1 Un día en que Jesús enseñaba al pueblo en el Templo y anunciaba la Buena Noticia, se le acercaron los sumos sacerdotes y los escribas con los ancianos, | 1 Történt pedig, hogy egy napon, amikor a népet tanította a templomban és az evangéliumot hirdette, odamentek a főpapok és az írástudók a vénekkel együtt, |
2 y le dijeron: «Dinos con qué autoridad haces estas cosas o quién te ha dado esa autoridad». | 2 és így szóltak hozzá: »Mondd meg nekünk, milyen hatalommal teszed ezeket, vagy ki adta neked ezt a hatalmat?« |
3 Jesús les respondió: «Yo también quiero preguntarles algo. Díganme: | 3 Ő így válaszolt nekik: »Én is kérdezek tőletek valamit: Mondjátok meg nekem, |
4 El bautismo de Juan, ¿venía del cielo o de los hombres?». | 4 János keresztsége a mennyből való volt-e vagy az emberektől?« |
5 Ellos se hacían este razonamiento: «Si respondemos: "Del cielo", él nos dirá: "¿Por qué no creyeron en él?". | 5 Azok így tanakodtak egymás között: »Ha azt mondjuk: ‘A mennyből volt’, azt fogja felelni: ‘Miért nem hittetek hát neki?’ |
6 Y si respondemos: "De los hombres", todo el pueblo nos apedreará, porque está convencido de que Juan es un profeta». | 6 Ha pedig azt mondjuk: ‘Az emberektől’, akkor az egész nép megkövez bennünket, mert meg van győződve, hogy János próféta.« |
7 Y le dijeron que no sabían de dónde venía. | 7 Ezért azt válaszolták, hogy nem tudják, honnét való. |
8 Jesús les respondió: «Yo tampoco les diré con qué autoridad hago esto». | 8 Erre Jézus azt mondta nekik: »Akkor én sem mondom meg nektek, hogy milyen hatalommal teszem ezeket.« |
9 Y luego dijo al pueblo esta parábola: «Un hombre plantó una viña, la arrendó a unos viñadores y se fue por largo tiempo al extranjero. | 9 A népnek pedig ezt a példabeszédet kezdte mondani: »Egy ember szőlőt ültetett. Kiadta bérbe a szőlőműveseknek, azután elutazott hosszabb időre. |
10 Llegado el momento, les envió a un servidor para que le entregaran la parte de los frutos que le correspondía. Pero los viñadores lo golpearon y lo echaron con las manos vacías. | 10 Amikor eljött az ideje, elküldött egy szolgát a szőlőművesekhez, hogy a szőlő terméséből adják oda neki a ráeső részt. De a szőlőmunkások megverték, és üres kézzel elkergették. |
11 Envió a otro servidor, y también a este lo golpearon, lo ultrajaron y lo echaron con las manos vacías. | 11 Ekkor egy másik szolgát küldött; azok azonban azt is megverték, gyalázattal illették, és üres kézzel elkergették. |
12 Mandó después a un tercero, y a él también lo hirieron y lo arrojaron afuera. | 12 Erre egy harmadikat is küldött; de azok azt is megsebesítették és kidobták. |
13 El dueño de la viña pensó entonces: "¿Qué haré? Voy a enviar a mi hijo muy querido: quizá tengan consideración con él". | 13 Akkor a szőlő ura így szólt: ‘Mit tegyek? Elküldöm az én kedves fiamat; őt talán megbecsülik.’ |
14 Pero los viñadores, al verlo, se dijeron: "Este es el heredero, vamos a matarlo, y la herencia será nuestra". | 14 A szőlőművesek azonban, amikor meglátták őt, így tanakodtak maguk között: ‘Ez az örökös; öljük meg, és miénk lesz az örökség!’ |
15 Y arrojándolo fuera de la viña, lo mataron. ¿Qué hará con ellos el dueño de la viña? | 15 Aztán kidobták őt a szőlőből és megölték. Mit tesz velük ezután a szőlő ura? |
