültem nála, a hálószobában.
18 On the third day after I gave birth, this woman also gave birth. We were alone in the house; there was no one there but us two.	18 Harmadnapra szülésem után ő is szült; mi együtt voltunk, s kettőnkön kívül senki más sem volt velünk a házban.
19 This woman's son died during the night; she smothered him by lying on him.	19 Egy éjjel azonban meghalt ennek az asszonynak a fia, mert álmában agyonnyomta.
20 Later that night she got up and took my son from my side, as I, your handmaid, was sleeping. Then she laid him in her bosom, after she had laid her dead child in my bosom.	20 Erre ő felkelt az éjfél csendjében, elvette mellőlem fiamat, amikor én, szolgálód, aludtam, s a maga keblére helyezte, az ő fiát pedig, aki meghalt, az én keblemre tette.
21 I rose in the morning to nurse my child, and I found him dead. But when I examined him in the morning light, I saw it was not the son whom I had borne."	21 Amikor aztán hajnalban felkeltem, hogy tejet adjak fiamnak, íme, halott volt. Amikor azonban fényes nappal jobban szemügyre vettem, rájöttem, hogy nem az én szülöttem.«
22 The other woman answered, "It is not so! The living one is my son, the dead one is yours." But the first kept saying, "No, the dead one is your child, the living one is mine!" Thus they argued before the king.	22 A másik asszony azt felelte: »Nem úgy van, ahogy mondod, hanem a te fiad halt meg, s az enyém él.« Amaz viszont azt mondta: »Hazudsz, mert az én fiam él, s a te fiad halt meg.« Ilyenképpen veszekedtek a király előtt.
23 Then the king said: "One woman claims, 'This, the living one, is my child, and the dead one is yours.' The other answers, 'No! The dead one is your child; the living one is mine.'"	23 Azt mondta ekkor a király: »Ez azt mondja: ‘az én fiam él, s a te fiad halt meg,’ az viszont azt mondja: ‘nem, hanem a te fiad halt meg, s az enyém él.’«
24 The king continued, "Get me a sword." When they brought the sword before him,	24 Azt mondta tehát a király: »Hozzatok elém egy kardot.« Amikor aztán odavitték a kardot a király elé,
25 he said, "Cut the living child in two, and give half to one woman and half to the other."	25 ő így szólt: »Vágjátok kétfelé az élő gyermeket, s adjátok felét az egyiknek s felét a másiknak.«
26 The woman whose son it was, in the anguish she felt for it, said to the king, "Please, my lord, give her the living child--please do not kill it!" The other, however, said, "It shall be neither mine nor yours. Divide it!"	26 Azt mondta erre az az asszony, akié az élő fiú volt (megindult ugyanis szíve a fián): »Kérlek, uram, adjátok inkább neki az élő gyermeket, de ne öljétek meg.« Az azonban azt mondta: »Se az enyém, se tied ne legyen: el kell csak felezni.«
27 The king then answered, "Give the first one the living child! By no means kill it, for she is the mother."	27 A király erre azt mondta: »Adjátok oda annak az élő gyermeket, s ne öljétek meg, mert az az anyja.«
28 When all Israel heard the judgment the king had given, they were in awe of him, because they saw that the king had in him the wisdom of God for giving judgment.	28 Meghallotta erre egész Izrael az ítéletet, amelyet a király hozott, s elfogta a félelem a király iránt, mert látta, hogy Isten bölcsessége vezeti az ítélkezésben.