Isaiah 63

KING JAMES BIBLE	KÁLDI-NEOVULGÁTA
1 Who is this that cometh from Edom, with dyed garments from Bozrah? this that is glorious in his apparel, travelling in the greatness of his strength? I that speak in righteousness, mighty to save.	1 »Ki ez, aki Edomból jön, vérvörös ruhákban Boszrából? Ékes az öltözetében, büszkén lépdel ereje teljében.« »Én vagyok, aki igazságot szólok, és hatalmam van a szabadításra.«
2 Wherefore art thou red in thine apparel, and thy garments like him that treadeth in the winefat?	2 »Miért vörös az öltözeted, és ruháid miért olyanok, mint a szőlőprésben taposóé?«
3 I have trodden the winepress alone; and of the people there was none with me: for I will tread them in mine anger, and trample them in my fury; and their blood shall be sprinkled upon my garments, and I will stain all my raiment.	3 »Egyedül tapostam a sajtót, és a népek közül senki sem volt velem; összetapostam őket haragomban, és eltiportam őket indulatomban; ráfröccsent nedvük ruháimra, és egész öltözetemet beszennyeztem.
4 For the day of vengeance is in mine heart, and the year of my redeemed is come.	4 Mert bosszú napja van a szívemben, és megváltásom esztendeje elérkezett.
5 And I looked, and there was none to help; and I wondered that there was none to uphold: therefore mine own arm brought salvation unto me; and my fury, it upheld me.	5 Föltekintettem, de nem volt segítő, és csodálkoztam, hogy nincs támogató; de megszabadított engem saját karom, és indulatom támogatott engem.
6 And I will tread down the people in mine anger, and make them drunk in my fury, and I will bring down their strength to the earth.	6 Népeket tapostam el haragomban, összezúztam őket indulatomban, és a földre csurgattam nedvüket.«
7 I will mention the lovingkindnesses of the LORD, and the praises of the LORD, according to all that the LORD hath bestowed on us, and the great goodness toward the house of Israel, which he hath bestowed on them according to his mercies, and according to the multitude of his lovingkindnesses.	7 Az Úr kegyességét emlegetem, az Úr dicső tetteit, mindazt, amit velünk tett az Úr; és nagy jóságát Izrael háza iránt, amit velük tett irgalmassága szerint és kegyességének nagysága szerint.
8 For he said, Surely they are my people, children that will not lie: so he was their Saviour.	8 Ezt mondta: »Mégis az én népem ők, fiaim, akik nem lesznek hűtlenek«; és szabadítójukká lett.
9 In all their affliction he was afflicted, and the angel of his presence saved them: in his love and in his pity he redeemed them; and he bare them, and carried them all the days of old.	9 Minden nyomorúságukban nem követ vagy angyal, hanem az ő arca szabadította meg őket; szeretetében és szánalmában maga váltotta meg őket; felemelte és hordozta őket a hajdankornak minden napján.
10 But they rebelled, and vexed his holy Spirit: therefore he was turned to be their enemy, and he fought against them.	10 Ők azonban ellenkeztek, és megszomorították szent lelkét; ezért ellenségükké vált, és ő maga harcolt ellenük.
11 Then he remembered the days of old, Moses, and his people, saying, Where is he that brought them up out of the sea with the shepherd of his flock? where is he that put his holy Spirit within him?	11 De visszaemlékeztek a hajdankor napjaira, Mózesre és népére. Hol van, aki felhozta őket a tengerből, nyájának pásztorával együtt? Hol van, aki bensejébe helyezte az ő szent lelkét?
12 That led them by the right hand of Moses with his glorious arm, dividing the water before them, to make himself an everlasting name?	12 Aki vezette Mózes jobbját dicső karjával; aki kettéhasította előttük a vizet, hogy örök nevet szerezzen magának;
13 That led them through the deep, as an horse in the wilderness, that they should not stumble?	13 aki vezette őket a mélységekben, mint a lovat a pusztában, úgyhogy nem botlottak meg?
14 As a beast goeth down into the valley, the Spirit of the LORD caused him to rest: so didst thou lead thy people, to make thyself a glorious name.	14 Ahogy az állatot, mely leereszkedik a völgybe, megpihenteti az Úr lelke, úgy vezetted népedet, hogy dicső nevet szerezz magadnak.
15 Look down from heaven, and behold from the habitation of thy holiness and of thy glory: where is thy zeal and thy strength, the sounding of thy bowels and of thy mercies toward me? are they restrained?	15 Tekints le az égből, és lásd, szent és dicső lakóhelyedről! Hol van féltő szereteted és hatalmad? Bensőd felindulása és irgalmasságod távol maradnak tőlem.
16 Doubtless thou art our father, though Abraham be ignorant of us, and Israel acknowledge us not: thou, O LORD, art our father, our redeemer; thy name is from everlasting.	16 Mégis te vagy a mi atyánk! Mert Ábrahám nem tud rólunk, és Izrael nem ismer minket; te vagy, Uram, a mi atyánk, Megváltónk a te neved öröktől fogva.
17 O LORD, why hast thou made us to err from thy ways, and hardened our heart from thy fear? Return for thy servants' sake, the tribes of thine inheritance.	17 Miért hagyod, Uram, hogy letévedjünk útjaidról? Miért keményíted meg szívünket, hogy ne féljünk téged? Fordulj vissza szolgáid miatt, örökséged törzsei miatt!
18 The people of thy holiness have possessed it but a little while: our adversaries have trodden down thy sanctuary.	18 Rövid idő alatt birtokba vették szent népedet, ellenségeink taposták szentélyedet.
19 We are thine: thou never barest rule over them; they were not called by thy name.	19 Olyanok lettünk, mint akiken nem te uralkodtál öröktől fogva, akiket nem a te nevedről neveztek el. Bárcsak szétszakítanád az egeket, és leszállnál! Színed előtt a hegyek megrendülnének!