Isaia 24

DIODATI	KÁLDI-NEOVULGÁTA
1 ECCO, il Signore vuota il paese, e lo deserta; e ne guasta la faccia, e ne disperge gli abitatori.	1 Íme, az Úr elpusztítja a földet, és feldúlja azt; felforgatja felszínét, és szétszórja lakóit.
2 E il sacerdote sarà come il popolo, il padrone come il servo, la padrona come la serva, chi compera come chi vende, chi presta come chi prende in presto, chi dà ad usura come chi prende ad usura.	2 Mint a nép, olyan lesz a pap, mint a szolga, olyan az ura, mint a szolgáló, olyan az úrnője, mint a vásárló, olyan az eladó, mint a kölcsönadó, olyan a kölcsönvevő, mint a hitelező, olyan az adósa.
3 Il paese sarà del tutto vuotato, e del tutto predato; perciocchè il Signore ha pronunziata questa parola.	3 Teljesen elpusztul a föld, és egészen kifosztott lesz. Bizony, az Úr mondta ezt az igét.
4 La terra fa cordoglio, ed è scaduta; il mondo langue, ed è scaduto; i più eccelsi del popolo del paese languiscono.	4 Gyászba borul, lepusztul a föld, elfonnyad, elhervad a földkerekség, elfonnyad a magasság a földdel együtt.
5 E la terra è stata contaminata sotto i suoi abitatori; perciocchè hanno trasgredite le leggi, hanno mutati gli statuti, hanno rotto il patto eterno.	5 A föld gyalázatossá lett lakói alatt, mert áthágták a törvényeket, megszegték a rendelkezéseket, felbontották az örök szövetséget.
6 Perciò, l’esecrazione ha divorato il paese, e gli abitanti di esso sono stati desolati; perciò, sono stati arsi gli abitanti del paese, e pochi uomini ne son rimasti.	6 Ezért átok emészti meg a földet, és megbűnhődnek lakói; ezért elfogynak a föld lakói, és csak kevés ember marad meg.
7 Il mosto fa cordoglio, la vigna langue; tutti quelli ch’erano di cuore allegro gemono.	7 Gyászol a must, elfonnyad a szőlőtő, sóhajtoznak mind, akiknek a szíve vidám volt.
8 L’allegrezza de’ tamburi è cessata, lo strepito de’ festeggianti è venuto meno, la letizia della cetera è restata.	8 Megszűnik a víg dobszó, abbamarad az örvendezők zaja, elhallgat a víg citeraszó.
9 Ei non si berrà più vino con canti, la cervogia sarà amara a quelli che la berranno.	9 Nem isznak többé dalolva bort, keserű lesz az ital azoknak, akik isszák.
10 La città è ruinata e ridotta in solitudine; ogni casa è serrata, sì che non vi si entra più.	10 Romba dől a kihalt város, zárva lesz minden ház, nem lehet bemenni.
11 Vi è grido per le piazze, per mancamento del vino; ogni allegrezza è scurata, la gioia del paese è andata in cattività.	11 Bor után kiáltoznak az utcákon, kihal minden öröm, elköltözik a vidámság a földről.
12 Nella città non è rimasto altro che la desolazione; e le porte sono rotte e ruinate	12 Pusztaság marad a városban, és romokban hever a kapu.
13 Perciocchè avverrà in mezzo del paese, fra i popoli, come quando si scuotono gli ulivi; come, finita la vendemmia, si racimola.	13 Mert úgy lesz a földön, a népek között, mint amikor leverik a bogyót az olajfáról, mint amikor böngésznek, ha befejeződött a szüret.
14 Quelli che saran così rimasti alzeranno la lor voce, e canteranno di allegrezza; e strilleranno fin dal mare, per l’altezza del Signore.	14 Ők pedig felemelik hangjukat, ujjonganak az Úr fenségének, kiáltoznak a tenger felől.
15 Perciò, glorificate il Signore nel paese degli Urei, il Nome del Signore Iddio d’Israele nelle isole del mare	15 Ezért dicsőítsétek az Urat keleten, a tenger szigetein az Úrnak, Izrael Istenének nevét!
16 Noi abbiamo uditi cantici dall’estremità della terra, che dicevano: Gloria al giusto. Ed io ho detto: Ahi lasso me! ahi lasso me! guai a me! i disleali procedono dislealmente; anzi procedono dislealmente, della dislealtà de’ più disleali.	16 A föld széléről dicsérő ének hangzik: »Dicsőség az igaznak!« De én így szólok: »Végem van, végem van! Jaj nekem!« Csalók csalnak, csalók csalásával csalnak!
17 Lo spavento, la fossa, e il laccio, ti soprastano, o abitante del paese.	17 Rettenet, verem és háló vár rád, föld lakója!
18 Ed avverrà, che chi fuggirà per lo grido dello spavento caderà nella fossa; e chi salirà fuor di mezzo della fossa sarà preso col laccio; perciocchè le cateratte da alto saranno aperte, e i fondamenti della terra tremeranno.	18 Aki elmenekül a rettentő hang elől, beleesik a verembe, és aki kijön a veremből, azt megfogja a háló. Mert megnyílnak a zsilipek a magasságban, és megrendülnek a föld alapjai.
19 La terra si schianterà tutta, la terra si disfarà tutta, la terra tremerà tutta.	19 Roppanva összeroppan a föld, törve törik a föld, rengve reng a föld,
20 La terra vacillerà tutta come un ebbro, e sarà mossa dal suo luogo come una capanna; e il suo misfatto si aggraverà sopra lei; ed ella caderà, e non risorgerà più.	20 inogva inog a föld, mint a részeg, mozog, mint a kunyhó; ránehezedik vétke, elesik, és nem kel föl többé.
21 E in quel giorno avverrà, che il Signore farà, ne’ luoghi sovrani, punizione sopra l’esercito de’ luoghi sovrani; e sopra la terra, punizione dei re della terra.	21 Ez történik majd azon a napon: meglátogatja az Úr az ég seregét a magasságban, és a föld királyait a földön;
22 E saranno adunati insieme, come si adunano i prigioni in una fossa; e saranno rinchiusi in un serraglio; e dopo un lungo tempo, saranno visitati.	22 egy csomóba gyűjti őket, mint foglyokat a verembe, és börtönbe zárja, majd sok nap múltán meglátogatja őket.
23 E la luna si vergognerà, e il sole sarà confuso, quando il Signor degli eserciti regnerà nel monte di Sion, e in Gerusalemme; e vi sarà gloria davanti agli anziani di essa	23 Akkor elpirul a hold, és szégyenkezik a nap, mert a Seregek Ura királyként uralkodik Sion hegyén, Jeruzsálemben, és vénei előtt megdicsőül.