2 Samuel 3

NEW AMERICAN BIBLE	KÁLDI-NEOVULGÁTA
1 There followed a long war between the house of Saul and that of David, in which David grew stronger, but the house of Saul weaker.	1 Hosszú háborúság lett aztán Saul háza és Dávid háza között, de Dávid egyre gyarapodott és erősödött, Saul háza pedig napról-napra gyengült.
2 Sons were born to David in Hebron: his first-born, Amnon, of Ahinoam from Jezreel;	2 Dávidnak a következő fiai születtek Hebronban: elsőszülötte Ámnon volt, a jezreeli Ahinoámtól;
3 the second, Chileab, of Abigail the widow of Nabal of Carmel; the third, Absalom, son of Maacah the daughter of Talmai, king of Geshur;	3 utána Keleáb, Abigailtól, a kármeli Nábál volt feleségétől; a harmadik Absalom, Maákának, Talmáj, gessúri király lányának fia;
4 the fourth, Adonijah, son of Haggith; the fifth, Shephatiah, son of Abital;	4 a negyedik Adoniás, Haggit fia; az ötödik Safárja, Abitál fia;
5 and the sixth, Ithream, of David's wife Eglah. These were born to David in Hebron.	5 a hatodik Jetraám, Eglától, Dávid feleségétől. Ezek születtek Dávidnak Hebronban.
6 During the war between the house of Saul and that of David, Abner was gaining power in the house of Saul.	6 Tehát, amíg folyt a harc Saul háza és Dávid háza között, Ábner, Nér fia vezette Saul házát.
7 Now Saul had had a concubine, Rizpah, the daughter of Aiah. And Ishbaal, son of Saul, said to Abner, "Why have you been intimate with my father's concubine?"	7 Volt azonban Saulnak egy mellékfelesége, név szerint Reszfa, Ája lánya. Azt mondta egyszer Isbaál Ábnernek:
8 Enraged at the words of Ishbaal, Abner said, "Am I a dog's head in Judah? At present I am doing a kindness to the house of your father Saul, to his brothers and his friends, by keeping you out of David's clutches; yet this day you charge me with a crime involving a woman!	8 »Miért mentél be apám mellékfeleségéhez?« Erre ő nagyon megharagudott Isbaál szavaiért, és azt mondta: »Hát Júda felé fordult kutyafej vagyok-e én ma, én, aki irgalmasságot cselekedtem apád, Saul házával, testvéreivel és hozzátartozóival, s nem adtalak Dávid kezébe? S te ma belém kötsz, s megdorgálsz azért az asszonyért?
9 May God do thus and so to Abner if I do not carry out for David what the LORD swore to him--	9 Büntesse Isten Ábnert most és mindenkor, ha úgy nem teszek Dáviddal, amint az Úr megesküdött Dávidnak:
10 that is, take away the kingdom from the house of Saul and establish the throne of David over Israel and over Judah from Dan to Beersheba."	10 ‘Elveszem a királyságot Saul házától, s Dávid trónját állítom Izrael és Júda fölé, Dántól Beersebáig.’«
11 In his fear of Abner, Ishbaal was no longer able to say a word to him.	11 Ő erre semmit sem mert felelni neki, mivel félt tőle.
12 Then Abner sent messengers to David in Telam, where he was at the moment, to say, "Make an agreement with me, and I will aid you by bringing all Israel over to you."	12 Ábner csakugyan követeket küldött maga helyett Dávidhoz, hogy mondják: »kié ez az ország«, és hogy mondják: »köss velem barátságot, s veled lesz a kezem, s hozzád térítem egész Izraelt.«
13 He replied, "Very well, I will make an agreement with you. But one thing I require of you. You must not appear before me unless you bring back Michal, Saul's daughter, when you come to present yourself to me."	13 Ő azt mondta: »Jó, barátságot kötök veled, de egy dolgot megkövetelek tőled; azt mondom: Ne kerülj a színem elé, amíg el nem hozod Míkolt, Saul lányát: úgy jöjj, és úgy kerülj elém.«
14 At the same time David sent messengers to Ishbaal, son of Saul, to say, "Give me my wife Michal, whom I espoused by paying a hundred Philistine foreskins."	14 Majd követeket küldött Dávid Isbaálhoz, Saul fiához is, és ezt üzente: »Add vissza feleségemet, Míkolt, akit száz filiszteus előbőre árán jegyeztem el magamnak.«
15 Ishbaal sent for her and took her away from her husband Paltiel, son of Laish,	15 Isbaál el is küldött érte, és elvetette őt a férjétől, Fáltieltől, Lais fiától.
