Proverbi 5

DIODATI	KÁLDI-NEOVULGÁTA
1 Figliuol mio, attendi alla mia sapienza, Inchina il tuo orecchio al mio intendimento;	1 Figyelmezz, fiam, bölcsességemre, hajtsd füledet okosságomra,
2 Acciocchè tu osservi gli avvedimenti, E che le tue labbra conservino la scienza.	2 hogy óvatos légy, és ajkad megőrizze a tudást. Ügyet se vess a csalfa nőre,
3 Perciocchè le labbra della donna straniera stillano favi di miele. E il suo palato è più dolce che olio;	3 mert az idegen nő ajka méztől csepeg, az ínye olajnál is simább,
4 Ma il fine di essa è amaro come assenzio, Acuto come una spada a due tagli.	4 végül azonban keserű, mint az üröm, éles, mint a kétélű kard.
5 I suoi piedi scendono alla morte; I suoi passi fanno capo all’inferno.	5 A lába halálba siet, és léptei az alvilág felé tartanak,
6 I suoi sentieri sono vaganti, senza che essa sappia ove va, Perchè non considera attentamente la via della vita.	6 nem járnak az élet ösvényén, lépései változók és megismerhetetlenek.
7 Ora dunque, figliuoli, ascoltatemi, E non vi dipartite da’ detti della mia bocca.	7 Nos tehát, fiam, hallgass rám, s el ne távozz szám igéitől!
8 Allontana la tua via da essa, E non accostarti all’uscio della sua casa;	8 Távol tartsd tőle utadat, ne is közelíts háza ajtajához,
9 Che talora tu non dia il tuo onore agli stranieri, E gli anni tuoi al crudele;	9 hogy életedet másoknak ne kelljen odaadnod, és éveidet könyörtelen valakinek,
10 Che talora i forestieri non si sazino delle tue facoltà; E che le tue fatiche non vadano nella casa dello strano;	10 hogy idegenek ne töltekezzenek vagyonoddal, és kereseted más házába ne jusson,
11 E che tu non gema alla fine, Quando la tua carne ed il tuo corpo saranno consumati;	11 hogy végezetül ne sopánkodj, amikor lefogyott a húsod és a tested – és ne mondd:
12 E non dica: Come ebbi io in odio l’ammaestramento? E come rigettò il mio cuore la correzione?	12 »Miért is utáltam a fegyelmet, miért nem engedett szívem az intelmeknek?
13 E come non ascoltai la voce di quelli che mi ammaestravano, E non inchinai il mio orecchio a quelli che m’insegnavano?	13 Miért nem hallgattam tanítóim szavára, és miért nem hajtottam fülemet azokhoz, akik oktattak!
14 Quasi che sono stato in ogni male, In mezzo della raunanza e della congregazione	14 Kevés híja, hogy végső bajba nem jutottam a község és gyülekezet körében!«
15 Bevi delle acque della tua cisterna, E de’ ruscelli di mezzo della tua fonte.	15 A vizet saját ciszternádból idd, és a magad kútjából a nedűt!
16 Spandansi le tue fonti fuori, Ed i ruscelli delle tue acque per le piazze.	16 Vajon a szabadba ömöljenek-e forrásaid, és az utcákra patakjaid?
17 Sieno quelle acque a te solo, E a niuno strano teco.	17 Legyenek azok egyedül a tieid, és ne osztozzanak veled idegenek.
18 Sia la tua fonte benedetta; E rallegrati della moglie della tua giovanezza.	18 Áldott legyen a forrásod, és vigadj ifjúkorod feleségével!
19 Siati ella una cerva amorosa, ed una cavriuola graziosa; Inebbrinti le sue mammelle in ogni tempo; Sii del continuo invaghito del suo amore.	19 A szerelmes szarvasünő, a bájos zerge – részegítsen meg téged a keble minden időben, és az ő szerelmében gyönyörködj szüntelen!
20 E perchè, figliuol mio, t’invaghiresti della straniera, Ed abbracceresti il seno della forestiera?	20 Miért engednéd, fiam, hogy idegen asszony elcsábítson, s ugyan miért melegednél más nő keblén?
21 Conciossiachè le vie dell’uomo sieno davanti agli occhi del Signore, E ch’egli consideri tutti i suoi sentieri.	21 Hisz a férfi útjai az Úr szeme előtt vannak, és ő minden ösvényét szemmel kíséri!
22 Le iniquità dell’empio lo prenderanno, Ed egli sarà ritenuto con le funi del suo peccato.	22 A bűnöst vétkei megragadják, és bűneinek kötelei fogva tartják,
23 Egli morrà per mancamento di correzione; E andrà errando per la molta sua pazzia	23 meg kell halnia fegyelem híján, csapdába kerül, mert nagyon is balga!