Exodus 10

KING JAMES BIBLE	KÁLDI-NEOVULGÁTA
1 And the LORD said unto Moses, Go in unto Pharaoh: for I have hardened his heart, and the heart of his servants, that I might shew these my signs before him:	1 Így szólt ekkor az Úr Mózeshez: »Menj be a fáraóhoz, mert megkeményítettem a szívét, és szolgáinak szívét, hogy véghez vigyem rajta ezeket a jeleimet,
2 And that thou mayest tell in the ears of thy son, and of thy son's son, what things I have wrought in Egypt, and my signs which I have done among them; that ye may know how that I am the LORD.	2 és hogy elbeszélhesd majd fiaidnak és unokáidnak, hányszor törtem meg az egyiptomiakat, s hogyan hajtottam végre rajtuk jeleimet. Így megtudjátok, hogy én vagyok az Úr!«
3 And Moses and Aaron came in unto Pharaoh, and said unto him, Thus saith the LORD God of the Hebrews, How long wilt thou refuse to humble thyself before me? let my people go, that they may serve me.	3 Bement tehát Mózes és Áron a fáraóhoz, és azt mondták neki: »Ezt üzeni az Úr, a héberek Istene: Meddig nem akarsz meghódolni előttem? Engedd el népemet, hogy áldozzék nekem!
4 Else, if thou refuse to let my people go, behold, to morrow will I bring the locusts into thy coast:	4 Ha ellenszegülsz, s nem akarod elbocsátani, íme, holnap sáskát hozok határodra.
5 And they shall cover the face of the earth, that one cannot be able to see the earth: and they shall eat the residue of that which is escaped, which remaineth unto you from the hail, and shall eat every tree which groweth for you out of the field:	5 Az úgy ellepi a föld színét, hogy semmi sem látszik ki belőle, és megeszi, ami a jégeső után megmaradt. Lerág minden fát, amely a mezőn kihajt,
6 And they shall fill thy houses, and the houses of all thy servants, and the houses of all the Egyptians; which neither thy fathers, nor thy fathers' fathers have seen, since the day that they were upon the earth unto this day. And he turned himself, and went out from Pharaoh.	6 ellepi házaidat és szolgáidnak, az összes egyiptominak a házát. Nem láttak annyit atyáid és őseid attól fogva, hogy megjelentek a földön, mindmáig!« Azzal megfordult, és kiment a fáraó színe elől.
7 And Pharaoh's servants said unto him, How long shall this man be a snare unto us? let the men go, that they may serve the LORD their God: knowest thou not yet that Egypt is destroyed?	7 Azt mondták erre a fáraó szolgái: »Meddig szenvedjük még ezt a veszedelmet? Engedd el azokat az embereket, hadd áldozzanak az Úrnak, az ő Istenüknek! Nem látod, hogy elpusztul Egyiptom?«
8 And Moses and Aaron were brought again unto Pharaoh: and he said unto them, Go, serve the LORD your God: but who are they that shall go?	8 Visszahívták erre Mózest és Áront a fáraó elé, és ő azt mondta nekik: »Menjetek, áldozzatok az Úrnak, a ti Isteneteknek! Kik mennek el közületek?«
9 And Moses said, We will go with our young and with our old, with our sons and with our daughters, with our flocks and with our herds will we go; for we must hold a feast unto the LORD.	9 Azt mondta Mózes: »Kicsinyeinkkel és öregeinkkel együtt megyünk, fiainkkal és lányainkkal, juhainkkal és állatainkkal, mert ünnepe lesz az Úrnak, a mi Istenünknek!«
10 And he said unto them, Let the LORD be so with you, as I will let you go, and your little ones: look to it; for evil is before you.	10 A fáraó azt felelte erre: »Úgy legyen az Úr veletek, ahogy én elengedlek titeket és gyermekeiteket! Ki vonhatná kétségbe, hogy a szándékotok gonosz?
11 Not so: go now ye that are men, and serve the LORD; for that ye did desire. And they were driven out from Pharaoh's presence.	11 Nem jó lesz ez! Menjetek egyedül ti, férfiak, és áldozzatok az Úrnak, hisz magatok is ezt kértétek!« Mindjárt ki is kergették őket a fáraó színe elől.
12 And the LORD said unto Moses, Stretch out thine hand over the land of Egypt for the locusts, that they may come up upon the land of Egypt, and eat every herb of the land, even all that the hail hath left.	12 Így szólt erre az Úr Mózeshez: »Nyújtsd ki kezed Egyiptom földje fölé, hogy sáskák szálljanak rá, és faljanak fel minden füvet, amely a jégesőből megmaradt!«
13 And Moses stretched forth his rod over the land of Egypt, and the LORD brought an east wind upon the land all that day, and all that night; and when it was morning, the east wind brought the locusts.	13 Erre Mózes kinyújtotta botját Egyiptom földje fölé, az Úr pedig forró szelet küldött azon az egész napon és éjszakán át. Amikor reggel lett, a forró szél előhozta a sáskákat.
