Deuteronomy 32

KING JAMES BIBLE	KÁLDI-NEOVULGÁTA
1 Give ear, O ye heavens, and I will speak; and hear, O earth, the words of my mouth.	1 »Halljátok egek, amit szólok, hallja a föld számnak igéit!
2 My doctrine shall drop as the rain, my speech shall distil as the dew, as the small rain upon the tender herb, and as the showers upon the grass:	2 Esőként csepegjen tanításom, harmatként hulljon szólásom úgy, mint zápor a pázsitra, mint az esőcsepp a sarjúra.
3 Because I will publish the name of the LORD: ascribe ye greatness unto our God.	3 Hirdetem ugyanis az Úr nevét: ismerjétek el Istenünk fenségét!
4 He is the Rock, his work is perfect: for all his ways are judgment: a God of truth and without iniquity, just and right is he.	4 Isten tettei tökéletesek, útjai mind helyesek, hűséges az Isten, hamisság nincs benne, igaz ő és őszinte.
5 They have corrupted themselves, their spot is not the spot of his children: they are a perverse and crooked generation.	5 Mégis vétkezett ellene, s gyalázata miatt nem fia többé a gonosz és elvetemült nemzedék.
6 Do ye thus requite the LORD, O foolish people and unwise? is not he thy father that hath bought thee? hath he not made thee, and established thee?	6 Ezzel fizetsz talán az Úrnak? Balga és esztelen nép! Nem atyád-e ő neked, az övé voltál, ő alkotott és szilárdított téged?
7 Remember the days of old, consider the years of many generations: ask thy father, and he will shew thee; thy elders, and they will tell thee.	7 Emlékezzél meg csak az ősi napokról, gondolj csak át minden nemzedéket, kérdezd meg atyádat, s elbeszéli neked, véneidet, és elmondják neked!
8 When the most High divided to the nations their inheritance, when he separated the sons of Adam, he set the bounds of the people according to the number of the children of Israel.	8 Amikor a Felséges a nemzeteket elosztotta, amikor Ádám fiait szétválasztotta, megszabta a népek határait Izraelt fiainak száma szerint,
9 For the LORD's portion is his people; Jacob is the lot of his inheritance.	9 s az Úr osztályrésze lett az ő népe, Jákob az ő kötélmérte öröksége.
10 He found him in a desert land, and in the waste howling wilderness; he led him about, he instructed him, he kept him as the apple of his eye.	10 Megtalálta a puszta földjén a borzalom és a kietlen sivatag helyén. Felkarolta, oktatgatta, mint a szeme fényét óvta.
11 As an eagle stirreth up her nest, fluttereth over her young, spreadeth abroad her wings, taketh them, beareth them on her wings:	11 Miként a sas, amely repülésre készteti fiait és felettük lebeg, kiterjesztette szárnyait, felkapta s tulajdon vállán hordozta.
12 So the LORD alone did lead him, and there was no strange god with him.	12 Egyedül az Úr vezette, idegen isten nem volt mellette.
13 He made him ride on the high places of the earth, that he might eat the increase of the fields; and he made him to suck honey out of the rock, and oil out of the flinty rock;	13 Hegyes vidékre helyezte, hogy a mezők gyümölcsét egye, mézet szívjon a kőszálból, olajat a kemény sziklából.
14 Butter of kine, and milk of sheep, with fat of lambs, and rams of the breed of Bashan, and goats, with the fat of kidneys of wheat; and thou didst drink the pure blood of the grape.	14 Élvezze tehenek vaját, juhok tejét, bárányok és básáni kosok kövérét, bakok húsát s búza velejét, s igya a szőlő színtiszta vérét.
15 But Jeshurun waxed fat, and kicked: thou art waxen fat, thou art grown thick, thou art covered with fatness; then he forsook God which made him, and lightly esteemed the Rock of his salvation.	15 Ám meghízott a kedves – és ficánkolt! Meghízott, kövér lett, meghájasodott, és elhagyta Istent, alkotóját, megvetette Istent, szabadító Szikláját!
16 They provoked him to jealousy with strange gods, with abominations provoked they him to anger.	16 Idegen istenekkel ingerelték, utálatosságokkal bőszítették,
17 They sacrificed unto devils, not to God; to gods whom they knew not, to new gods that came newly up, whom your fathers feared not.	17 démonoknak áldoztak, nem Istennek, isteneknek, kiket nem ismertek, újaknak, nemrég jötteknek, kiket atyáik nem tiszteltek.
18 Of the Rock that begat thee thou art unmindful, and hast forgotten God that formed thee.	18 Elhagytad Istent, szülődet, feledted az Urat, teremtődet.