16 who followed her weeping as far as Bahurim. But Abner said to him, "Go back!" And he turned back.	16 Férje ugyan siránkozva követte őt egész Bahurimig, de Ábner rászólt: »Eredj, térj vissza«, s akkor visszatért.
17 Abner then said in discussion with the elders of Israel: "For a long time you have been seeking David as your king.	17 Ábner aztán beszédet intézett Izrael véneihez, s ezeket mondta: »Tegnap is, tegnapelőtt is azt kívántátok, hogy Dávid uralkodjék rajtatok.
18 Now take action, for the LORD has said of David, 'By my servant David I will save my people Israel from the grasp of the Philistines and from the grasp of all their enemies.'"	18 Most tehát cselekedjetek, mert az Úr így szólt Dávidhoz: ‘Szolgámnak, Dávidnak a keze által mentem meg népemet, Izraelt, a filiszteusok és minden ellensége kezéből.’«
19 Abner also spoke personally to Benjamin, and then went to make his own report to David in Hebron concerning all that would be agreeable to Israel and to the whole house of Benjamin.	19 Ugyanígy szólt Ábner a benjaminitákhoz is. Aztán elment, hogy közölje Hebronban Dáviddal mindazt, amit Izrael s egész Benjamin határozott.
20 When Abner, accompanied by twenty men, came to David in Hebron, David prepared a feast for Abner and for the men who were with him.	20 El is jutott Dávidhoz Hebronba húsz emberrel, s Dávid lakomát szerzett Ábnernek s embereinek, akik vele jöttek.
21 Then Abner said to David, "I will now go to assemble all Israel for my lord the king, that they may make an agreement with you; you will then be king over all whom you wish to rule." So David bade Abner farewell, and he went away in peace.	21 Aztán azt mondta Ábner Dávidnak: »Hadd menjek el, hogy egybegyűjtsem eléd, uram-királyom elé, egész Izraelt és szövetséget kössek veled, s uralkodj mindeneken, miként lelked kívánja.« Amikor aztán Dávid elkísérte Ábnert, s az békességgel elment,
22 Just then David's servants and Joab were coming in from an expedition, bringing much plunder with them. Abner, having been dismissed by David, was no longer with him in Hebron but had gone his way in peace.	22 legott megjöttek Joábbal Dávid legényei, akik megverték a portyázókat, s igen nagy zsákmányt hoztak. Ábner ekkor már nem volt Dávidnál Hebronban, mert az elbocsátotta, és ő békében elment.
23 When Joab and the whole force he had with him arrived, he was informed, "Abner, son of Ner, came to David; he has been sent on his way in peace."	23 Joáb és az egész sereg, amely vele volt, csak azután érkezett. Elbeszélték azonban Joábnak: »Eljött Ábner, Nér fia a királyhoz. Az elbocsátotta, és ő békében elment.«
24 So Joab went to the king and said: "What have you done? Abner came to you. Why did you let him go peacefully on his way?	24 Bement erre Joáb a királyhoz és azt mondta: »Mit műveltél? Íme, Ábner idejött hozzád, miért engedted tehát elmenni és távozni?
25 Are you not aware that Abner came to deceive you and to learn the ins and outs of all that you are doing?"	25 Nem ismered-e Ábnert, Nér fiát? Hiszen csak azért jött hozzád, hogy megcsaljon, s tudja, mit teszel-veszel, s tudomása legyen mindenről, amit cselekszel.«
26 Joab then left David, and without David's knowledge sent messengers after Abner, who brought him back from the cistern of Sirah.	26 Amikor aztán Joáb kiment Dávidtól, követeket küldött Ábner után, s visszahozatta őt Szír vízvermétől, anélkül azonban, hogy Dávid tudta volna.