14 And the locusts went up over all the land of Egypt, and rested in all the coasts of Egypt: very grievous were they; before them there were no such locusts as they, neither after them shall be such.	14 Megszállták Egyiptom egész földjét, és leszálltak az egyiptomiak egész területére oly nagy számban, hogy annyi sem azelőtt nem volt, sem azután nem lesz.
15 For they covered the face of the whole earth, so that the land was darkened; and they did eat every herb of the land, and all the fruit of the trees which the hail had left: and there remained not any green thing in the trees, or in the herbs of the field, through all the land of Egypt.	15 Ellepték a föld egész színét, és elsötétedett a föld. Felfalták a föld füvét és a fák minden gyümölcsét, amelyet a jégeső meghagyott, úgyhogy nem maradt semmi zöld sem a fákon, sem a mező füvén egész Egyiptomban.
16 Then Pharaoh called for Moses and Aaron in haste; and he said, I have sinned against the LORD your God, and against you.	16 Erre a fáraó sietve hívatta Mózest és Áront, és azt mondta nekik: »Vétkeztem az Úr, a ti Istenetek ellen és ellenetek!
17 Now therefore forgive, I pray thee, my sin only this once, and intreat the LORD your God, that he may take away from me this death only.	17 De bocsássátok meg még egyszer vétkemet, és könyörögjetek az Úrhoz, a ti Istenetekhez, hogy vigye el ezt a halált rólam!«
18 And he went out from Pharaoh, and intreated the LORD.	18 Amikor aztán Mózes kiment a fáraó színe elől, könyörgött az Úrhoz,
19 And the LORD turned a mighty strong west wind, which took away the locusts, and cast them into the Red sea; there remained not one locust in all the coasts of Egypt.	19 és az Úr igen erős nyugati szelet támasztott. Az felkapta a sáskákat, és belesöpörte a Vörös-tengerbe. Nem maradt egy sem Egyiptom egész területén.
20 But the LORD hardened Pharaoh's heart, so that he would not let the children of Israel go.	20 Ám az Úr megkeményítette a fáraó szívét, és ő nem engedte el Izrael fiait.
21 And the LORD said unto Moses, Stretch out thine hand toward heaven, that there may be darkness over the land of Egypt, even darkness which may be felt.	21 Így szólt ekkor az Úr Mózeshez: »Nyújtsd ki kezedet az ég felé, és olyan sűrű sötétség legyen Egyiptom földjén, hogy meg lehessen tapogatni!«
22 And Moses stretched forth his hand toward heaven; and there was a thick darkness in all the land of Egypt three days:	22 Kinyújtotta erre Mózes a kezét az ég felé, és iszonyú sötétség lett Egyiptom egész földjén három napig.
23 They saw not one another, neither rose any from his place for three days: but all the children of Israel had light in their dwellings.	23 Senki sem látta a testvérét, és senki sem mozdult ki arról a helyről, ahol volt. Ahol azonban Izrael fiai laktak, ott világos volt.
24 And Pharaoh called unto Moses, and said, Go ye, serve the LORD; only let your flocks and your herds be stayed: let your little ones also go with you.	24 Hívatta erre a fáraó Mózest és Áront, és azt mondta nekik: »Menjetek, áldozzatok az Úrnak; csak juhaitok és jószágaitok maradjanak itt, gyermekeitek elmehetnek veletek!«
25 And Moses said, Thou must give us also sacrifices and burnt offerings, that we may sacrifice unto the LORD our God.	25 Mózes erre azt felelte: »Vágóáldozatot, és egészen elégő áldozatot is kell adnod nekünk, hogy bemutathassuk az Úrnak, a mi Istenünknek!
26 Our cattle also shall go with us; there shall not an hoof be left behind; for thereof must we take to serve the LORD our God; and we know not with what we must serve the LORD, until we come thither.	26 Minden nyájunknak velünk kell jönnie, egy pata sem maradhat itt, mert abból vesszük majd, ami szükséges az Úrnak, a mi Istenünknek tiszteletéhez – annál is inkább, mivel nem is tudjuk, mit kell majd áldoznunk, amíg arra a helyre nem jutunk!«
27 But the LORD hardened Pharaoh's heart, and he would not let them go.	27 Ám az Úr megkeményítette a fáraó szívét, és ő nem akarta elengedni őket.
28 And Pharaoh said unto him, Get thee from me, take heed to thyself, see my face no more; for in that day thou seest my face thou shalt die.	28 Sőt, a fáraó azt mondta neki: »Távozz tőlem! És vigyázz, a színem elé ne kerülj többé, mert amely napon elém jössz, meghalsz!«
29 And Moses said, Thou hast spoken well, I will see thy face again no more.	29 Mózes azt felelte: »Úgy lesz, ahogy mondtad: nem fogok többé a színed elé kerülni!«