19 And when the LORD saw it, he abhorred them, because of the provoking of his sons, and of his daughters.	19 Látta ezt az Úr és haragra gerjedt, mert felingerelték fiai s lányai.
20 And he said, I will hide my face from them, I will see what their end shall be: for they are a very froward generation, children in whom is no faith.	20 Mondta tehát: ‘Elrejtem arcomat előlük, hadd látom, mi lesz majd a végük, mert elvetemült nemzedék ez, hűtlenné vált gyermekek.
21 They have moved me to jealousy with that which is not God; they have provoked me to anger with their vanities: and I will move them to jealousy with those which are not a people; I will provoke them to anger with a foolish nation.	21 Ők azzal ingereltek, ami nem Isten, bőszítettek semmiségeikkel, én is ingerlem majd őket: népnek sem nevezhető néppel, bosszantom majd őket oktalan nemzettel.
22 For a fire is kindled in mine anger, and shall burn unto the lowest hell, and shall consume the earth with her increase, and set on fire the foundations of the mountains.	22 Tűz lobban fel haragomban s égni fog az alvilágnak fenekéig, megemészti a földet, termésével együtt s elégeti a hegyek alapjait.
23 I will heap mischiefs upon them; I will spend mine arrows upon them.	23 Elhalmozom őket a bajokkal, elfogyasztom rajtuk nyilaimat,
24 They shall be burnt with hunger, and devoured with burning heat, and with bitter destruction: I will also send the teeth of beasts upon them, with the poison of serpents of the dust.	24 éhség emészti meg őket, s madarak falják fel őket szörnyű harapásokkal. Rájuk uszítom a fenevadak fogát, a porban csúszó-mászó állatoknak dühét,
25 The sword without, and terror within, shall destroy both the young man and the virgin, the suckling also with the man of gray hairs.	25 kinn a kard fogja pusztítani őket, odahaza a rémület, ifjút, szüzet egyaránt, csecsemőt és aggastyánt.
26 I said, I would scatter them into corners, I would make the remembrance of them to cease from among men:	26 Sőt azt mondanám: Hol vannak? Hadd szüntetem meg emlékezetüket az emberek között! –
27 Were it not that I feared the wrath of the enemy, lest their adversaries should behave themselves strangely, and lest they should say, Our hand is high, and the LORD hath not done all this.	27 De ettől elállok, hogy ne bosszantsanak ellenségei, fel ne fuvalkodjanak ellenei, s azt ne mondják: A mi diadalmas kezünk s nem az Úr cselekedte mindezt!
28 For they are a nation void of counsel, neither is there any understanding in them.	28 Tanácstalan nemzet ez, s okosság nélkül való!
29 O that they were wise, that they understood this, that they would consider their latter end!	29 Bárcsak eszesek és értelmesek lennének, s fontolóra vennék végüket!
30 How should one chase a thousand, and two put ten thousand to flight, except their Rock had sold them, and the LORD had shut them up?	30 Hogy is kergethetne meg egy ember ezret, szalaszthatna meg kettő tízezret? Nemde csak úgy, hogy Sziklájuk eladja őket, s az Úr kiszolgáltatja őket?’
31 For their rock is not as our Rock, even our enemies themselves being judges.	31 - Hisz a mi Istenünk nem olyan, mint az ő isteneik, ezt ellenségeink is megítélhetik. –
32 For their vine is of the vine of Sodom, and of the fields of Gomorrah: their grapes are grapes of gall, their clusters are bitter:	32 Szőlőjük Szodoma szőlőjéből való, és Gomorra határából származó. Szőlőszemeik epeízű szemek, fürtjeik felette keserűek.
33 Their wine is the poison of dragons, and the cruel venom of asps.	33 Boruk sárkányok epéje, s viperák gyógyíthatatlan mérge.
34 Is not this laid up in store with me, and sealed up among my treasures?	34 Nincsen ez eltéve nálam, s lepecsételve kincstáraimban?
35 To me belongeth vengeance, and recompence; their foot shall slide in due time: for the day of their calamity is at hand, and the things that shall come upon them make haste.	35 Enyém a bosszú, én megfizetek annak idején, amikor meginog a lábuk. Közel van a veszedelem napja, sietve jő időpontja.
36 For the LORD shall judge his people, and repent himself for his servants, when he seeth that their power is gone, and there is none shut up, or left.	36 Akkor az Úr igazságot szolgáltat népének, s megkönyörül szolgáin, látva, hogy elerőtlenedett a kezük, odavannak a bezártak, s a szabadok is kimerültek.
