2 Chronicles 6

KING JAMES BIBLE	KÁLDI-NEOVULGÁTA
1 Then said Solomon, The LORD hath said that he would dwell in the thick darkness.	1 Salamon ekkor ezt mondta: »Az Úr azt ígérte, hogy a felhőben fog lakni:
2 But I have built an house of habitation for thee, and a place for thy dwelling for ever.	2 én pedig íme, megépítettem a házat nevének, hogy lakjék ott mindörökké.«
3 And the king turned his face, and blessed the whole congregation of Israel: and all the congregation of Israel stood.	3 Aztán megfordult a király és áldással köszöntötte Izrael egész gyülekezetét (az egész tömeg ott állt ugyanis figyelve) és így szólt:
4 And he said, Blessed be the LORD God of Israel, who hath with his hands fulfilled that which he spake with his mouth to my father David, saying,	4 »Áldott az Úr, Izrael Istene, aki teljesítette, amit atyámnak, Dávidnak ígért. Azt mondta ugyanis:
5 Since the day that I brought forth my people out of the land of Egypt I chose no city among all the tribes of Israel to build an house in, that my name might be there; neither chose I any man to be a ruler over my people Israel:	5 ‘Attól a naptól fogva, amelyen kihoztam népemet Egyiptom földjéről, mindeddig nem választottam Izrael egyetlen törzséből sem várost, hogy ott ház épüljön nevemnek, és nem választottam senki mást, hogy népemnek, Izraelnek fejedelme legyen,
6 But I have chosen Jerusalem, that my name might be there; and have chosen David to be over my people Israel.	6 hanem Jeruzsálemet választottam ki, hogy ott legyen nevem és Dávidot választottam ki, hogy őt népemnek, Izraelnek fejedelmévé tegyem.’
7 Now it was in the heart of David my father to build an house for the name of the LORD God of Israel.	7 Amikor pedig atyám, Dávid, házat akart építeni az Úr, Izrael Istene nevének,
8 But the LORD said to David my father, Forasmuch as it was in thine heart to build an house for my name, thou didst well in that it was in thine heart:	8 az Úr azt mondta neki: ‘Amikor házat akartál építeni nevemnek, jól tetted, hogy ezt akartad,
9 Notwithstanding thou shalt not build the house; but thy son which shall come forth out of thy loins, he shall build the house for my name.	9 de nem te fogsz építeni házat, hanem fiad, aki majd ágyékodból származik, az fog házat építeni nevemnek.’
10 The LORD therefore hath performed his word that he hath spoken: for I am risen up in the room of David my father, and am set on the throne of Israel, as the LORD promised, and have built the house for the name of the LORD God of Israel.	10 Az Úr teljesítette is szavát, amelyet mondott, és én álltam atyám, Dávid helyébe és én ültem Izrael trónjára, amint az Úr mondta, és én meg is építettem a házat az Úr, Izrael Istene nevének,
11 And in it have I put the ark, wherein is the covenant of the LORD, that he made with the children of Israel.	11 és elhelyeztem benne a ládát, amelyben az a szövetség van, amelyet az Úr Izrael fiaival kötött.«
12 And he stood before the altar of the LORD in the presence of all the congregation of Israel, and spread forth his hands:	12 Aztán odaállt Izrael egész sokasága előtt az Úr oltára elé és kiterjesztette kezét.
13 For Solomon had made a brasen scaffold, of five cubits long, and five cubits broad, and three cubits high, and had set it in the midst of the court: and upon it he stood, and kneeled down upon his knees before all the congregation of Israel, and spread forth his hands toward heaven,	13 Salamon ugyanis egy rézemelvényt készíttetett s helyeztetett az udvar közepére; öt könyöknyi volt a hossza, öt könyöknyi a szélessége s három könyöknyi a magassága; erre állt s aztán térdre esve Izrael egész sokasága előtt, égre emelt kezekkel,
14 And said, O LORD God of Israel, there is no God like thee in the heaven, nor in the earth; which keepest covenant, and shewest mercy unto thy servants, that walk before thee with all their hearts:	14 így szólt: »Uram, Izrael Istene, nincs hozzád fogható Isten sem a mennyben, sem a földön! Te megtartod szövetségedet s irgalmasságodat azok iránt a szolgáid iránt, akik teljes szívükkel előtted járnak,
15 Thou which hast kept with thy servant David my father that which thou hast promised him; and spakest with thy mouth, and hast fulfilled it with thine hand, as it is this day.	15 és teljesítetted szolgádnak, Dávidnak, az én atyámnak, amit neki mondtál: amit száddal megígértél, cselekedeteddel megvalósítottad, miként a jelen idő bizonyítja.