16 Vendrá, acabará con esos viñadores y entregará la viña a otros». Al oír estas palabras, dijeron: «¡Dios no lo permita!». | 16 Odamegy és elpusztítja azokat a szőlőműveseket, a szőlőt pedig másoknak adja.« Amikor meghallották ezt, így szóltak: »Távol legyen tőlünk!« |
17 Pero fijando en ellos su mirada, Jesús les dijo: «¿Qué significa entonces lo que está escrito: "La piedra que los constructores rechazaron ha llegado a ser la piedra angular"? | 17 Ő azonban végignézett rajtuk és megkérdezte: »Mit jelent hát az, ami írva van: ‘A kő, amelyet az építők elvetettek, szegletkővé lett’? |
18 El que caiga sobre esta piedra quedará destrozado, y aquel sobre quien ella caiga, será aplastado». | 18 Mindaz, aki erre a kőre ráesik, összezúzódik, akire pedig ez ráesik, szétmorzsolja azt.« |
19 Los escribas y los sumos sacerdotes querían detenerlo en ese mismo momento, porque comprendían que esta parábola la había dicho por ellos, pero temieron al pueblo. | 19 Abban az órában a főpapok és az írástudók kezet akartak emelni rá, de féltek a néptől; megértették ugyanis, hogy róluk mondta ezt a példabeszédet. |
20 Ellos comenzaron a acecharlo y le enviaron espías, que fingían ser hombres de bien, para lograr sorprenderlo en alguna de sus afirmaciones, y entregarlo al poder y a la autoridad del gobernador. | 20 Hogy szemmel tartsák őt, megfigyelőket küldtek, akik magukat igazaknak tettették, hogy megfoghassák őt beszéde alapján, és a hatóság és a helytartó hatalmába adhassák. |
21 Y le dijeron: «Maestro, sabemos que hablas y enseñas con rectitud y que no tienes en cuenta la condición de las personas, sino que enseñas con toda fidelidad el camino de Dios. | 21 Ezek megkérdezték tőle: »Mester! Tudjuk, hogy helyesen szólsz és tanítasz, s hogy nem vagy személyválogató, hanem igazságban tanítod az Isten útját. |
22 ¿Nos está permitido pagar el impuesto al César o no?». | 22 Szabad-e adót fizetnünk a császárnak, vagy nem?« |
23 Pero Jesús, conociendo su astucia, les dijo: | 23 Ő észrevette álnokságukat, és azt mondta nekik: |
24 «Muéstrenme un denario. ¿De quién es la figura y la inscripción que tiene?». «Del César», respondieron. | 24 »Mutassatok nekem egy dénárt. Kinek a képe és felirata van rajta?« Azt felelték neki: »A császáré.« |
25 Jesús les dijo: «Den al César lo que es del César, y a Dios, lo que es de Dios». | 25 Erre azt mondta nekik: »Adjátok hát meg a császárnak, ami a császáré, és Istennek, ami az Istené.« |
26 Así no pudieron sorprenderlo en ninguna palabra delante del pueblo y, llenos de admiración por su respuesta, tuvieron que callarse. | 26 Így nem tudtak belekötni szavaiba, melyeket a nép előtt mondott; inkább elcsodálkoztak feleletén, és elhallgattak. |
27 Se le acercaron algunos saduceos, que niegan la resurrección, | 27 Odamentek hozzá néhányan a szaddúceusok közül, akik tagadják a feltámadást, és megkérdezték őt: |
28 y le dijeron: «Maestro, Moisés nos ha ordenado: "Si alguien está casado y muere sin tener hijos, que su hermano, para darle descendencia, se case con la viuda". | 28 »Mester, Mózes előírta nekünk: Ha valakinek meghal a testvére, akinek felesége volt, de gyermeke nem, akkor a testvér vegye el az asszonyt, és támasszon utódot testvérének . |
29 Ahora bien, había siete hermanos. El primero se casó y murió sin tener hijos. | 29 Volt hét testvér. Az első megnősült, aztán meghalt gyermek nélkül. |