27 When Abner returned to Hebron, Joab took him aside within the city gate as though to speak with him privately. There he stabbed him in the abdomen, and he died in revenge for the killing of Joab's brother Asahel.	27 Amikor aztán Ábner visszatért Hebronba, Joáb álnokul félrevitte őt a kapuközbe, mintha beszélni akarna vele: s ott, bosszúból Aszaélnek, a fivérének a véréért, úgy lágyékon sújtotta, hogy meghalt.
28 Later David heard of it and said: "Before the LORD; I and my kingdom are forever innocent.	28 Amikor Dávid a már megtörtént dolgot meghallotta, azt mondta: »Ártatlan vagyok én és országom az Úr előtt mindörökké Ábnernek, Nér fiának vérétől.
29 May the full responsibility for the death of Abner, son of Ner, be laid to Joab and to all his family. May the men of Joab's family never be without one suffering from a discharge, or a leper, or one unmanly, one falling by the sword, or one in need of bread!"	29 Szálljon az Joáb fejére és apja egész házára, s ne fogyjon ki Joáb házából a folyásban szenvedő, a leprás, a mankóval járó, a kard alatt elhulló, a kenyérben szűkölködő!«
30 (Joab and his brother Abishai had lain in wait for Abner because he killed their brother Asahel in battle at Gibeon.)	30 Így ölte meg Joáb és Abisáj, a fivére, Ábnert, azért, mert megölte Aszaélt, a fivérüket Gibeonban, a harcban.
31 Then David said to Joab and to all the people who were with him, "Rend your garments, gird yourselves with sackcloth, and mourn over Abner." King David himself followed the bier.	31 Majd azt mondta Dávid Joábnak és az egész vele levő népnek: »Szaggassátok meg ruháitokat, övezzétek fel magatokat zsákkal és jajveszékeljetek Ábner temetési menetének élén.« Dávid király maga a halotti kerevet után haladt,
32 When they had buried Abner in Hebron, the king wept aloud at the grave of Abner, and the people also wept.	32 s amikor eltemették Ábnert Hebronban, Dávid király hangos sírásra fakadt Ábner sírja felett és sírt az egész nép is.
33 And the king sang this elegy over Abner: "Would Abner have died like a fool?	33 Majd gyászdalra zendített a király, és gyászolva Ábnert, azt mondta: »Nem úgy halt meg Ábner, mint a gyávák szoktak halni,
34 Your hands were not bound with chains, nor your feet placed in fetters; As men fall before the wicked, you fell." And all the people continued to weep for him.	34 kezedet nem kötötték össze, lábadat béklyó nem terhelte, hanem miként álnok emberek által szoktak elesni, úgy estél el te!« Felzokogott erre az egész nép és még inkább siratta.
35 Then they went to console David with food while it was still day. But David swore, "May God do thus and so to me if I eat bread or anything else before sunset."	35 Mindazonáltal még fényes nappal eljött az egész sokaság, hogy eledelt vegyen magához Dáviddal. Ám Dávid megesküdött, és azt mondta: »Büntessen engem az Úr most és mindenkor, ha naplemente előtt kenyeret vagy valami mást ízlelek.«
36 All the people noted this with approval, just as they were pleased with everything that the king did.	36 Tudomásul vette ezt az egész nép, és tetszett nekik mindaz, amit a király az egész nép előtt cselekedett,
37 So on that day all the people and all Israel came to know that the king had no part in the killing of Abner, son of Ner.	37 és meggyőződött az egész nép és egész Izrael azon a napon, hogy nem a király intézkedésére ölték meg Ábnert, Nér fiát.
38 The king then said to his servants: "You must recognize that a great general has fallen today in Israel.	38 Sőt, a király azt mondta szolgáinak: »Nem tudjátok-e, hogy vezér és nagy ember esett el ma Izraelben?
39 Although I am the anointed king, I am weak this day, and these men, the sons of Zeruiah, are too ruthless for me. May the LORD requite the evildoer in accordance with his evil deed."	39 Én azonban még gyenge vagyok, csak most kentek királlyá, azok az emberek pedig, azaz Száruja fiai hatalmasabbak nálam. Ezért az Úr fizessen meg a gonosztevőnek gonoszsága szerint.«