16 Now therefore, O LORD God of Israel, keep with thy servant David my father that which thou hast promised him, saying, There shall not fail thee a man in my sight to sit upon the throne of Israel; yet so that thy children take heed to their way to walk in my law, as thou hast walked before me.	16 Nos tehát, Uram, Izrael Istene, teljesítsd szolgádnak, az atyámnak, Dávidnak azt, amit megígértél, amikor azt mondtad: ‘Nem fogy el előttem ivadékod Izrael királyi székéről, feltéve, hogy fiaid vigyáznak útjukra és az én törvényem szerint járnak, úgy, amint te is én előttem jártál.’
17 Now then, O LORD God of Israel, let thy word be verified, which thou hast spoken unto thy servant David.	17 Nos tehát Uram, Izrael Istene, valósuljon meg ígéreted, amelyet szolgádnak, Dávidnak tettél.
18 But will God in very deed dwell with men on the earth? behold, heaven and the heaven of heavens cannot contain thee; how much less this house which I have built!	18 De hát gondolhatunk-e arra, hogy Isten az emberek között, a földön lakjon? Ha az ég s az egek ege nem képes befogadni téged, mennyivel kevésbé ez a ház, amelyet építettem?
19 Have respect therefore to the prayer of thy servant, and to his supplication, O LORD my God, to hearken unto the cry and the prayer which thy servant prayeth before thee:	19 De hiszen csak azért készült, hogy tekints szolgád imádságára és könyörgésére, Uram, Istenem, és hallgasd meg azokat a könyörgéseket, amelyeket szolgád eléd terjeszt,
20 That thine eyes may be open upon this house day and night, upon the place whereof thou hast said that thou wouldest put thy name there; to hearken unto the prayer which thy servant prayeth toward this place.	20 hogy nyitva tartsd szemedet nappal és éjjel e ház felett, e hely felett, amelyről azt ígérted, hogy oda helyezed nevedet, és meghallgatod a könyörgést, amit szolgád hozzád intéz,
21 Hearken therefore unto the supplications of thy servant, and of thy people Israel, which they shall make toward this place: hear thou from thy dwelling place, even from heaven; and when thou hearest, forgive.	21 s hogy meghallgasd szolgádnak s népednek, Izraelnek könyörgését. Ha imádkozik valaki ezen a helyen, hallgasd meg lakóhelyedről, az égből, s légy kegyelmes.
22 If a man sin against his neighbour, and an oath be laid upon him to make him swear, and the oath come before thine altar in this house;	22 Ha vétkezik valaki a felebarátja ellen, s kész megesküdni vele szemben, eljön és átok alá helyezi magát az oltár előtt e házban:
23 Then hear thou from heaven, and do, and judge thy servants, by requiting the wicked, by recompensing his way upon his own head; and by justifying the righteous, by giving him according to his righteousness.	23 halld meg az égből s szolgáltass igazságot szolgáid között: a gonosz eljárását torold meg az ő fején, és állj bosszút az igazért s fizess neki igaz volta szerint.
24 And if thy people Israel be put to the worse before the enemy, because they have sinned against thee; and shall return and confess thy name, and pray and make supplication before thee in this house;	24 Ha vereséget szenved néped, Izrael az ellenség előtt (vétkezni fog ugyanis ellened), de aztán megtér és bűnbánatot tart s könyörög nevedhez s esdekel ezen a helyen,
25 Then hear thou from the heavens, and forgive the sin of thy people Israel, and bring them again unto the land which thou gavest to them and to their fathers.	25 halld meg az égből s bocsásd meg népednek, Izraelnek bűnét s hozd vissza őket erre a földre, amelyet nekik és atyáiknak adtál.
26 When the heaven is shut up, and there is no rain, because they have sinned against thee; yet if they pray toward this place, and confess thy name, and turn from their sin, when thou dost afflict them;	26 Ha bezárul az ég és nem hull eső a földre a nép bűnei miatt, de aztán, minthogy sanyargatod őket, könyörögnek hozzád ezen a helyen s vallják nevedet s megtérnek bűneikből,
27 Then hear thou from heaven, and forgive the sin of thy servants, and of thy people Israel, when thou hast taught them the good way, wherein they should walk; and send rain upon thy land, which thou hast given unto thy people for an inheritance.	27 halld meg Uram az égből és bocsásd meg szolgáidnak s népednek, Izraelnek a bűnt, és mutasd meg nekik a helyes utat, amelyen járniuk kell, és adj esőt e földnek, amelyet népednek adtál birtokul.
