Első levél a korintusiaknak 14

¹ Törekedjetek a szeretetre, keressétek buzgón a lelki adományokat, különösen pedig azt, hogy prófétálhassatok.

² Aki ugyanis nyelveken szól, nem embereknek beszél, hanem Istennek; senki sem érti, hanem a Lélek által beszél titkos dolgokat.

³ Aki pedig prófétál, embereknek beszél, az ő épülésükre, buzdításukra és vigasztalásukra.

⁴ Aki nyelveken szól, önmaga épülésére szolgál; aki azonban prófétál, az egyházat építi.

⁵ Szeretném ugyan, ha mindnyájan szólnátok nyelveken, de még inkább azt, hogy prófétáljatok, mert nagyobb az, aki prófétál, mint az, aki nyelveken szól, kivéve, ha meg is magyarázza, hogy az egyház épüljön.

⁶ Így tehát, testvérek, ha hozzátok érkezve nyelveken szólnék, mit használnék nektek, ha nem szólnék hozzátok kinyilatkoztatással vagy ismerettel, prófétálással vagy tanítással?

⁷ Hiszen az élettelen hangszerek is, mint a fuvola vagy a citera, ha nem adnak különböző hangokat, hogyan lehet felismerni a fuvolázást vagy a citerázást?

⁸ És ha a trombita bizonytalan hangot ad, ki fog harcra készülődni?

⁹ Így ti is, ha a nyelveken való szólás során világos beszédet nem mondotok, hogyan fogják megérteni, hogy mit beszéltek? Csak a levegőbe beszéltek.

¹⁰ Olyan sokféle nyelv van ezen a világon, és egy sem érthetetlen.

¹¹ Ha tehát nem ismerem a szónak a jelentését, idegen leszek annak, aki beszél, és a beszélő is idegen lesz számomra.

¹² Így ti is, mivel lelki adományokra törekedtek, azon legyetek, hogy az egyház épülésére gazdagodjatok.

¹³ Éppen ezért, aki nyelveken szól, imádkozzék, hogy meg is magyarázza.

¹⁴ Mert ha nyelveken imádkozom, a lelkem imádkozik, az értelmem viszont gyümölcstelen.

¹⁵ Mi következik ebből? Imádkozzam lélekben, de imádkozzam értelemmel is; énekeljek lélekben, de énekeljek értelemmel is.

¹⁶ Különben, ha csak lélekben mondasz hálaadást, az ott levő avatatlan miképpen mondja rá hálaadásodra az »Ámen«-t, ha nem tudja, hogy mit beszélsz?

¹⁷ Mert te ugyan szépen adsz hálát, de a másik nem épül rajta.

¹⁸ Hálát adok Istennek, hogy mindnyájatoknál jobban szólok nyelveken;

¹⁹ de az egyházban inkább akarok öt szót mondani értelmesen, hogy másokat is oktassak, mint tízezer szót nyelveken.

²⁰ Testvérek, értelem dolgában ne legyetek gyermekek, legyetek inkább a gonoszságban kisdedek; értelem dolgában viszont legyetek érettek.

²¹ Írva van a törvényben: »Idegen nyelveken és idegenek ajkával szólok majd ehhez a néphez, de még így sem hallgatnak rám« – mondja az Úr.

²² Tehát a nyelveken való szólás nem a hívek számára szolgál jelül, hanem a hitetleneknek; a prófétálás pedig nem a hitetleneknek, hanem a hívőknek.

²³ Ha tehát összegyűlik az egész egyház, és mindnyájan nyelveken szólnak, ha avatatlanok vagy hitetlenek lépnek be, vajon nem azt mondják-e, hogy őrjöngtök?

²⁴ Ha azonban valamennyien prófétálnak, és belép egy hitetlen vagy avatatlan, annak mindenki a lelkére beszél, azt mindenki megítéli,

²⁵ szívének titkai nyilvánvalóvá lesznek, úgyhogy arcra borulva imádja Istent, és megvallja: »Valóban közöttetek van Isten« .

²⁶ Mi következik tehát ebből, testvérek? Amikor egybegyűltök, és mindegyiktek énekelhet egy zsoltárt, mondhat valami tanítást, közölhet egy kinyilatkoztatást, beszélhet nyelveken vagy értelmezheti azokat: minden az épülésre szolgáljon.

²⁷ Ha nyelveken szól valaki, kettő vagy legfeljebb három szóljon, mégpedig egymás után, egy pedig értelmezze.

²⁸ Ha nincs, aki értelmez, akkor hallgasson a közösségben: szóljon önmagának és Istennek.

²⁹ A próféták pedig ketten vagy hárman beszéljenek, a többiek pedig ítéljék meg.

³⁰ Mikor pedig valaki más ottlévő nyer kinyilatkoztatást, az előbbi hallgasson el.

³¹ Mert egymás után mindnyájan prófétálhattok, hogy mindnyájan tanuljanak, és mindnyájan buzdítást nyerjenek.

³² A prófétaság lelke alá van vetve a prófétáknak.

³³ Mert Isten nem a zűrzavar Istene, hanem a békességé. Miként a szentek összes egyházában,

³⁴ az asszonyok hallgassanak az összejöveteleken, mert nem szabad nekik szólniuk; hanem legyenek engedelmesek, amint a törvény is mondja.

³⁵ Ha pedig tanulni akarnak valamit, kérdezzék meg otthon a férjüket; mert nem illik asszonynak a közösségben beszélni.

³⁶ Vajon tőletek indult ki az Isten igéje, vagy egyedül hozzátok jutott el?

³⁷ Aki prófétának vagy lelki embernek tartja magát, értse meg, hogy amit nektek írok, az az Úr parancsa.

³⁸ Ha pedig valaki nem ismeri el, akkor őt sem fogják elismerni.

³⁹ Ezért tehát, testvéreim, törekedjetek a prófétálásra, és ne akadályozzátok meg a nyelveken való szólást sem.

⁴⁰ De minden tisztességesen és rendben történjék.