Salmi 55

BIBBIA VOLGARE	KÁLDI-NEOVULGÁTA
1 In fine, a esso David, quando li Aliofili il tennero in Get.	1 A karvezetőnek. Lantra. Maszkíl Dávidtól.
2 Abbi misericordia di me, Iddio, per che mi ha conculcato l' uomo; combattendo tutto il giorno ha me tribulato.	2 Hallgasd meg, Isten, könyörgésemet, ne rejtőzz el esdeklésem elől;
3 Tutto il giorno conculcarono me gli miei nemici; però che molti combattenti erano contra di me.	3 Figyelj rám és hallgass meg engem. Elcsüggedtem küzdelmemben, meggyötört
4 Temerò dalla altezza del dì; ma io in te spererò.	4 az ellenség kiáltozása, a bűnösök szorongatása. Hiszen veszedelmet zúdítanak rám, haragjukban ellenségeskednek velem.
5 In Dio loderò i miei parlari, in Dio spererò; non temerò quello che mi faccia l'uomo.	5 Szívem remeg bennem, halálos félelem szállt meg engem.
6 Tutto il giorno aveano in abominazione le mie parole; tutti loro pensieri erano in male contra di me.	6 Elfogott a reszketés és a félelem, és sötétség borított el engem.
7 (Non) abiteranno e asconderansi; essi osserveranno il mio calcagno.	7 Így szóltam: »Bár szárnyam volna, mint a galambnak, hogy elszállhatnék s megpihenhetnék!
8 Come sostennero l'anima mia, faraili salvi per niente; nella ira spezzerai li popoli.	8 Bizony messzire menekülnék, s a pusztában ütném fel lakóhelyemet!
9 Iddio, annunzai a te la mia vita; nel tuo cospetto ponesti le mie lacrime.	9 Ott várnám azt, aki megszabadít a szélvésztől és a vihartól.«
10 Come mi promettesti, così volteransi gli miei nemici a drieto.	10 Sújts le, Uram! Zavard össze nyelvüket, mert gonoszságot és viszályt látok a városban.
11 In qualunque dì ti invocherò; ecco che ho conosciuto come sei mio Dio.	11 Éjjel-nappal körüljárnak falain,
12 In Dio laudarò la parola, nel Signore lodarò il parlare; in Dio ho sperato, non temerò quel che mi faccia l'uomo.	12 Benne pedig jogtalanság, nyomorúság és álnokság, és utcáin nem szűnik meg a csalás és a rászedés.
13 In me, Iddio, sono gli tuoi voti; li quali renderò per le tue laude.	13 Mert ha ellenségem szórna rám átkokat, azt elviselném könnyedén; És ha gyűlölőm sértegetne, előle talán elrejtőznék.
14 Però che hai liberato l'anima mia dalla morte, e il mio piede dal lacciuolo; acciò io piaccia al Signore nel lume de' viventi.	14 Hanem te teszed, aki velem egyet akartál, jó ismerősöm és bizalmas barátom voltál,
	15 aki velem együtt etted az édes étkeket: akivel együtt jártunk az Isten házába.
	16 Érje el az ilyeneket a halál, elevenen szálljanak az alvilágba, mert gonoszság lakik hajlékukban és szívükben.
	17 Én azonban Istenhez kiáltok, s az Úr megszabadít engem.
	18 Este, reggel, délben panaszkodom, sóhajtok, s ő meghallja szavamat.
	19 Békességben megszabadítja lelkemet azoktól, akik rámtámadnak.
	20 Isten, aki öröktől fogva létezik, meghallgat és megalázza őket, mert az ilyenek meg nem változnak, nem félik Istent.
	21 Társaira emelte kezét, szövetségét meggyalázta.
	22 Ajkai a vajnál lágyabbak, de szíve háborúsággal teli. Szavai simábbak az olajnál, ugyanakkor azonban kivont kardok.
	23 Vesd az Úrra gondodat, s ő majd gondoskodik rólad; Nem engedi soha, hogy ingadozzék az igaz.
	24 Isten, te letaszítod őket a pusztulás vermébe. A vérengző és álnok emberek életük felét sem érik el; Ezért bízom én, Uram, tebenned!