28 If there be dearth in the land, if there be pestilence, if there be blasting, or mildew, locusts, or caterpillers; if their enemies besiege them in the cities of their land; whatsoever sore or whatsoever sickness there be:	28 Ha éhínség vagy pestis, gabonaragya, szárazság, sáska vagy féreg támad az országban, ha ellenség pusztítja e földet s szállja meg a város kapuit, ha bármiféle csapás vagy nyomorúság sújtja,
29 Then what prayer or what supplication soever shall be made of any man, or of all thy people Israel, when every one shall know his own sore and his own grief, and shall spread forth his hands in this house:	29 ha valaki megérti népedből, Izraelből azt a csapást s nyomorúságot, amely sújtotta, és könyörög s kitárja kezét e házban:
30 Then hear thou from heaven thy dwelling place, and forgive, and render unto every man according unto all his ways, whose heart thou knowest; (for thou only knowest the hearts of the children of men:)	30 halld meg az égből, a te lakóhelyedről, légy kegyelmes és fizess kinek-kinek az ő eljárása szerint, úgy, amint szívét megismerted (te ismered ugyanis egyedül az emberek fiainak szívét),
31 That they may fear thee, to walk in thy ways, so long as they live in the land which thou gavest unto our fathers.	31 hogy aztán mindenkor féljenek téged és a te útjaidon járjanak, amíg csak élnek azon a földön, amelyet atyáinknak adtál.
32 Moreover concerning the stranger, which is not of thy people Israel, but is come from a far country for thy great name's sake, and thy mighty hand, and thy stretched out arm; if they come and pray in this house;	32 Sőt még az idegent is, aki nem népedből, Izraelből való, ha eljön messze földről, nagy neved, erős kezed s kinyújtott karod hírére és imádkozik ezen a helyen,
33 Then hear thou from the heavens, even from thy dwelling place, and do according to all that the stranger calleth to thee for; that all people of the earth may know thy name, and fear thee, as doth thy people Israel, and may know that this house which I have built is called by thy name.	33 hallgasd meg az égből, erős lakóhelyedről és tedd meg mindazt, amiért segítségül hív téged az idegen, hogy a föld minden népe megismerje nevedet s féljen is téged, úgy, mint ahogy néped, Izrael és megtudja, hogy a te nevedet viseli ez a ház, amelyet építettem.
34 If thy people go out to war against their enemies by the way that thou shalt send them, and they pray unto thee toward this city which thou hast chosen, and the house which I have built for thy name;	34 Ha néped hadba vonul ellenségei ellen, bármerre, amerre küldöd és imádkozik abba az irányba, amelyben ez a város, amelyet kiválasztottál, és ez a ház, amelyet nevednek építettem, fekszik,
35 Then hear thou from the heavens their prayer and their supplication, and maintain their cause.	35 hallgasd meg az égből könyörgésüket s esdeklésüket és állj bosszút értük.
36 If they sin against thee, (for there is no man which sinneth not,) and thou be angry with them, and deliver them over before their enemies, and they carry them away captives unto a land far off or near;	36 Ha pedig vétkeznek ellened, (hiszen nincs ember, aki ne vétkezne) és te megharagszol rájuk s kiszolgáltatod őket az ellenségnek, és az fogságba hurcolja őket távoli vagy közeli földre,
37 Yet if they bethink themselves in the land whither they are carried captive, and turn and pray unto thee in the land of their captivity, saying, We have sinned, we have done amiss, and have dealt wickedly;	37 és ők azon a földön, ahová fogságba viszik őket, szívből megtérnek és bűnbánatot tartanak s könyörögnek hozzád fogságuk földjén, és azt mondják: ‘Vétkeztünk, gonoszul cselekedtünk, istentelenül tettünk,’
38 If they return to thee with all their heart and with all their soul in the land of their captivity, whither they have carried them captives, and pray toward their land, which thou gavest unto their fathers, and toward the city which thou hast chosen, and toward the house which I have built for thy name:	38 és megtérnek hozzád teljes szívükből s teljes lelkükből fogságuk földjén, amelyre viszik őket s imádkoznak földjük irányába, amelyet atyáiknak adtál, e város irányába, amelyet kiválasztottál és e ház irányába, amelyet nevednek építettem,
39 Then hear thou from the heavens, even from thy dwelling place, their prayer and their supplications, and maintain their cause, and forgive thy people which have sinned against thee.	39 hallgasd meg az égből, azaz erős lakóhelyedről imádságukat és szolgáltass igazságot s bocsáss meg népednek, bár vétkes.
40 Now, my God, let, I beseech thee, thine eyes be open, and let thine ears be attent unto the prayer that is made in this place.	40 Mivel te vagy az én Istenem: nyíljék meg, kérlek, szemed, és figyeljen füled arra az imádságra, amely ezen a helyen végbemegy.
41 Now therefore arise, O LORD God, into thy resting place, thou, and the ark of thy strength: let thy priests, O LORD God, be clothed with salvation, and let thy saints rejoice in goodness.	41 Most pedig, Uram, Isten, térj nyugvóhelyedre hatalmad ládájával együtt: papjaidat, Uram, Isten, vegye körül segítséged, és szentjeid örvendezzenek javaidnak.
42 O LORD God, turn not away the face of thine anointed: remember the mercies of David thy servant.	42 Uram, Isten, ne utasítsd el felkented személyét: emlékezzél meg Dávid szolgád iránt tanúsított irgalmasságodról.«