37 And he shall say, Where are their gods, their rock in whom they trusted,	37 Akkor majd azt mondja: ‘Hol vannak isteneik, akikbe bizalmukat vetették,
38 Which did eat the fat of their sacrifices, and drank the wine of their drink offerings? let them rise up and help you, and be your protection.	38 akik megették áldozataik háját, s megitták italáldozataik borát? Keljenek fel, segítsenek titeket, oltalmazzanak a bajban benneteket!
39 See now that I, even I, am he, and there is no god with me: I kill, and I make alive; I wound, and I heal: neither is there any that can deliver out of my hand.	39 Lássátok be, hogy én vagyok egyedül s nincs más Isten rajtam kívül: én ölök és én éltetek, sebesítek és gyógyítok s nincs, aki kezemből kiszabadíthasson!
40 For I lift up my hand to heaven, and say, I live for ever.	40 Égnek emelem kezemet, s örök életemre mondom:
41 If I whet my glittering sword, and mine hand take hold on judgment; I will render vengeance to mine enemies, and will reward them that hate me.	41 Ha megélesítem villámló kardom s ítélethez fog kezem, bosszút állok ellenségeimen s megfizetek azoknak, akik gyűlölnek engem.
42 I will make mine arrows drunk with blood, and my sword shall devour flesh; and that with the blood of the slain and of the captives, from the beginning of revenges upon the enemy.	42 Vérrel részegítem nyilaimat, s hússal lakik jól kardom, a megöltek és a foglyok vérével, a tar fejű ellenség vérével.’
43 Rejoice, O ye nations, with his people: for he will avenge the blood of his servants, and will render vengeance to his adversaries, and will be merciful unto his land, and to his people.	43 Örvendjetek vele együtt, egek, és imádja őt Isten minden angyala, nemzetek, dicsérjétek népét, mert ő megtorolja szolgáinak vérét, bosszút áll ellenségeiken, s megkegyelmez népe földjének.«
44 And Moses came and spake all the words of this song in the ears of the people, he, and Hoshea the son of Nun.	44 Mózes tehát elment és Józsuéval, Nún fiával együtt elmondta ez ének minden szavát a nép füle hallatára.
45 And Moses made an end of speaking all these words to all Israel:	45 Amikor aztán végig elmondta mindezeket a szavakat az egész Izraelnek,
46 And he said unto them, Set your hearts unto all the words which I testify among you this day, which ye shall command your children to observe to do, all the words of this law.	46 ezt mondta nekik: »Véssétek szívetekbe mindezeket a szavakat, amelyekkel ma tanúságot teszek ellenetek, s parancsoljátok meg fiaitoknak, hogy tartsák emlékezetükben ezeket, s tegyék meg és teljesítsék mindazt, ami ebben a törvényben írva van,
47 For it is not a vain thing for you; because it is your life: and through this thing ye shall prolong your days in the land, whither ye go over Jordan to possess it.	47 mert e parancsokat nem hiába kaptátok, hanem azért, hogy általuk életetek legyen, s teljesítésük fejében hosszú ideig lakjatok azon a földön, amelynek elfoglalására átkeltek a Jordánon.«
48 And the LORD spake unto Moses that selfsame day, saying,	48 Még ugyanazon a napon így szólt az Úr Mózeshez:
49 Get thee up into this mountain Abarim, unto mount Nebo, which is in the land of Moab, that is over against Jericho; and behold the land of Canaan, which I give unto the children of Israel for a possession:	49 »Menj fel erre az Abárim (vagyis: Átkelés) hegységre, a Nébó hegyére, amely Moáb földjén, Jerikóval átellenben van és tekintsd meg Kánaán földjét, amelyet én majd Izrael fiainak adok birtokul. Aztán halj meg a hegyen,
50 And die in the mount whither thou goest up, and be gathered unto thy people; as Aaron thy brother died in mount Hor, and was gathered unto his people:	50 amelyre felmégy és térj meg népedhez, miként a Hór hegyén Áron bátyád is meghalt és megtért népéhez,
51 Because ye trespassed against me among the children of Israel at the waters of Meribah-Kadesh, in the wilderness of Zin; because ye sanctified me not in the midst of the children of Israel.	51 mert hűtlenül jártatok el velem szemben Izrael fiai között a Pörölés vizénél, a Szín-pusztában levő Kádesnél és nem bizonyítottatok engem szentnek Izrael fiai között.
52 Yet thou shalt see the land before thee; but thou shalt not go thither unto the land which I give the children of Israel.	52 Átellenből megláthatod azt a földet, de be nem mehetsz abba az országba, amelyet én majd Izrael fiainak adok.«