Job 41

EL LIBRO DEL PUEBLO DE DIOS	KÁLDI-NEOVULGÁTA
1 Tu esperanza se vería defraudada: con sólo mirarlo quedarías aterrado.	1 Íme, az ilyennek reménye semmivé válik, már puszta látásától is földre vágódik!
2 ¿No es demasiado feroz para excitarlo? ¿Quién podría resistir ante él	2 Nincs olyan merész, aki ingerelni merné, és ki állhat meg az én színem előtt?
3 ¿Quién lo enfrentó, y quedó sano y salvo? ¡Nadie debajo de los cielos!	3 Ki adott nekem előbb, hogy vissza kellene neki adnom? Ami az ég alatt van, az mind az enyém!
4 No dejaré de mencionar sus miembros, hablaré de su fuerza incomparable.	4 Nem hallgatom el, hogy milyenek tagjai, beszélek erejéről, alkata szépségéről!
5 ¿Quién rasgó el exterior de su manto o atravesó su doble coraza?	5 Ki tudja levenni ruhája burkolatát? Ki hatol be szája belsejébe?
6 ¿Quién forzó las puertas de sus fauces? ¡En torno de sus colmillos reina el terror!	6 Ki nyitja meg szája kapuit? Fogai környékén rémület lakik!
7 Su dorso es una hilera de escudos, trabados por un sello de piedra.	7 Teste, mint az öntött pajzs, egymáshoz simuló pikkelyekből van egyberakva;
8 Se aprietan unos contra otros, ni una brisa pasa en medio de ellos.	8 az egyik a másikhoz lapul, még levegő sem férkőzik közéjük;
9 Están adheridos entre sí, forman un bloque y no se separan.	9 az egyik a másikhoz tapad, egymást tartják s el nem válnak.
10 Su estornudo arroja rayos de luz, sus ojos brillan como los destellos de la aurora.	10 Tüsszentése tüzes láng, és szeme olyan, mint a hajnal pillái.
11 De sus fauces brotan antorchas, chispas de fuego escapan de ellas.	11 Lángok jönnek torkából, megannyi kigyúlt, égő fáklya;
12 Sale humo de sus narices como de una olla que hierve sobre el fuego.	12 gőz tör elő orra lyukaiból, mint tűzön álló forró fazékból;
13 Su aliento enciende los carbones, una llamarada sale de su boca.	13 lehelete meggyújtja a szenet, láng lövell torkából.
14 En su cerviz reside la fuerza y cunde el pánico delante de él.	14 Erő honol nyakában, és rémület jár előtte.
15 Sus carnes son macizas: están pegadas a él y no se mueven.	15 Tagjaira húsa pompásan tapad, hullna rá bár villám, helyéből ki sem mozdul.
16 Su corazón es duro como una roca, resistente como una piedra de molino.	16 A szíve kőkemény, kemény, mint az alsó őrlőkő.
17 Cuando se yergue, tiemblan las olas, se retira el oleaje del mar.	17 Amikor felemelkedik, még hősök is megijednek, megzavarodnak félelmükben.
18 La espada lo toca, pero no se clava, ni tampoco la lanza, el dardo o la jabalina.	18 Ha kard éri, nem fog rajta, s a dárda visszapattan páncéljáról;
19 El hierro es como paja para él, y el bronce, como madera podrida.	19 olyannak veszi a vasat, mint a szalmát, s az ércet, mint a korhadó fát,
20 Las flechas no lo hacen huir, las piedras de la honda se convierten en estopa.	20 nem szalasztja meg őt a nyilas, polyvává lesznek rajta a parittya kövei,
21 La maza le parece una brizna de hierba y se ríe del estruendo del sable.	21 szalmaszálnak veszi a buzogányt, neveti a dárda süvítését.
22 Tiene por debajo tejas puntiagudas, se arrastra como un rastrillo sobre el barro.	22 Alul éles cserepek vannak rajta, cséplőszán nyomait hagyja az iszapban.
23 Hace hervir las aguas profundas como una olla, convierte el mar en un pebetero.	23 Felforralja a mély tengert, mint az üstöt, olyanná teszi, mintha kenőcs forrna benne.
24 Deja detrás de él una estela luminosa: el océano parece cubierto de una cabellera blanca.	24 Világít nyomában az ösvény, őszülő hajnak néznéd az örvényt.
25 No hay en la tierra nadie igual a él, ha sido hecho para no temer nada.	25 Nincs hozzá fogható hatalom a földön, úgy van alkotva, hogy semmitől se féljen.
26 Mira de frente a los más encumbrados, es el rey de las bestias más feroces.	26 Szembenéz minden nagysággal: ő a király minden kevély állat fölött.«