30 El segundo | 30 Előbb a második, |
31 se casó con la viuda, y luego el tercero. Y así murieron los siete sin dejar descendencia. | 31 majd a harmadik vette feleségül őt, és hasonlóképpen mind a heten, gyermeket nem hagyva, mind meghaltak. |
32 Finalmente, también murió la mujer. | 32 Végül meghalt az asszony is. |
33 Cuando resuciten los muertos, ¿de quién será esposa, ya que los siete la tuvieron por mujer?». | 33 A feltámadáskor ezek közül kinek lesz a felesége az asszony? Hiszen mind a hétnek felesége volt.« |
34 Jesús les respondió: «En este mundo los hombres y las mujeres se casa, | 34 Jézus ezt felelte nekik: »E világ fiai házasodnak és férjhez mennek. |
35 pero los que sean juzgados dignos de participar del mundo futuro y de la resurrección, no se casarán. | 35 Azok pedig, akik méltók lesznek elnyerni a másik világot és a halálból való föltámadást, nem házasodnak, és férjhez sem mennek, |
36 Ya no pueden morir, porque son semejantes a los ángeles y son hijos de Dios, al ser hijos de la resurrección. | 36 hiszen többé már meg sem halhatnak. Hasonlók lesznek ugyanis az angyalokhoz, és Isten fiai lesznek, mert a feltámadás fiai. |
37 Que los muertos van resucitar, Moisés lo ha dado a entender en el pasaje de la zarza, cuando llama al Señor el Dios de Abraham, el Dios de Isaac y el Dios de Jacob. | 37 Hogy pedig a halottak feltámadnak, azt Mózes is jelezte a csipkebokornál, amikor az Urat ‘Ábrahám Istenének, Izsák Istenének és Jákob Istenének’ mondta. |
38 Porque él no es Dios de muertos, sino de vivientes; todos, en efecto, viven para él». | 38 Isten pedig nem a holtaké, hanem az élőké, hiszen mindenki érte él.« |
39 Tomando la palabra, algunos escribas le dijeron: «Maestro, has hablado bien». | 39 Ekkor néhány írástudó azt mondta neki: »Mester! Helyesen feleltél.« |
40 Y ya no se atrevían a preguntarle nada. | 40 És többé nem mertek kérdezni tőle semmit. |
41 Jesús les dijo entonces: «¿Cómo se puede decir que el Mesías es hijo de David, | 41 Ekkor ő kérdezte meg tőlük: »Hogyan mondhatják Krisztust Dávid fiának, |
42 si el mismo David ha dicho en el Libro de los Salmos: "Dijo el Señor a mi Señor: Siéntate a mi derecha, | 42 amikor maga Dávid mondja a zsoltárok könyvében: ‘Így szólt az Úr az én Uramhoz: Ülj az én jobbomra, |
43 hasta que ponga a tus enemigos debajo de tus pies"? | 43 míg ellenségeidet lábad zsámolyává nem teszem!’ |
44 Si David lo llama "Señor", ¿cómo puede ser hijo suyo?». | 44 Dávid tehát Urának hívja őt. Hogyan lehet akkor az ő fia?« |
45 Y dijo a los discípulos, de manera que lo oyera todo el pueblo: | 45 Ezután az egész nép hallatára ezt mondta tanítványainak: |
46 «Tengan cuidado de los escribas, a quienes les gusta pasearse con largas vestiduras, ser saludados en las plazas y ocupar los primero asientos en las sinagogas y en los banquetes; | 46 »Óvakodjatok az írástudóktól, akik szeretnek pompás öltözékben járni, és kedvelik azt, ha köszöntik őket a tereken, meg az első üléseket a zsinagógákban, és a főhelyeket a lakomákon. |
47 que devoran los bienes de las viudas y fingen hacer largas oraciones. Esos serán juzgados con más severidad». | 47 Felélik az özvegyek házát, miközben színleg nagyokat imádkoznak. Ezekre súlyosabb ítélet vár.« |